2018. február 22., csütörtök

Németh Szilárd a szögek bajnoka

Németh Szilárd megmagyarázza
Forrás: Csepel.info
Bréking! Németh Szilárd szögbe nyúlt! De kihúzta, kezelte a saját szöghelyét, és nem ment el a sürgősségire. Mert ő ilyen kemény legény. Úgyhogy nincs is semmi probléma az egészségüggyel. Csak túldimenzionáljuk. A temető különben is tele van sikeres szimulánsokkal. Meg azokkal, akik velük születve hordozták a hajlamot a halálra.

Egyébként persze lehet, hogy velünk született probléma, hogy orvoshoz járunk. De ez azért lehet, mert nem mindenki olyan univerzális zseni, mint Németh Szilárd. Elvégre aligha kétséges, hogy amennyiben leszakad a plafon a mondásai nyomán, akkor vakolókanalat ragad, és visszaépíti. Ha kell egy új sámli, akkor kalapácsot fog, gyalut, faesztergát, és nekilát sámlit eszkábálni. Valamint minden ruháját maga varja, és a birkákat is maga tenyészti hozzá, Az utóbbiaknak személyes példát mutatva legelésből. Ha pedig a vakbele elkezdi halálra röhögni magát, akkor előveszi a nagypapától örökölt bugylit és meg is műti magát. Ott hátul a fészerben. A frissen esztergált széklábakba kapaszkodva, illetve a maga foncsorozta tükörbe bámulva.

A többi ostoba halandó meg rohangál az orvoshoz. Mindazok, akik mégsem szeretnék magukat megműteni. De még a gyermeküket, illetve a szüleiket sem. Még akkor sem, ha az egészségügy állapota lassan azt sugallja, hogy a műtéti önképzést is célszerű lesz felvenni a képzési palettára. Meg a nemzeti fakírképzést is. Annak érdekében, hogy bárki, bármikor szögbe nyúlhasson, illetve ülhessen. Netán fekhessen. Esetleg a vasmenyasszony karjaiba vetve magát. A kormánypárt alelnökének nagyobb épülésére. Ennyit a szögekről. Illetve még annyit, hogy érdekelne Németh Szilárd véleménye abban az esetben, ha az a szög nem egy mondabéli, hanem egy olyan százas darab, ami egy ganés úton megy a lábába úgy, hogy a felül kandikál ki lábfejéből. De nem is ragoznám. Németh Szilárdból kinézem, hogy simán megpróbálja otthon kikezelni, és az amputációt is megoldja okosba’.

Azért mégis jobb lenne, ha az, akinek görcsrohama van, fájdalmai vannak, vért hány, az bizalommal fordulhasson orvoshoz. Egyébként akár egy szögbenyúlás esetén is. Mert még az utóbbi esetben is célszerűbb lehet egy gyors szakorvosi ellátás, mint pénzfeldobással tippelni a sérülést okozó műtárgy mikrobiológiai állapotára. Arról nem is beszélve, hogy amikor valaki felelősséggel tartozik a másik emberért, akkor különösen szeretne mindent megtenni, amit tehet. Szülőként, társként, vagy az idős szüleit gondozó gyermekként. Mert az ember már csak egy ilyen, szolidáris hordalétre szocializált, társadalmi lény. Természetesen nem vonva kétségbe, hogy Németh Szilárd nem ilyen.

De azért nem kell ebből sem messzemenő következtetéseket levonni. Már csak azért sem, mert könnyen előfordulhat, hogy Németh Szilárd szög-történetében pont annyi igazság van, mint az egyéni nyugdíjszámlákban, a rezsicsökkentésben, és megannyi másban. Egyébként nem zavar, ha egy kormánypárti politikus nem ért, a széklábaktól a vakbélműtétig, mindenhez, illetve nem nyilatkoztatja ki a tutit sem. Az sokkal jobban, hogy ahhoz sem nagyon értenek, a nagyotmondásokon kívül, amihez kellene érteniük.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 21., szerda

Troll-vidéki kommunikáció

Ez ugyan csak egy ork, de...
A határon túl osztott állampolgársággal járó szavazati joggal kapcsolatos viták, állásfoglalások korában aranyat érhet egy olyan Facebook-oldal, amelyik alkalmas a vita tényének, a felvetésnek magának a lejártására is. Mert a felvetés önmagában is kikezdheti a Fidesz nemzetieskedőn lajbimagyar műmájerkedését. Amiről pro és kontra meg lehet a véleménye bárkinek. Alkalmasint az említett Facebook-oldalról is.

Ahogy a véleméynek artikulálásáról is. Amelyek nem egyszer kimerültek abban, hogy elengedjenek egy vont csövű dékázást. Mely párttal lehet nem egyet érteni, szeretni sem kell. Valószínűleg könyvtárnyi lehet mindazon téziseknek a sora, ami vitatható a DK programjában, tézisgyűjteményeiben. Amellyel nincs egyedül a pártok sorában. De a kritikának nyilván van egy szintje, amire már nyilvánvalóan nem érdemes lejutni. Nem azért, mert onnantól már csak felfele van út, hanem azért, mert az óhatatlanul is a szint hallgatólagos elfogadását jelenti. Azt, hogy egy adott eszközkészlet elfogadható. Mintha nem számolna azzal, hogy ha egy fegyvert egyszer bevethetőnek fogadnak el, akkor az onnantól bármelyik oldal ellen bevethető.

Ezért tartottam a moralitást alulról karcolgatónak a Mérce korábban említett írását. Azt, amelyik a Facebook-oldalért már címében is a DK-t tette felelőssé. Alkalmasint a Mérce egyébként akár mérvadónak is tekinthető ellenzékiségét is lejáratva, egyoldalúvá téve. De ez legyen az ő problémájuk. Különösen annak fényében, hogy a 444 legalább megkereste a DK-t is az ügyben, és közölte a párt elhatárolódását az oldaltól. Felvetve különben azt is, hogy az oldal sokkal inkább a Fidesz érdekeit szolgálja. Ugyanakkor, noha egyes hírek szerint már az ügyészség is érdeklődött az oldal iránt, valahogy nem volt széles körben olvasható, hogy a Facebook-nál milyen fogadtatásra leltek a bejelentések. A Maszol-nál igen. Azon pedig felülemelkedhetünk, hogy a Facebook-bejelentések kapcsán először az erdélyi panziós képére hivatkoztak, mint a bejelentés tárgyára, majd egy annál sokkal sértőbb, uszítóbb kép említésekor már csak erre hivatkoztak vissza. Mert ez is pont ennyivel több a semminél.

Ezzel nem szeretnék egy olyan dátumháborút indítani, hogy ki mikor jelentette be a vélhetően provokációs céllal indult oldalt. Aki bejelentette, az nyilván tudja, hogy megtette. Aki pedig nem, az oldja meg a problémáit a tükörrel szembe nézve. Inkább a jelenség, és annak olykor zsigeri lereagálásán érdemes elgondolkodni. Beleértve azt is, hogy a Facebook rendszere ismerhetően olyan, amilyen. Nem egyszer volt már rá példa, hogy korábbi döntéseket átértékeljenek. Ahogy tegnap délután fél hét körül mégis tiltásra került a lejárató provokáció iskolapéldája. Amellyel, és fogadtatásával abból a szempontból érdemes foglalkozni, hogy ez a fajta lejáratás elfogadása is visszaüthet.

Aki szerint megengedhető volt akkor, ha most a DK-val, netán Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos indulatait, ellenérzését segítette levezetni, az elgondolkodhat azon, hogy mennyire fogadná el, ha az általa preferáltak kerülnének célkeresztbe. Már csak ezért is jó lenne sokaknak elgondolkodni, hogy amikor a morális leprának tapsolnak, illetve nem lépnek fel ellene, akkor azt valójában maguk ellen is bevethetőként hagyják jóvá. Ugyanúgy, mint azok esetében, akik hallgatólagosan elfogadták amíg másokat járattak le, vagy inkább el, de aztán egyszer csak ők kerültek a dunaparti menetbe, és másoknál volt a fegyver. Mert a kommunikáció is egyfajta fegyver. A névsort meg nem mindig ugyanazok olvassák. A troll-háború elfajulása, eszkalációja előbb-utóbb ugyancsak visszaüt. Jelenleg pedig a legjobb úton haladunk az eszkaláció irányába. A kommunikációs, ha tetszik hideg, polgárháború elfajulásához.

Andrew_s
Comments on Facebook

2018. február 20., kedd

Apróban: szubjektíven a választójogi véleményről

Hallgatom Parászka Borókát a Klub-rádióban. Nem irigylem a műsort vezetőt. Nehéz lehet úgy kérdezni, hogy ne nyilvánvalóan derüljön ki egy csúsztatáshalmaznak tűnő szövegből a csúsztatások sora, illetve a nyilvánvalónak látszó indulatiság. Az amellyel végül csak sikerült elég demagóg módon elvinni  a témát a választójogtól a DK-utálatig. Nem kell szeretni a DK-t.

Egy újságírónak sem, De még egy "erdélyi magyar újságíró" (így szólt a felkonferálása) esetében is elvárható, azt hiszem, a klasszikus elv betartása. Ami alapján a tények szentek, a vélemény szabad. Mondjon valaki véleményt, és lelke rajta. Ismertesse a tényeket, és legyen korrekt. De mindig kicsit fáj, ha valaki a véleményét úgy akarja eladni, mintha megmásíthatatlan tényirodalom lenne. Nekem most ez, magánvéleményként és a tévedés jogát is fenntartva, úgy tűnt.

Andrew_s
Comments on Facebook