2011. szeptember 11., vasárnap

A Nyolcak zárórája előtt.


Kernstok Károly: Ifjak
A Szépművészeti Múzeum időszaki kiállításai jó alkalmak arra, hogy szélesítsék a kulturális látókört. Ilyen kiállítás volt a Nyolcak, a hazai festészet és művészet egy meghatározó csoport, munkáit bemutató tárlat is. Röviden összefoglalva a zárónap előtti napon megtekintett kiállítást, annyit is lehetne mondani, hogy szép volt, jó volt. S aztán lehetne sejtetni a „de” szócskával kezdődő kivétellistát. Így visszagondolva déli órákra ezt a listát elég nehéz lenne összeállítani.

A lista inkább sok apróságot rejtene. Rejtély, hogy miért jó úgy elhelyezni a lámpákat, hogy néha annyira nem világítja meg a festményt, hogy a színeket néha inkább csak sejteni lehet, mint élvezni. Cserébe a festők életrajzának hirdetőoszlopai mellett egyenesen a szöveg felső részére feltekintő olvasó szemébe világít. A falakon elhelyezett szövegek sem mindig a legjobbak. A bejáratnál levőket olvasva néha az az érzésem támadt, hogy a kitöltendő falfelület inkább volt motiváló tényező, mint a valós közlendő. A képek, festők környékén levő hosszabb simertetések meg néha kifejezetten mosolyra fakasztóak. Kernstok Károly, „Ifjak” című képe mellett például a szöveg utolsó mondatáról hosszas szemlélődés után sem derült ki, hogy mit akar jelenteni. Megérte volna megjegyezni, és itt közreadni, de nem sikerült. Mármint megjegyezni. Kicsi vigasz, hogy a megfogalmazója is valószínűleg elvesztette a fonalat a több sort átölelő mondat végére. 

Összességében Nyolcak, Berényi Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos, különböző műveinek szemlélése megérte a szombati nap néhány órájának rááldozását. A társaság, mely persze nem a kiállítás sajátja, hanem személyes körülmény, pedig különösen értékessé tette az idő ezen eltöltését. Az apró kiállítási bosszúságok meg tekinthetőek pedagógiai segédletnek is. Van mihez kapcsolni az egyes képek nyújtotta élményt. Akár azt is, hogy a csendéletes terem végére úgy éreztem, hogy jó darabig egy festményt sem szeretnék látni, amin gyümölcs, és valami kübli van. Kicsit zsúfolt is volt a kiállítás, és kicsit nagyobb teret is megérdemelt volna.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése