2017. február 23., csütörtök

Olimpai véglengés

Magyarország az éppen aktuálisan legfrissebb hírek szerint visszalép az olimpiai játékoktól. Az M1-re hivatkozva közölték, hogy ez a megállapodás született a kiskirályok, illetve a MOB elnökének randevúja nyomán. Ami mit sem von le abból, hogy a demokrácia „élharcosai” nem merték kikérni az érintettek, az adófizetők véleményét. Így külön épületes csúsztatás, illetve ostobaság az, amit Borkai nyilatkozott.

A tudósítás szerint ezt mondta ugyanis az egykor talán jobb sorsra született elnök:
„Szomorú, hogy egy álom, sok ember álma most ténylegesen szertefoszlott. Nem azért, mert Magyarország nem teljesített jól, nem azért, mert a magyar emberek és a magyar sportolók nem méltóak a hazai rendezésű olimpiára, hanem mert egy nemzeti ügy felett győzedelmeskedett egyesek öncélú politikai érdeke. A Magyar Olimpiai Bizottság a jövőben is mindent megtesz majd annak érdekében, hogy hitének, alapszabályának és küldetésének megfelelően Magyarország mihamarabb olimpiai játékokat rendezhessen!”

Ami látszólag egy szimplán pátoszos, hárító szöveg. Részleteiben azonban nem az. Lehet ugyanis azt mondani, hogy sok ember álma, meg hasonló. De erre az egyetlen, a jelen állapotban releváns válasz-felhívást lehetne Borkaihoz intézni: Sorolja! A „sok” ugyanis nem definiál az égvilágon semmit. Egyetlen dolog tudta volna legalább nagyságrendileg belőni, hogy a MOB elnök szerinti sok az hány százezres sokaság. Egy népszavazás. Az emberek feje felett meghozott döntés előtt, és a pályázatért felelős köztisztviselői kar kezdeményezésére. Erre azonban sem a főváros közgyűlése, sem a kormány, sem a MOB nem tett érdemi kísérletet. Borkai megállapítása ezen a ponton tehát inkább egy hazug csúsztatásnak tűnik, mint egy érdemi megállapításnak.

Tekintettel pedig arra, hogy a nemzetet mégis csak az emberek alkotják, egyenesen ostobaság azt állítani, hogy nemzeti ügy lett volna az Olimpia megrendezése. Az embereknek, például az említett népszavazáson megtudható, véleményére láthatóan fütyültek, illetve fütyülnek. Fütyültek a pályázat beadásakor, és fütyülnek jelenleg is, amikor hárman gondolnak dönteni mindenki helyett. Így azonban az a helyzet alakult ki, hogy valójában nem a mostani, különben előre nem tudható végű népszavazás kapcsán győzedelmeskedtek az egyéni politikai ambíciók, hanem a pályázat benyújtásakor.

Akkor, amikor Orbán egyéni sport-komplexusának behódolva, a nemzet tényleges véleményét meg sem kérdezve a pályázás mellett döntöttek. Ha valamikor, akkor ezen a ponton valóban egyesek politikai érdeke érvényesült. Talán ez idővel Borkainak is leesik majd. Különösen akkor, ha a lólengést nem keveri a politikai hintával,

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. február 22., szerda

Tarlós demokráciaképe: nyelvvel előre

Még mindig Tarlós, és még mindig Olimpia. Amennyiben a budapesti főkiskirály erősen tagadja, hogy paktumot kötött volna az országos kiskirállyal. Viszont közli: mindenkinek coki. Mert nagyjából ezek mentén látszik kialakulni a tarlósi világkép Olimpia-ügyben. Amit szerinte elárultak.

Mert mi más lenne egy népszavazási kezdeményezés? Annak, aki fizeti, mi köze is lenne az egészhez? Azért mindenesetre jellemző az is, hogy Tarlós cáfolni látta szükségesnek, hogy külön paktumot kötött volna Orbánnal a kérdésben. Annyiban mindenképpen jelzi a közállapotokat, illetve a vezetőkről kialakult képet, hogy egy ilyen állítást külön cáfolni kell. Mert a főpolgármesteréhez hasonló, minden felelősséget másra, mindenki másra, kenő vehemenciával csak azt érdemes cáfolni, ami különben hihető. Márpedig ezek szerint nagyon is hihetőnek ítélte a főpolgármester, hogy közte, illetve a miniszterelnök között egyfajta különalku jöhetett létre a balhé, az olimpiai fiaskó, elviteléről. Olyan alku, amelynek nem csak az olimpia a tárgya, hanem az, hogy a főpolgármester újraválasztását lezsírozzák. Ami alapján az is hihető történet lehet Tarlós szerint, hogy a jelenléte a fővárosi bársonyszékben gyakorlatilag független a választók szándékától. S ez független attól, hogy különben jogos a kérdése: hol voltak, és hogyan szavaztak azok a pártok annak idején, amelyek most ráröpültek a végjátékban a Momentum kezdeményezésére.

Ahogy független attól is, hogy a Fidesz esze szerint az Olimpia kizárólag Budapest ügye. Kósát nem az éleslátásáért, hanem az arcbőréért szeretik a pártjában. Ellenben az is jellemző azért, hogy ha nem Kósa, akkor Tarlós is elő tud állni egy döntésköri szűkítéssel. Miközben igyekszik a felelősséget szétmaszatolni, tett egy olyan kedélyes kijelentést, ami alapján a pályázatról neki, a miniszterelnöknek és Borkainak kell dönteni. Azok véleménye, akik fizetni fogják a számlákat, illetve elviselni a felhajtást, nem számít. A főpolgármester szerint. Ami nagyjából ugyanazt jelenti, amit az előző tiltakozása alapján vélelmezhetünk: Tarlós nagy ívben tesz a választásokra, szavazásokra. S ezt aligha lehet az ellenzék nyakába varrni. Bármilyen is legyen az, amit ma ellenzéknek neveznek. Ez, a választásoktól függetlenített hatalomkiosztási rendszer akkor is a feudális hűbér-birtokokat idézi, ha formálisan rendeznek választásokat. Amelyek játékszabályait majd hozzáigazítják a hatalomtechnika éppen aktuális fuvallataihoz.

Ha semmi másért, akkor már pusztán ezért a helyzetért a demokráciatörténeti szemétdombon, a demokráciának nem nevezhető rendszerek komposzthalmában a helye az orbanizmusnak. S vele a kleptoligarchia teljes egyletének.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. február 19., vasárnap

Tarlós: Elárulták az Ügyet

Tarlós is beszállt a budapesti olimpiai játékok kapcsán kialakult politikai licit végjátékába. Illetve, valószínű végjátékába. Ezúttal, ha nem is hazaárulózással, de majdnem. Biztos, ami biztos árulózta kicsit az ellenzéket. Talán egyfajta gesztusként Orbán felé. Elvégre főpolgármesternek lenni még mindig több pénzt hoz lapátolásnál. Főleg közmunkában.

Egyébként akkor, ha a szokásos orbanista retorikát nézzük, akkor tulajdonképpen hazaárulózásnak is tekinthető Tarlós mondandója. Arról, hogy az olimpiai játékokat most ellenző ellenzék felmondta a nemzeti egységet. Márpedig a NER rendszerében, az, aki nem együtt béget a kormánnyal, az hazaáruló. Még akkor is, ha Tarlós idáig, szó szerint azért nem ment el. Ő csak azt mondta, hogy elárulták az ügyet. Az Olimpia ügyét. Amit másfél éve még egységesen támogattak. Szerinte. Mármint az ellenzékiek. Mert az ország aligha. Annak ellenére, hogy annyiban igaza lehet a főpolgármesternek, hogy az ellenzéki pártok szervezetei akár másfél évvel ezelőtt is kezdhettek volna aláírásokat gyűjteni, ha akarnak. Az, hogy most repültek rá a Momentum Mozgalom kezdeményezésére az kétségtelenül visszás. Különösen az, hogy akkor kezdtek hangosan kiállni az Olimpia elutasítása mellett, amikor már látszott: az aláírások száma esetleg nélkülük is eléri a kritikus tömeget. S ebben az esetben nehogy már egy új szervezet egyedül vigye el a koncot. Úgyhogy az ellenzék megéri a pénzét. Különben nem, de a kormánypártok sem.

Azok a kormánypártok és barátaik sem, akik különben ugyanúgy elmulasztották az aláírásgyűjtést. Mert ahhoz, hogy még véletlenül se merülhessen fel a budapesti pénzégetés mögötti támogatáshiány nem ártott volna a kormánynak sem az a bizonyos aláírásgyűjtés. Például egy népszavazás jelenléti ívein. Mert azt csak híveiket egészen idiótának gondolók hihetik, hogy egy ilyen monstre-beruházás kizárólag Budapest ügye és költsége. A hatalom pártjai ezt a népszavazást kihagyták, és ezzel maguk is a híveik árulóivá váltak. Tarlós szólamai tehát nem csak egy oldalra „lőnek” ebben az esetben. Miközben azt is ecsetelgette, hogy az aláírók továbbra is a kisebbséget képviselik. Amiben kétségtelenül igaza van, ha az aláírók számát a szavazóképesek számára vetíti. Ha tehát csak az aláírók mennek el népszavazni, akkor még eredménytelen is lehet a szavazás. Ebben igaza van a főpolgármesternek. Akinek hitelességét csak javítaná, ha gyorsan lehetne találni egy másik nyilatkozatát. Amiben elítéli azokat, akik az érvénytelen népszavazás relatív eredményét, mint megfellebbezhetetlen többségi döntést emlegették a menekültekkel kapcsolatban. De ilyen Tarlós-nyilatkozatot most nem sikerült hirtelen találnom. Amitől természetesen még lehet, hogy létezik.

Ahogy létezik egy elég komolynak tűnő elemzés arról is, hogy közgazdaságilag miért baromság Olimpiát rendezni az amúgy is forrás-, és kapacitáshiánnyal küzdő országban. Mely párosból különösen az utóbbi lehet nagyon kínos. Mert elképzelem, amint a migráncsozó, habzó szájjal mindenki idegent elutasító politika után elmennek építőmunkást toborozni a menekültek közé. Elvégre valakinek csak be kell kötni a villanyvezetéket. Akár a „Paks II”-be is. Meg fel is kell építeni a létesítményeket. Amelyeket aztán akár le is lehet bontani. Mármint az olimpiai létesítményeket. Mert Paks II itt marad. De ez, követve azt a logikát „Olimpia csak Budapest ügye”, legyen Paks város problémája. Egyébként Tarlós a közgazdasági elemzéseket és minden mást besöpört abba a kategóriába, hogy szerinte „demagóg és erőltetett hasonlatokkal heccelik a közvéleményt”.

Ugye milyen szerencse, hogy Budapest főpolgármestere egy cseppet sem demagóg? Mert miket mondana, ha az lenne?

Andrew_s
Comments on Facebook