Technológiai kurvabomba.

Az, aki a cím alapján a politikai erők, netán a technológiai cégek prostituálódásának diagnózisára számít, máris lapozhat. Nem azért, mintha ilyen jelenségek nem lennének, hanem másért. Nevezetesen azért, mert Csempész Béla álnéven (?) sajátos internetes bombát robbantott valaki. S ennek nyomán egyes keresőszavakra a legtöbbet használt kereső, a Google sajátos találati listát kezdett publikálni. A G Data a hírt, és annak technológiai hátterét a saját blogján meglehetős alapossággal közzétette. Ahhoz neház lenne hozzátenni ebből a szempontból bármit is.

Röviden összefoglalva, a nemi szolgáltatásokkal kapcsolatos kifejezéscsoportot összekapcsolva egyes helyek internetes linkjével elérhető, hogy népszerű oldalakra beépítve ezeket a keresések eltérüljenek. Kihasználva azt, ami a Google keresést optimalizáló algoritmusáról tudni lehet. S persze rövid idő alatt nagy mennyiségű hivatkozáscsokrot beélesítve a világhálón. Jellemzően olyan oldalakon, melyeknek gazdái nem tipikusan a magyar nyelvi környezet „rabjai”. Lévén, hogy ezzel nehezebb lehet a felhasznált fórumoldalak gazdáinak a sajátos kapcsolatot tartalmazó internetes tartalmak kiszűrése. Akkor, amikor ezeket a sorokat írom, még javában tart a bomba hatása. Miszerint a „kurvák” szóra még a Fidesz, vagy a Magyar Katolikus Egyház oldalai ott tolakodnak az első találatok között. Ez a hír önmagában pár órája már keringett a világhálón. Amiért esetleg szót érdemel az a jelenség közvetett hatása lehet.

Például az, hogy felerősödhetnek azok a hangok, melyek az internetes forgalom akár totális szűrését kérhetik számon a netes technológiával foglalkozóktól, szolgáltatóktól, honlap-gazdáktól. S erről óhatatlanul eszembe jut az, ami egy évtizede mondható volt erről. Igaz, az akkori technológia szintéjén,mely elsősorban a céges és családi forgalomszűrést célozta. A céges tartalomszűrés esetében, a kimenő információk tekintetében akkor azt írtam, hogy „olcsóbb és egyszerűbb egy olyan viszony kialakítása a munkatársakkal, például bizalomhoz igazított fizetés formájában, ami szükségtelenné teszi azt, hogy a többet költsenek a levelezés ellenőrzésére, mint ami a normális alkalmazási feltételek kialakítására kellene”. S igazándiból sokkal többet most sem lehetne mondani, hiszen az információs technológiában alig jártas emberek is képesek lehetnek súlyos adatkárt okozni annak lefülelése előtt. Miközben a befele irányuló adatszűrés is okozhat visszásságokat. Annak ellenére, hogy a szűrőprogramok forgalmazói súlyos statisztikákkal szoktak vagdalkozni a dolgozók böngészéssel töltött munkaidejét illetően.

Csempész Béla esete az internettel azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a hazai honlapok sem védettebbek a keresők átverésével elérhető negatív reklám ellen, mint a nemzetközi átlag. A hazai akció ugyanis, mint arról az Index is rövid gyűjteményt közöl az esemény kapcsán, nem előzmények nélküli. Ez pedig talán ráébreszti az olvasókat, az érintetteket arra,, hogy a világháló elterjedésének hatására nincs igazi információs belügy. S, hogy azért ne legyek adós a politikai áthallásokkal, a listában előkelő helyen szereplő párt és egyház figyelmét különösen érdemes lenne erre felhívni. Mert nem csak a negatív reklám tud behatolni a neten, hanem a kettős kommunikáció hazai része is képes kiszivárogni. Felesleges tehát kerek szemekkel rácsodálkozni arra, ha egy hazai eseményen elmondott zöldség a nemzetközi sajtóban fog gyökereket mutatni. Ám ne csak a negatív hatásokat vegyük figyelembe.

A példának lehet egy kvázi pozitív hozadéka is. Rámutat arra, hogy kellő technológiai ismeret birtokában komoly marketinghatékonyság érhető el. Noha alkalmasint nem biztos, hogy ez célja a keresők működtetőinek, de ez rajtuk is túlmutathat. Az, hogy nem céljuk nyilvánvaló. Egyrészt azért, mert saját marketingbevételeiket csökkentheti. Másrészt pedig azért, mert a keresési eredmény iránti bizalmat csökkentheti. Ami visszahat a saját marketingtevékenységre akkor, ha csökkenti a használatot. Ugyanakkor elmondható, hogy egy bizonyos komplexitást meghaladó szoftverrendszer esetén tökéletes program nincs, csak olyan, amit nem teszteltek eleget. Márpedig például a Google elég nagy rendszert épített már ki ahhoz, hogy óhatatlanul legyenek olyan hibái, melyek javításában az azokat kihasználókkal fut versenyt. Ahogy a blog-közlemény is jelzi: „A Google már több mint 10 éve küzd találatainak fertőzése ellen, de a jelenlegieset is felhívja a figyelmet arra, hogy a kereső találati listája nem mindig tökéletes”. Így a pozitív hatás is kettős. Részben felértékeli azt a tudást, mely alkalmas az internetes technikák készségszintű alkalmazására a marketingben. Másrészt segít a hibajavításban, mivel kézzelfoghatóan mutat fityiszt a programrendszer fenntartóinak.

Simay Endre István