2016. augusztus 24., szerda

Bayertől, Bayerről röviden

Bayer Zsolt megszólalt:

B. Zs. tehát elkezdett nyilatkozni. S simán kijátssza a mártír-kártyát, amit emlegettem. Provokatív kontrát indítva. Mondván. azért nem kellett volna átvennie, hogy ne kelljen vegyülnie az eddig kitüntetett társasággal.

Igen. Bayer Elkezdte használni az erőt. Azt, amit Szele Tamás említett.

S nem a publicisták ellen, hanem az ebben védtelenebb vegyészek, matematikusok, művészek ellen. Elsősorban. Emlegetve egyben Kun Bélát, Orgoványt. Jelezve a híveknek a sorok közt, hogy lehet antiszemita ballibsizni a korábbi kitüntetést visszaadókat. Zöld az út. A Sheev Palpatine, illetve J. Goebbels ajánlásával, az ő első szócsöve által kimondva.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. augusztus 23., kedd

Bayer vs. kussvilág

Bayer Zsolt kitüntetése nem nyugszik. S ezzel alighanem pontosan betölti azt a szerepét, amire szánták. Alighanem B. Zsolt tudtával és büszkeségére. Társadalmi demonstráció. S ebből a szempontból szinte teljesen mindegy, hogy ki ad vissza, mit ad vissza, miért ad vissza. Illetve mit, ki, és miért nem. Pedig élelmes webmesterek segítségével már számláló is van hozzá.

Eközben persze elfeledkeződik egy nem is kis apróság. Amire különben a mély-nyelvcsapási különdíjban részesíthető Bencsik András is felhívja a figyelmet. Abban a nyílt levelében, amelyben kiáll, és kiállásra szólít fel Bayer csillaga mellett. Az a bizonyos „apróság” pedig nem más, mint az, hogy az említett kitüntetést Áder János köztársasági elnök jóváhagyásával osztották ki. Alig kétségesen Orbán Viktor tudtával és „beletörődésével”. Annak az Ádernek a jóváhagyásával, akihez most a pártok apellálnak, hogy vonja már vissza. S akinek rendre küldözgetik vissza a korábbi kitüntetettek a magukét. Lassan egyfajta visszaküldési mozgalmat generálva. Amire persze lehet, és joggal lehet mondani, hogy egy civil demokrata mozgalomnak is tekinthető. S még azt sem mondanám, hogy nem próbáltam pár nevet fellelni a kitüntetéseket visszaküldők névsorában. Mert például Tausz Katalin esetében kifejezetten barométer-jellege lehetett volna. Akiről, úgy mellékesen megemlékezhetünk úgy is, mint Semjén doktori-ügyének egyik nagy bevédőjéről. Még 2012-ből.

De őszintén, tegye fel a kezét az, aki komolyan gondolja, hogy ettől Áder meggondolja magát. Illetve, ha meg is gondolja magát, akkor bármit is fog az számítani. Bayer Zsolt ugyanis már megkapta a kitüntetést. Az alapvető probléma pedig nem az, hogy Áder visszavonja, vagy nem vonja, hanem az, hogy megkapta. Ha visszavonják, akkor a szélsőjobb mártírját kreálják belőle. Ha nem, akkor sem lesz több információértéke az ügynek, mint eddig: az államhatalom kiállt az uszítás, a rasszista gyűlöletkeltés mellett. S ez akkora újdonság? Nem tűnt fel egész eddig? Akkor sem, amikor a gárda-utódok belügyi segédlettel esküdöztek a Hősök terén? Tényleg? Az ellenzéknek sem? Bayer kitüntetésben egyáltalán nem az az kuriózum, hogy megkapta. Hanem az, hogy megkaphatta.

A kialakult helyzetből pedig mára is csak azt állapíthatjuk meg, amit korábban is érintettem. A kormányzat, az államhatalom jól számított. A bárányok hallgatnak. Ahogy a civilnek kikiáltott szervezetek is. Előidézve azt a helyzetet, amit említettem pár mondattal korábban. Az államhatalom kiosztotta a keresztet, mert megtehette. Áder pedig a legnagyobb szolgálatot tenné a szélsőjobbnak, ha hallgatna a visszavonást követelő pártokra. Patthelyzet? Az bizony! Az ellenzék számára ez a hajó elment. Nem most, hanem akkor, amikor a Gyöngyösi-felszólalást követő, akkor még ugyebár megrendezett antifasiszta nagygyűlést követően, széles ívű vállvonogatással kísérve visszavonult. Az említett nagygyűlés megismétlődésére nem emlékszem Bayer Zsolt egyetlen cikke nyomán sem. Arra sem, hogy Orbánt, a rasszizmussal kapcsolatban nem egyszer kétfedelű nyilatkozatokat tevő miniszterelnököt egyértelmű állásfoglalásra kényszerítették volna. Ahogy Balog Zoltán lelkészt sem. Holott a következetes ellenzéki fellépés talán többet használt volna a szabadság-téri torzó és Bayer kitüntetése kapcsán is, mint az utólagos demonstráció.

Amelyekkel kapcsolatban szintén szeretnek az emberek, illetve szeretünk globálisan megfeledkezni. Az állam nem azonos a társadalommal. Az államhatalomnak lehet egyfajta értékítélete. Egy személyi kultuszos, diktatórikus államhatalomnak akár erővel alátámasztva is. De a társadalom az emberekből áll. Az államhatalomban részt vevők ugyan részei a társadalomnak, de nem azonos azzal. A társadalom azoknak az összessége, akik itt élnek, és akik többségének láthatóan teljesen megfelel Orbánia. Ellenségkép-kereső központi ideológiával, a rasszizmussal és gyűlöletkeltéssel, mint vezérlő erővel. Mert mi lenne akkor, ha nem így lenne? Az ellenzék nem tartotta volna hatásos marketingfogásnak, ha hallgatólagosan hallgat az antifasiszta nagygyűlések szervezése helyett. A civil mozgalmak, például a pedagógusoké, nem tartották volna kellemetlennek elhatárolódni a rasszizmustól, s B. Zs. bármilyen aranyba mártott tollal rajzolhatta volna meg a szemétkupacot.

Mert lehet persze Bayert a sötét erő tehetséges képviselőjének tartani. Kár lenne elfeledkezni arról, hogy Anakin Skywalker sem lett volna egyedül az, aki lett. Senki nem, vagy egészen más lett volna, ha Sheev Palpatine nem áll mögötte. De még neki is igencsak össze kellett szednie magát, hogy kellően manipulált, és manipuláltan kellően kitartó tömeget tudhasson maga mögött. Darth Bayer (©Szele Tamás) sem lenne sokkal több egy köztudatból kiszürkülő, fröcsögve elszabadult hajóágyúnál, ha nincs mögötte hatalmi tűrés, és társadalmi hallgatás.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. augusztus 21., vasárnap

Schmidt, Bayer és a lovagok

Vigyor a gyűlölet jegén
Tudjuk ugye, hogy ki az, aki szerint mindenki annyit ér, amennyit kapar? A nemzeti főkaparnok egyik legutóbbi dobása B. Zsolt érdemtelen keresztjének megvédése. Ami egyértelműen visszás dobás. Miközben egy másik védő, Schmidt Mária védőbeszédében, legalább részben, lehet is valami.

Lázár János szerecsenmosdatása azért vitathatatlanul marhaság, mert nagyjából arra hasonlít, mintha egy sorozatgyilkost azzal mentegetnének, hogy szereti a kutyákat. Mert olyasmiket mondott, hogy „természetesen mindenkinek a pályafutását, életművét lehet kritikával illetni, és nyilván vannak hibák is”. Ami alapján az, aki gyermeken való autós áthajtásra bíztat, az teljesen rendben van. Mármint akkor, ha egyébként képes bő nyállal nyalva szolgálni teljes tehetségével az eléje helyezett ősszájat. Az utóbbi minden gyűlöletkeltést annulál tehát a miniszter szerint. Így a hozott korábbi hasonlat valóban sántít. Ne is mentegessünk senkit, ha különben szereti a kutyákat, hanem tüntessük ki. Alkalmasint persze ismerünk korokat, amikor egyenruhában „dolgozó” rasszista sorozat-, illetve inkább tömeggyilkosokat kitüntettek. Akik akár a kutyákat is szerethették. Azért B. Zsoltot ezzel mentegetni mégis olyan dobás, amelynél még Lázárból is több intelligenciát néztem volna ki. Úgyhogy szinte biztosan Orbán utasítására tette.

Ja pedig már a reguláris tömeggyilkosoknál tartunk, akkor jöhetnek a lovagok, akikhez hasonlatossá a milliárdok büszke történésznője avatta Bayer Zsoltot. Írván a Facebookra, hogy: „lovagkeresztet kapott a keresztes lovag, aki nem engedi, hogy értékeinket, hagyományainkat, érzéseinket és józan eszünket elveszítsük!” Amiben, legalább részben tényleg lehet valami. Még akkor is, ha a józan ész elvesztése nyilván csak azt veszélyezteti, aki ilyesmivel rendelkezik. A hungarorasszistákat ilyen veszély tehát zömmel egyáltalán nem veszélyezteti. Tekintettel annak, hogy fittyet hánynak két elég nyilvánvaló biológiai tényre. Az egyik az, hogy az emberiség géncentruma nem Európában van, és momentán az emberiség genetikailag egy szaporodási közösséget alkotó faj. Aki tehát azt hirdeti, hogy ő emberebb, mint a másik, az biológiailag nem, de szellemiségében egyszerű homoid bioformnak tekinthető. Tehát, a józan eszet hagyjuk. Ja, a másik említett apróság? Az, hogy a magyarok ősei sem itt alkottak törzseket, és a történelem során szinte mindenkivel keveredtek.

Abban a keresztes lovagságban azonban mégis lehet valami. A lovagság a széplelkeknek írt lányregényeken túl ugyanis sokkal inkább a saját koruk tömegpusztító fegyverei voltak. Vagy inkább hadviselésre edzett célgépek. Különösen a keresztes hadjáratokat illetően maradhat az az idea is legenda, hogy valójában mind nemesek voltak. Egyszerűen logisztikailag és számszakilag nem jönne össze. Tekintettel a nemességnek a lakossághoz viszonyított arányára, és a keresztes hadjáratokban elhunytak számára. Valószínűbbnek tűnhet, hogy általánosságban is igaz lehetett egy keresztes csapatra tett azon megállapítás, ami alapján a „társaság meglehetősen vegyes képet mutatott, a gyerekek, nemesek és papok mellett rosszhírű csavargók, sőt, prostituáltak is beférkőztek az elhivatott keresztesek soraiba”. Olyan, igen kevés morális gátlással, és az ellenfelek mélységes megvetésével ellátottakkal duzzasztva, akiket simán lehetne söpredéknek is tekinteni.

Ami nem jelenti azt, hogy a keresztet ne tartották volna magasra. Betartva a szükségesen minimális formalitásokat. De pusztán „takarónak” használva, amely alatt alapvetően megmaradtak gátlástalannak, gyűlölködőnek, szemétnek. Ezek a keresztes harcosok a vallást, a keresztény kultúrát ugyanúgy csak a zászlón ismerték, ahogy számos decibelkeresztény ma simán szembeköpi Jézus tanításait a kereszténység „védelmében”. Ebben az álságosságban akár osztozhat is B. Zs., illetve a keresztesek söpredéke. Akkor is, ha az utóbbiak némelyikét később lovaggá pofozták. Amellett, hogy B. Zs. –ot ugyanúgy hajtani látszik egyfajta rasszista düh, amelyet a középkori egyház korbácsolt fel a zsidók ellen. Azt eredményezve, hogy a „Szentföldre induló keresztes hadak gyakran a helyi „pogányokkal” számoltak le először. 1096-ban Rajna-vidéki, 1189-ben angliai zsidók ezreit mészárolták le”. Ebből a szempontból a rasszista irományokat maga mögött tudó B. Zs. akár lehet keresztes lovag is.

Bár a keresztes lovagoknak nem árt esetleg azt is tudni, hogy a történelem során többször tévedtek vékony jégre. Közvetve, amikor uralkodók kezdtek tartozni nekik, s legalább egy esetben szó szerint is. Az első esetben azok törték ki a nyakukat, akik korábban nagy becsben tartották őket. Az utóbbi esetben, 1242. április 5.-én pedig a névai győzőnek, Alekszander Nyevszkijnek a győzelme a Kardtestvérek ellen jórészt annak volt köszönhető, hogy a Csúd-tó jegének elege lett a vérontásból.

Andrew_s
Comments on Facebook