2016. szeptember 24., szombat

Demagógisztáni napló: Pannóniai morálfogyta

Immanuel Kant
Forrás: Wikipedia
A népszavazás közeledik. Egyelőre az érckakas nyugton van, és a déli szél se nagyon dühöng. Csak az éj kezd egyre sűrűbbé válni. Nem is annyira a kora délutánban, mint amennyire némely fejekben látszik kavarogni a fényhiány. Sokszor tradicionálisan.

Az egykori rezsibiztost például a legnagyobb jóindulattal is nehéz lenne gyors helyzetfelismeréssel, konzekvens gondolkodásmóddal meggyanúsítani. Azonban ezek azok a hiányok, amelyek egy kontraszelektált, személyi kultuszos, diktatúrában a biztos túlélés jelei. Amíg nem kell valamiért bűnbakot produkálni. De Németh Szilárd láthatóan nem áll még ezen a szinten. Neki még megadatik, és a nyújtott teljesítmény alapján még jó darabig meg is fog adatni a mikrofonhoz jutás, illetve a megszólalás lehetősége. Legutóbb például azt mondta, hogy a DK plakátjain Brüsszelből üzentek. Ha másért nem, akkor azért, mert ő (Németh Szilárd), illetve Ő (Orbán Viktor) úgy látja. Annak alapján, hogy a plakátokon S&D logója látható. Amire a DK magyarázata az, hogy az EP-képviselőik költségkeretének egy részét költik a kampányra.

Mely utóbbi kicsit zavaros magyarázatnak tűnik, de valószínűleg egyszerűen, és gyorsan igazolható. Az említett költségkeret felhasználásának nyilvánossá, illetve nyilvánosabbá tételével. Mellyel például kapásból vernék orrhosszal a Fidesz legutóbb szolgálatba helyezet kampány-asszonyát. Pelczné Gáll Ildikó, aki a Fidesz alelnöke is, Mezőkövesden gondolta egy kicsit cikizni az Európai Uniót. Valószínűleg azért, mert most ezt kapta pártfeladatnak. Azzal a csatolt véleménnyel, amit képviselnie kell. Ellentétben azzal, hogy viszonylag rövid gondolkodás után rájöhetett volna a kötelező kvóta hiányára. Valamint arra is, hogy Orbán, illetve Szijjártó is simán aláírt mindent, amit az orra elé tettek. Mert egy dolog innen pofázni, és magyar nyelvű gyűlölet-matricákkal kampányolni, és megint más dolog Brüsszelben kockáztatni a haverok pénzét. Esetleg a pártcsinovnyikokét. Mert Pelczné Gáll Ildikóról nem csak azt érdemes tudni, hogy a Fidesz alelnöke, hanem azt is, hogy a fizetését az Európai Parlamentben viselt tisztségéért, alkalmasint Brüsszelből kapja.

Németh Szilárd logikáját követve tehát megállapíthatjuk, hogy Pelczné szövegéből Brüsszel világlik elő. Mely következtetés alternatívája lehet még az, hogy a Fidesz-csinovnyik kartársnő értékcserét hajtott végre. Útban Mezőkövesd fele felvette a pártirodából a képviselendő vélemények kötegét, és cserébe leadta ugyanott a gerincét. Így egy cseppet sem zavarja már, hogy ugyanonnan eszik, ahova a dolgát végzi. Elvégre a gondolatszemétben turkáló gerinctelenség gondolatokkal nem fáradó állapotában ez már talán nem is olyan zavaró. Ez a jelenség különben nem annyira új, mert már a 2014-es választások környékén is látszott: van az az EP-fizetés, amiért a Fidesz és a Jobbik EP-képviselői hajlandók elviselni a Brüsszeli elveket. Ott. S szidni ugyanazt. Itt. Alaptörvény-piszkálással. Mert mindez olyan jó fej dolog lehet. Még akkor is, ha a moralitása szinte semmi.

Ha pedig moralitás. Érdekes lenne például azt is megtudni, hogy Németh Szilárd szerint ki szólt a Tiszaszigeten aktívkodóknak. Mert az valószínű, hogy nem az EP intézkedett úgy, hogy hamisított plakátokat kell terjeszteni. Meghamisítva a DK eredeti falragaszait. Amelyekkel ugyanúgy lehet egyet érteni, vagy nem egyet érteni, mint a MKKP kétségtelenül humoros plakátjaival. Azonban egy más szervezet nevében, annak nevével jelzett hamis plakátokat terjeszteni morálisan akkor is irathamisítás, ha a hatalom jogszabályait addig csavargatják, amíg büntetés helyett kitüntetést fognak kapni az elkövetők. Esetleg csak egy kis pénzbírságot, amit összedobnak majd a pártirodán számukra.

Önmagában talán nem is a büntetés, illetve az elkövetők személye az érdekes. Ahogy az MKKP fiatalkorú aktivistáját a minap megütő hiperbátor taxis esetében sem. Sokkal inkább jelzésértékű az, hogy ez előfordulhat. Az, hogy egy politikai nézetkülönbség morálisan alig alulmulható módon való kifejezését megengedhetőnek érzik némelyek. Azt, hogy a másik, akár fizikai megfélemlítése még belefér. Ahogy belefér a hamisítással elért lejáratás is Tiszaszigeten. S ez az, ami jelzés értékű. Az, hogy a hatalom képviselőinek viselkedése a jelek szerint azt a morális üzenetet közvetíti, hogy számukra minden őket szolgáló tett szép, és híveiknek minden megengedhető. Az annyi aggódással őrzött kultúra pedig nem igazán ez lenne. Csak a Fidesz köreiben az a jelek szerint.


Andrew_s
Comments on Facebook

A királylány csatlakozása

Szeptember 30.-ára egy olyan demonstrációra hívják az embereket, mely egy emberséges Magyarországért egy humánusabb hazai jövőért szól majd a tervek szerint a Kossuth téren. „Lásd meg az embert!” címmel, a Facebook-on is lehet jelezni a csatlakozási szándékát annak, aki tud, képes és hajlandó részt venni a demonstráción.

A várható részvétel mértékén nyilván lehetne előre fanyalogni, de az ismert hazai közállapotok között a demonstráció ténye is igen komoly eredmény lehet. Az ország ugyanis lassan leküzdi magát arra a szintre, ahol a demokráciadeficit mértéke már a legkisebb humanitárius szándék-nyilatkozatot is méltánylandóvá teszi. Különösen azon néhány száz, esetleg néhány ezer háborús menekült esetében, akikbe belerúgni, akik nyomorát kampánycélokra felhasználni mostanában trendi a kormányzati oldalon. Annyira, hogy a kormány kötelékébe szegődött lelkész éppen úgy szembeköpi a vatikáni főpásztor tanítás-értelmezését, ahogy a magát kereszténynek nevező párt csinovnyikjai, és a goebbelsi magasságokba szárnyaló pártpublicista. Az utóbbi keresztes lovagnak is kinevezve. Talán csak azért, mert a főinkvizítor címére Erdő tart igényt. Tulajdonképpen csak azt értem egyre kevésbé, hogy miért nem átkozta még ki vagy Erdő, vagy Semjén a pápát.

Jó lenne persze azt látni, hogy a menekültekben a kezdetektől az embert látó Ferenc pápát követve, a kereszténység hazai egyházai egymást beelőzve csatlakoznak az említett demonstrációhoz. De még álnaív sem szeretnék lenni. Fel sem tételezek ilyen tülekedést azoktól a vallási szervezetektől, amelyek a neohorthyzmus bronzfétisének lelkészi avatásakor sem tiltakoztak túl hangosan. A kezdeményezők között ugyanakkor örömmel fedeztem fel a TASZ-t, illetve a Magyar Helsinki Bizottságot. Különösen azok után, hogy B. Zs. kitüntetése után meglepett a hallgatásuk. Ahogy hiányoltam akkor a tanárok tüntetés-szervezőinek a Tanítanéknak a megszólalását is. Azért is, amit korábban írtam: a pedagógia jellegénél fogva a humánus értékeket kell, hogy képviselje. Ahogy az egészségügy is. Ezért talán furcsa lehet, hogy a mostani demonstráció szervezői, illetve első csatlakozói között is hiába kerestük volna a Tanítanék mozgalmat, illetve a feketeruhás nővérkét.

Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy a Tanítanék esetében megtörni látszik a jég. A mozgalom nevében ugyanis napvilágot látott egy közlemény, amelyben bejelentették a csatlakozásukat a „Lásd meg az embert!” demonstrációhoz. Rögtön az első mondatban azzal indokolva a csatlakozást, hogy szeretnék „felhívni a figyelmet arra, hogy a menekültek ellen folytatott gyűlöletkampány morálisan és pedagógiailag is rendkívül aggályos”. S ezzel csak egyet érteni lehet. Legfeljebb kicsit kerek szemekkel rácsodálkozva arra, hogy eddig miért nem volt számukra világos ugyanez. Amikor hallgattak. Amikor nem határolódtak el a szélsőségesektől. Amikor a Jobbik fórumán vendégszereplő résztvevővel a színpadon szerveztek tanár-megmozdulásokat. De most kimondták egy közleményben, és lehet, hogy ez lesz az a kis lépés, ami az első a korábbi lépések újragondolása felé. Mely első lépésecske hitelességét csak növelte volna, ha a közleménynek, miként a mozgalomnak „arca” van. Ha, mondjuk Törley Katalin, illetve Pukli István is a nevüket adták volna hozzá.

De nem szeretnék telhetetlennek tűnni. Emberileg teljesen elfogadom, hogy az említettek még nem tették meg az említett első lépéseket. Elvégre Pukli februárban még az illiberálisan autoriter eszme embere volt egy akkori interjú alapján. Legutóbb pedig a kormány felé tett egy sasszét. Egyszerűen lehet, mert miért ne lehetne, hogy még nem jutott döntésre. Hezitál még. A Tanítanék által most, mások által jóval korábban felvetett, morális minimum, valamint az igazgatói szék, illetve a megválogatható, a nyelvüket akár farpofák közé is szorítani hajlandó beosztottak kényelme között. Ahogy a tanárok egy Facebook-csoportjában is még kérdés, hogy „Elmenjünk?”.

Egyelőre inkább örüljünk egy kicsit annak, hogy talán tényleg megtörik a jég. Talán. Talán nem törli el a jelen pillanatot egy újabb, a Tanítanék, vagy a pedagógia más szervezetei irányából érkező, interjú, vagy nyilatkozat. Mert gyors egymás utánban kár lenne ennyi hitelességi pofont elszenvednie a tanár-szervezeteknek.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. szeptember 23., péntek

2018 elkezdődött

Lázár János olykor képes meglepetéseket okozni. Sokszor azonban nem. Ahogy aligha lepődött meg azon, amikor azt fejtegette egy konferencián, hogy a Fideszt a 2018-as választások eredményes befutójának tekinti. Miközben Gyurcsány Ferenc szerint az októberi referendum egyik következménye egy előre hozott választás lehet. A népszavazás „megnyerése” után.

Noha belegondolva az országban kialakított helyzetbe, valószínűleg általában is egy előre hozott választás lehet az eredmény. Már csak azért is, mert akkor, akár arra hivatkozva, ismét lehet egy kis sufni-tuningot alkalmazni a választási törvényen. Bár azt alighanem a „szokásos” választás előtt is meg lehet majd lépni. Csak sikerül majd találni egy-két szakértőt, jogászt, és parlamenti indítványtevőt a cél érdekében. Az előre hozott választást tehát ez a változtatási vágy mégsem annyira indokolhatja. Noha Lázár mondott azért olyanokat is, hogy ha „érvényes és eredményes lesz a kvótareferendum, a kormány akár az alaptörvény és az európai jogi keretek módosítását is javasolhatja”. De ettől függetlenül is látható, hogy jelenleg a Jobbik valószínűleg nem elég erős egy koalíciós kényszer kikényszerítéséhez. Különösen azok után, hogy a Fidesz néha jobbról látszik előzni az idő közben közép felé cukiskodó pártot. A KDNP nem számít. Már csak a minap tett Harrach-kijelentések után sem. Sajnos a parlamenti ellenzék sem.

Már csak azért sem, mert pont a kvóta-népszavazás mutatja: a Fidesz jelenleg pártosodottan emlegethető ellenzékének számos feje néha önmagával sem látszik beszélő viszonyban lenni. Egymással meg szinte már hagyományőrzésből sem tárgyalnak. Vagy csak nem tudják eldönteni, hogy kivel hányadán is érdemes állni, illetve tárgyaló-asztalhoz ülni. Az LMP-t például kifejezetten nehéz olykor Fidesz ellenzékének, és nem a közép felé kiterjesztetett informális platformjának tekinteni. A liberálisok egyértelműen érvényes népszavazásra, a DK pedig a passzív bojkottra szeretné ráhangolni az országot. Az MSZP talán leginkább az utóbbit szeretné. Már akkor, ha éppen nem az ellenkezőjét sugallja némely megmozdulásuk. Mert ők egy igen határozott párt. Vagy mégsem. S ez akkor is igaz, ha Molnár Gyula törekvését egy önálló arculat kialakítására meg is érteném. De, szegény, kénytelen a hozott, illetve örökölt anyagból, az egyre gyakrabban egy határozott talánnal beérő, vagy a nosztalgikus múltba néző csapattal gazdálkodni. Kívülről nézve. Úgyhogy a népszavazás utáni képlékeny korszakban elég kis kockázatúnak tűnik egy előrehozott választás.

Lázár a HBLF (Hungarian Business Leaders Forum) rendezvényen azonban kifejezetten 2018-ról beszélt. Azt fejtegetve, hogy a közpénzügyek kézben vannak, tehát minden rendben van. Az ország annyira fejlődik, hogy követni sem bírjuk. Mondhatnánk: ahogy a közpénzeket sem. Legfeljebb azt, ahogy az emberek mélységes bizalommal tekintenek a jövőbe. Majd távoznak az országból. S ebből a szempontból szinte részletkérdés a pillanatnyi állapot. Három éve is világosan látszott, hogy fiatalok elvándorlása felér a társadalom szociális abortuszával. A nem hazánkban születő generációk, és a határon kívül boldoguló családok kérdése akkor is összefüggésben levőnek látszott. Az összefüggés azóta sem változott, csak a hatás vált mára sokkal érezhetőbbé. Az említett társadalmi abortusz azonban, a gazdasági exodus kormányának köszönhetően gyakorlatilag folytatólagos.

Arról az MTI nem tudósít, hogy ezt a kérdést Lázás meg kívánta-e vitatni az említett fórumon. De nem is kell. Az üzleti élet vezetői aligha olyanok, akiknek a négy alapművelettel is problémái vannak. A gazdaságról szóló lózungok mögött tehát valószínűleg nyugodtan figyelhettek a politikai üzenetre. Ami nagyjából annyi lehetett, hogy nyugodtan beruházhattok, amíg minket láttok. Mert 2018 után is minket fogtok látni. Legfeljebb megoldjuk „okosban”. Az pedig, hogy ezt hányan tekintik ígéretnek, és hányan fenyegetésnek, aligha érdekel sokakat a kormányzatból. A jelen, jobbára még 2014-ből maradt ellenzéknek köszönhetően nyugodtan lehet ilyen politikai üzeneteket közvetíteni. Amelyek alig látszanak számolni azzal, hogy egy-két generáció lefölöződéses kiesése a gazdaságból nagyon komoly lemaradást okozhat. Tekintve, hogy a képzettebb, innovatívabb réteg vész el a hazai gazdaság számára. Amelyet ezzel gyakorlatilag egy nyugat-balkáni összeszerelő üzemmé silányít a kormányzat.

Ezzel, akár ígéretként is ki lehet állni egy üzleti fórumra. Azok elé, akik esetleg pont ebben érdekeltek. A sorok közt felvetve: támogassatok a választási kampányban, és tietek a hazai rabszolgapiac. Úgyhogy lehet: a kormányzat nagyon is számol kivándorlással. Több generációra előre is akár. Meg aztán az meg is lesz kérem oldódva. Nem az innovatív ifjúság hazavonzása, itt marasztalása útján. Nem kérem. Az oktatás végletes léc alá szorításával. Elvégre akkor, ha gyengén képzettek a magyar ifjak, akkor kevésbé akarnak majd külföldre menni. Vagy ha akarnak, akkor sem tudnak.

2018, tehát, már elkezdődött.

Andrew_s
Comments on Facebook

2016. szeptember 21., szerda

Tanáradminok az önkéntes tapsparancs szorításában

A tanárokkal, pontosabban a tanárok mozgalmával kapcsolatban, még pontosabban a tanárok mozgalmának hangadóival kapcsolatban egy nagyon komoly tanulság ért. Ugyanakkor a következőkben nagyon szubjektív, és sértettnek tekinthető szöveg következik. Így esze ágában ne legyen tovább olvasnia annak, aki szerint egy a szentség a Tanítanék, és Pukli az ő prófétája. Valamint előre elnézést kérek a tanárok azon részétől, akik esetleg túlzottan általánosítottnak fogják találni a szöveget.

Ez utóbbi elkerülésére, a következőkben a dőlt betűs tanárok alatt kizárólag egy csoportot fogok érteni. Az egyszerűsítés kedvéért egy Facebook-csoport „lakóinak” egy részét, ahonnan kiraktak, mint macskát. Amennyiben a macskát sem okvetlenül figyelmeztetik előtte, vagy nem kérik ki a véleményét. Ellenben a macska is előtte sokszor zavarja nyávogással az őt kiakolbólintó tanárt. Mely figyelmeztethet ugyan patkányra, egérre, vagy akár csak egy molylepkére is. Talán még igaza sincs. Jobb esetben a macskával is lehet vitatkozni. Egy írásban megnyilatkozó figurával pedig szinte biztosan. Már akkor, ha érveket is sikerül felsorakoztatni. Érvek nélkül sokkal egyszerűbb személyeskedni, és egy csoport adminjainak közössége, mint kollektíva mögé bújva kirakni valakit. Tiszta, száraz, gyors, személytelen és főleg gerinctelen megoldás. De ez utóbbit igazán kár szemrehányásként értelmezni akkor, amikor egy pártnyomásra lett igazgató mögött, előtt a színpadon olyanok tapsolnak, akiket a nyilvános szemközt köpésük sem zavar meg ebben. S ezért különösen szeretném még tanárok Facebook-csoportját sem masszaként kezelni. A tanárok mögött, mellett bőven találkoztam olyanokkal, akik a párbeszéd hívei voltak. Akkor is, ha vitában voltam velük.

Ezért különösen érdekes volt, hogy egy formálódó párbeszéd, a tanárvezérek felelősségét is érintő párbeszéd kellős közepén döntött az admin-massza a párbeszéd megszakítása mellett. Azt sem vitatva, hogy a tanárok között is vannak nem-Harry Potter H. P.-k, akiknek mintha szövegértési problémájuk lenne. De ettől eltekintve, mintha Mintha némelyeket nagyon kezdett volna kínosan érinteni a csevegés. Különösen, mert láthatóan nem volt sem a Tanítanék, sem más szervezet részéről értékelhető reakció a Pilz-Pukli nyilatkozat-párosra. Miközben a tanárok adminjai tapsolni akarnak bármi áron. Alkalmasint spanyol-falként használva azokat a csoporttársakat is, akik korántsem annyira Pukli, mint az oktatás pártján állnak. Alkalmasint nem tudván már megkülönböztetni sem a szemből érkező nedveket, és a szemükből patakzó álöröm-könnyeket. Megtapsolva azt is, ha a nevezett vezér, alighanem azért, hogy belülről bomlassza az általa állítólag kritizált oktatáspolitikát, ismét jelölteti magát igazgatónak. Miközben tudjuk: semmivel nem kevésbé kell politikai ánusztisztítónak lenni nyelvileg most sem, mint pár évvel korábban. A tanárokat azonban ilyesmi nem zavarja. Számukra Pukli minimum egyfajta földi helytartó. Ami akár igaz is lehet. Igaz, nem egy felhők feletti, hanem egy hamarosan a Várban székelő hatóságé, de ez mindegy. A magasság a lényeg.

Ennyit a morcos felvezetésről. Még egyszer nagyon nagy elnézést kérve azoktól a tanároktól, akik a záródó kiskapuk réseibe feszített lábbal küzdenek a diákok szellemi épüléséért. Azoktól, akik valóban az értelmiség páriáiként élve próbálnak EMBERT faragni azokból, akiket még pályatársaik része is csak szellemi esztergába szorítandó sakkfiguraként akarnak kezelni. Azoktól, akikből egyre kevesebben lesznek láthatók a pályán, miközben egyre többen dolgoznak láthatatlanul, a hangadók által is sokszor elfeledve. A hatalom részéről meg magasról lecsinálva. S akik miatt érdemes volt tagjának lenni a tanári Facebook-csoportnak.

S most sebtében összeszedném a különböző írásokban már rögzített, illetve az internetes csoportokban folytatott „beszélgetések” nyomán kristályosodott gondolatokat:
  1. Már februárban pedzegettem, és azóta, Pukli, illetve a Tanítanék tündöklése, majd öntökönrugása során csak hangsúlyosabbá vált az a véleményem, hogy a tanárokért csak olyan szervezet, csoport, szerveződés tudhat eredménnyel kiállni, amelynek hiteles vezetői vannak. Ebből a szempontból sem a levitézlett szakszervezeti vezetők, sem a közösséget, mint a saját karrierjüket előmozdító zsarolási potenciált kihasználó csinovnyikok nem tekinthetők ilyeneknek.
  2. A hitelesség egyik ismérve persze a gerinc mellett, vagy inkább annak következtében az is, hogy a vezető felelősséggel tartozik azoknak, akikkel elhiteti: értük száll síkra. Ebben a felelősségbe természetesen a programadás felelőssége is bele tartozik. A „ki játszik ilyet, majd megmondom milyet” mondóka nagyon jól hangzik az óvoda udvarán, de csak ott. A gyertek tűntetni, aztán menjetek haza, és majd csak lesz valami, ami mellett kiállhattok módszertana már nem annyira jó. Alkalmas lehet a feltétlen hívek verbuválására, hithű tapsoncok becserkészésére, de erősen alkalmatlan a társadalom megszólítására. Még egy szakmai társadaloméra is. A tanártüntetésekről hiányzó százezrek pontosan jelzik, hogy ebben Pukli mozgalma mennyire teljesített.
  3. A felelősség, és a felelősségben osztozó szervezők, és csoportjaik felelőssége nem megosztható és nem relativizálható. A programtalanságra, a szervezeti felelőtlenségre, a támogatók falnak vezetésére nem mentség az a gyakori érv, hogy Pukli (Tanítanék, CKP, stb.) sokat tettek, és ha nem tetszik, csinálj jobbat. Nem kedves puklisták. Ez nem mentség. Ha kiállok egy színpadra, odaszólítok ezreket, vagy akár csak tízeket, akkor a felelősség az enyém lesz, és ki kell állni a kritikát. Amíg Pukli, Pilz, a Tanítanék, a szakszervezetek szerveznek bármit is, a felelősség az övék.
  4. Ahogy a felelősség az övék abban is, hogy kikkel vállalnak, és kikkel nem vállalnak közös haknit. Kiktől határolódnak el, és kiktől nem. Azt tudjuk, hogy Sándor Mária fellépett a Jobbikkal. Azt is tudjuk, hogy Pukli fellépett Sándor áriával. Azt is tudjuk, hogy Pukli tett illiberális kijelentéseket. Azt viszont nem tudjuk, hogy Pukli, Sándor, Pilz, a Tanítanék bármikor is elhatárolódott volna a szélsőségektől. Ahogy hatalmas kussban maradtak Bayer kitüntetése kapcsán is. Holott a pedagógia, az egészségügy két olyan tipikus társadalmi szolgáltatás, amely nem tűrheti a származás alapú diszkriminációt, illetve a származásalapú szegregációt. Igen tudom, más pártoktól sem határolódtak el. Ez azonban mit sem von le az említett „érdemekből”. Ahogy egy sorozatgyilkost sem ment az, hogy a történelemben nem az elsőként forgatta meg másban a kést.

Az is világos, mert magam is tudom. A tanárok igen nagy többsége nem rasszista, a többség igenis elutasítana egy barnainges, rendpárti hatalomátvételt. Gyanítom, hogy a Puklinak most tapsolók is. Legkésőbb akkor, amikor kiderülne, hogy a névsor rossz oldalára kerültek. Mégis, a most elvtelenül tapsolók, akár akarva, akár akaratukon kívül, de közösséget vállalnak az illiberális oktatáspolitika támogatásában, a szélsőségek befogadásában, az orbanista oktatáspolitikát nem egy jobbra cserélő, hanem a 2010 előtt ketrecet visszasíró nosztalgiában, a tanárok mozgalmának kihasználásában, a tanárok jogos felháborodását a maguk javára kihasználók törekvésében.

S nem azért, mert ismeretlenül is akár, de nem szeretnek. Némelyek reakciója alapján inkább az a megtiszteltetés, ha ők nem szeretnek. Azért sem, mert nem érdekli őket, amit írok. Valószínűleg százezrekkel osztoznak ebben, és talán igazuk is van. De azért mindenképpen, mert éppen olyan elvtelenül állnak ki egy olcsó demagóg hordószónok, és az őt arcául választó szervezet mellett, amilyen vakon és elvtelenül tapsolnak Orbánnak a hívei, és amilyen vakon és elvtelenül megtapsoltak már számos hordószónokot a hívei. Mindenki mást, akár saját pályatársaikat is letaposva, kihasználva, majd leköpve és félrerúgva.

Andrew_s
Comments on Facebook