2017. október 18., szerda

Párbeszédes amneziológia

Hoppá! A Párbeszéd Magyarországért üdvözölni látszik, hogy a Közös Ország Mozgalom mindenkit szeretettel lát az október 23.-i eseményére. Hurrá! Háromszor. Valamint hipp és hipp! Hogy átadja a helyét a hüpp-hüppnek. Mély sajnálkozással. Ha nem is a részvételi felhívás miatt.

Inkább amiatt, hogy a PM prominensein sajnálkozzunk kicsit. Vagy a választókon. Most az üzenték, hogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, illetve a párt vezetői, tagjai, szimpatizánsai ott lesznek. Korábban azonban azt üzenték, hogy ők aztán nem. Ugyanakkor nem rémlik a széles körű kommunikációja annak, hogy „bocsánat, tévedtünk”. Felvetve, hogy vagy a híreket olvasókat nézik egy kicsit hibbantnak, vagy a PM háza táján harapódzott el az amnéziás roham. Amitől függetlenül még akár üdvözölhetnénk is a közös részvétel ígéretének vízióját. Már csak valami értelmesen kommunikálható program kellene. Olyan, amit nem kétszázan, hanem több millióan éreznek támogathatónak. Amihez, lássuk be, kicsit kevés az üres és nem túl időszerű szólamok ismételgetése.

Ugyanúgy kevés a választások megnyerése előtt a választási rendszer nyomorát emlegetni program helyett, mint a pozitív üzenetekkel meg nem támogatott tucatnyi tanárpont sokszorosan repetázott világgá kiáltása. A színpadon megjelent „civilek” részéről. Mert azért szakszervezeti vezetőket, szervezeti tisztségviselőket ugyanúgy nehéz „civilként” tekinteni, mint amikor az LMP-ből télakot vett politikus lépett fel, korábban, mint „csak” magyar állampolgár. A civil megszólalás az én, talán tév-, képzetem szerint az, amikor azok szólalnak meg, akik a tömegből fel akarnak szólalni. Ahogy az a Népszabadság búcsúztatásakor már majdnem kialakult. Bár azzal, hogy „Gulyás Márton ma reggeli bejelentésének” alapján a „színpadra civileket várnak, de a közönség soraiban minden párt szimpatizánsait jó szívvel látják”, szinte mindegy.

De majd csak kialakul valami. Ha a közös, a Fidesz lózung-polzikkájával szemben valós alternatívát kínáló programok talán nem. Legalább összejönnek az érintettek, megveregetik egymás vállát, majd csendben hazamennek. Mert az utóbbi idők tüntetéseinek a gyakorlata nagyjából ilyen forgatókönyvek mellett zajlik. Legfeljebb megfigyelhetjük majd, hogy ki lesz az a civil, aki a színpadon majd papírról olvassa a gyújtóhangú spontán mondanivalóját. Azoknak a százezreknek, akik nevében majd megjelennek azok, akiket még meg tud szólítani az önszalámizásban világbajnok ellenzék.

Mert közös programok, pártközi kompromisszumban érlelt szakmai anyagok mintha még mindig nem lennének. Csak az idő telik.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. október 15., vasárnap

Októberi, Orbán-kedvi, "ki kivel nem" játék

Forrás: ateliercheri.com
Október 23 egy olyan dátum, ami lehetne akár az országos összefogás emléknapja is. Függetlenül attól, hogy valójában ki, illetve kinek a rokonai mire emlékeznek az 1956-os eseményekkel kapcsolatban. Mondjuk a jelenleg hatalomban levő párt elég sok mindent megtett annak érdekében, hogy kisajátítsa magának az említett dátumot. Így adott lett volna a lehetőség, hogy a hatalom ellenzéke megmutassa: nem fekszik be a hatalom által felkínált ágyba.

Hanem leülnek egy közös, illetve virtuális asztal mellé. Egyeztetnek, és együtt demonstrálnak. Legalább azt, hogy hajlandók szóba állni egymással. Még akkor is, ha a Gulyás Márton valószínűleg jobb provokátor, mint szervező. Még akkor is, ha a Közös Ország Mozgalom komolysági indexe vitatható. De még akkor is, ha a választási törvényről szóló nyilatkozat, időszerűségét, de leginkább időzítését illetően akár egy kabaréjelenet is lehetne. Mert egyszerűen nem ez, hanem a választások megnyerés lehetne a cél. Ha egyáltalán. aztán el lehet molyolni a választási törvénnyel. Utána. Azért persze elfogadható, hogy a nyilatkozatot sok párt aláírta. Legalább gesztusként az említett beszélő viszonyt illetően.

Az már kicsit kevésbé érthető, hogy a legutóbbi hírek szerint szép lassan mindenki kihátrál a közös októberi programból. Kezdve attól, hogy a Fideszből megvilágosult Hadházy Ákos lemondta az LMP nevében. Amire hivatkozva a programnak nevezett ígéret-cunamival jelentkező Momentum is kiszállt a buliból. Hogy aztán nem sokkal később Juhász Péter arról tudósítsa a híveit, hogy az Együtt (senkivel), illetve a Párbeszéd (önmagunkkal) nevű, csilliárdos támogatottságú szerveződések is majd máshogy, máshol ünnepelnek. Aztán, az utóbbi név, mármint Juhász Péter kapcsán bevillant egy közel öt éves helyzet. Az, amikor 2012-ben sikerült olyan gesztushullámot elindítani az ellenzékben, ami legfeljebb a kormány erősítésére volt igen alkalmas. Miközben arra is emlékezhetünk, hogy nem csak a Milla, hanem az LMP is ismerős szereplője mindkét történetnek.

Akkor, 2012-ben írtam:
>>Röviden az ilyen helyzetben azért összefoglalnám, hogy a kormányzatnak milyen ellenzéki fellépés, „eseménynaptár” lehet a szimpatikus:
  1. Legyen belülről megosztott, és lehetőleg a pártjain belül is legyen megosztottság;
  2. Az ellenzéki rendezvényeken ne alakulhasson ki olyan hangulat, ami a hangoskodáson túlmenő tevőleges akciókhoz vezethet;
  3. Az ellenzék ne alakíthasson ki olyan egységfrontot, ami alkalmas lehet összehangolt cselekvésre;
  4. Az előző pont értelmében ne alakulhasson ki olyan ellenzéki rendezvény, melyen a kormányzatot elutasító szervezetek tagsága „összeadódó” tömegként jelenhessen meg;
  5. A mégis megrendezett ellenzéki események létszáma elegendő legyen a demokrácia meglétének valószínűsítésére, de az előzők teljesülése miatt alapvetően tehetetlen legyen;
<< 

Ennek alapján Orbán idén is elküldhet valakit a következő zacskó szotyiért. Mert lassan elmondhatja, hogy nincs szüksége szövetségesekre, ha olyan ellenzéke van, amilyet jelenleg kitermelt a politika.

Andrew_s
Comments on Facebook

2017. október 14., szombat

Szili Neandervölgyből

A politikusok nyilatkozatai, megnyilvánulásai több szempontból is lehetnek érdekesek. Az emlékek felidézésétől a vidám percek elhozataláig terjedő skálán mozgó gondolatokat indíthatnak fel. Nincs ez másként Szili Katalin politikai teljesítményével kapcsolatban sem. Függetlenül attól, hogy az egykori állampártból, az MSZMP-ből induló, és a jelenlegi állampártba torkolló politikai mozgásának az íve önmagában is érdekes lenne.

De ezzel nem lenne egyedül a Fidesz háza táján, ahol a komcsizás intenzitása az illető Orbán-közelségének függvénye. Az is, hogy ki az aktuális komcsi. Így Szili Katalin, aki azon a bizonyos emlékezetes elnökválasztáson az MSZP jelöltjeként nem lett köztársasági elnök. Amelyik választáson Sólyom lett végül az Orbán kegyelméből, és Áder vakondokvadászata közepette „megválasztott” díszpinty. Azóta Szili is megtalálta magában a zsidó-keresztény ősfundamentalistát, és bezárkózott a Fidesz kampánytámogatói közé. Amivel, magánvéleményemként, jól láthatóan élt a gerinctelenséghez való állampolgári jogával. De ehhez kétségtelenül elidegeníthetetlen joga van, és a politikában a gerinc nem is feltétlenül nélkülözhetetlen kelléke a létnek. Az pedig akár egyenesen kellék is lehet egy populistán demagóg hatalom árnyékában, hogy rendes bérpolitikus droidként takarékra állítsa a szellemi teljesítményt.

Mert mással aligha lehetne magyarázni azt, amit a tudósítás alapján Szili Katalin produkált legutóbb Nagymegyeren. Az, hogy járja a határon túli vidéket, természetesen nem újdonság. Az, hogy frázisokat pufogtat bevándorlás-ügyben, az lehet pártszintű elvárás a kormánypárt részéről. Tulajdonképpen az is lehet, hogy az európai „őslakosok” védelemének lózungjai sem újak. Így az is lehet, hogy csak azért tűnt fel, mert egy egészen más nevet használó internetes nick beírásában szinte ugyanazokat a marhaságokat olvastam pár nappal korábban, mint most a jeles politikusasszony szövegéről szóló híradásban. Ami vagy a nick számára leleplező, vagy a pártmegbízatásos fórumtrollok jelenségét erősíti. De ez szinte részletkérdés.

A tudósítás felvezetésében már önmagában egy érdekes Szili-mondást emeltek ki: „Mivel az Európai Unió polgárainak tíz százaléka az őshonos nemzeti kisebbségekhez tartozik és öt százalékuk bevándorló, az uniónak különbséget kell tennie e két csoport között”. Amiből, ha így hangzott el, az is következik, hogy az uniós polgárok nyolcvanöt százaléka tulajdonképpen nem is létezik. Elvégre se nem vándorolt be sehonnan, de nem is laktak itt az ősei. Mert ha itt laktak volna, akkor ugyebár mégis csak valamelyik „kisebbség” leszármazottja. Esetleg valamelyik bevándoroltté. Esetleg a Neandervölgyben őshonos őslakosé. Mert az emberiség géncentruma, kialakulásának helye nagyjából az afrikai Kenya területére tehető. Így a Homo sapiens, mint olyan, egy galád bevándorló mindenhol máshol. Az említett fórumtrollnak írtak szinte csak másolandók a témával kapcsolatban

Elképzelem az afrikai géncentrumból teleporttal ide röppenő pigmenthiányos mutánsokat, és sikítva röhögök. Esetleg a honfoglaló magyarokra, a kijevi fejedelemséget megalapító vikingekre, a Londiniumig végighódító római légiókra” értendő „az őslakos kifejezést? Esetleg mindezek egy embermentes, sterilre atombombázott területre érkeztek? Ha igen, akkor hogy élték túl a sugárzást? Ha nem, akkor szigorú szüzességi fogadalmat is tettek?” Amihez hozzátehető az is, hogy a Kárpát-medencében a történelemből ismert nagy népességmozgások, -keveredések, betelepítések, illetve ezeket nem egy esetben megelőző járványok zajlottak az elmúlt évszázadokban. Hazánk területén is. Aminek egyik következménye egyébként, hogy aligha tudná valaki megnevezni az elmúlt ezer évben előfordult valamennyi biológiai ősét. A félrelépő cselédlánytól a genetikai kölcsönt nyújtó haderőkig bezárólag. Innentől válik nevetségessé az, ha bárki genetikai kiválasztottságról kezd ugatni. Bármely itt élő népcsoport esetében. De, ez sem a hazai, sem a hatokon túl élő, tetszőleges nép nevében felszólaló, gondolatmentesített populistákat nem szokta zavarni.

Ahogy az sem, ha a tények egyéb fodraiban esik hasra a mondanivalójuk. A Szilinek tulajdonított kiemelések egyike például imígyen szól: „Ahol van önigazgatás, ott nincs elvándorlás. Az adott nemzeti kisebbségek megélhetik önazonosságukat és a szülőföldön való boldogulás lehetőségét.” Aminek sajátos önleleplező ereje is van. Annak fényében, hogy a hazai gazdasági exodus százezreket szór szét Európában. Szili szavaival igazoltan hazánkban tehát sérül a lakosság önrendelkezési joga, valamint a szülőföldön való boldogulás lehetősége.

Andrew_s
Comments on Facebook