A miniszterelnök nyájas beszéde.

Turul Ópusztaszeren
Forrás: Index.hu

Az, hogy Orbán Viktor tegnap beszédet mondott Ópusztaszeren, meglehetősen ismert ténnyé vált az erőteljes vallási áthallások miatt. Annyira, hogy több blogon is olvashattuk ezt a fajta értelmezését a beszédnek. Részben giccsesnek, részben Jézus-komplexusosnak értelmezve az elhangzottakat. S vele persze óhatatlanul a miniszterelnököt is jellemezve. Így aztán érthető, ha a hozzászólásokat is óhatatlanul orientálták ezek a vélemények. A jelentősebb problémának nem is ez látszik, hanem inkább az, hogy a tudósításokban idézet mondatok alapján az említett véleményekről nehéz lenne azt mondani, hogy minden alapot nélkülöznek. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy miután már mindezekről sokan elmondták a véleményüket, nehéz lenne újat mondani.

A szó szerinti idézetek is elolvashatók a tudósításokban, mint például az Index-en is. Márpedig ezek azok a mondatok, amik a fenti minősítésekhez vezettek. Elvégre az olyan felvezetéseket, mint az, hogy „aki tud olvasni a jelekből, az láthatja”, tényleg profetikus megnyilatkozások elé lehet inkább elképzelni. Ami egy szoboravatás kapcsán kevésbé tűnik helyénvalónak. Akkor is, ha a megkövezés mára kiment a divatból a hamis proféták számára. Az ugyanis, hogy új törvények közelednének az európai kontinens felé, az nem biztos, hogy olyan jövendölés, ami felett felhőtlenül szeretnénk nyugovóra térni. Bár azt köszönjük a miniszterelnöknek, hogy szeretné, hogy „minden magyarnak, legyen füle a hallásra és olvassanak a jelekből". Noha, ha minden jól megy, akkor a fülemmel nem fogok olvasni a jelekből, de persze az MTI-re hivatkozó tudósítás is lehet pontatlan kicsit. Mert ugyebár sokkal kifejezőbb lenne úgy a mondat, hogy „legyen füle a hallásra és szeme a látásra”. Ám ez már lehet, hogy veszélyes önostorozássá válhatna. Mert nagyon beleillene egy különben szintén vallási tárgyú, de máshonnan származó idézeti keretbe. S amely egyébként szintén kapcsolatba hozható a határon túli magyarokkal is.

Egy olyan asszociáció ugyanis alighanem nehéz válaszkényszert jelentett volna, ha valakinek eszébe jut ez a mondatkezdés: „Van-e még füle a hallásra, szeme a látásra az öntelt, magaimádó fejedelemnek,”. Mely idézet különben Szigethy Gábor szövegéből (A prédikátor - Szigethy Gábor előszava) került kiemelésre. Így tulajdonképpen még az is érthető, ha a miniszterelnök szándékosan torzított mondattal lepte meg azokat, akik összegyűltek annak a Turul-szobornak az avatására, mely szobor a képek alapján sajátos ábrázolása annak a mese-madárnak, amit inkább sólyom, mint keselyűszerűen szoktak ábrázolni. De a Matl Péter kárpátaljai szobrászművész által a Nemzeti Összetartozás Emlékművének tetejére ültetett sajátos nyakdíszt viselő szárnyas talán egy közvetett célzás. Célzás arra, hogy Sólyom László szembenyilatkozott Orbán Viktor utóbbi időben végrehajtott húzásainak némelyikével. Olyan még messzebb menő következtetésekre inkább nem is ragadtatnám magam, hogy a művész ezzel üzenjen a magyar kormánynak. Emléket állítva annak, hogy a halódó gazdaság roncsain tollasodnak azok, akik az utolsó koncok körül ülnek tort. Mert amennyiben az ilyen művészi üzeneteket akarnám belemagyarázni az emlékműbe, akkor az elhíresült, Kerényi által rendelt képsorozat kaméleonos képéig meg sem állhatnánk.

Fakó keselyű (Gyps fulvus)
Forrás: www.remedia.at

Az pedig már messze vezetne attól a beszédtől, melyben Orbán Viktor egy sima balegyenessel padlóra küldte a nép önbecsülését. A határon kívüliekét mindenképpen. Mert tényleg azt „mondhatjuk egymásnak, örüljetek, mert megtaláltuk elveszett juhainkat”, akkor nyilvánvalóan csak rájuk gondolhatott. Elvégre mi, akik itt maradtunk, itt vagyunk. Legyen a nép bármennyire birkanyájnak tekintve, elveszettnek a határon kívüliek inkább tekinthetők. Különösen, ha abba a világképbe helyezkedünk bele, melyet az erről mit sem sejtő Turul jelképe már beárnyékolt a történelemben. Tehát a nép birka, a külhonban élők pedig a nyáj kiegészítő tartalékai. Talán arra az esetre, ha az itt lakók még pofonok hatására sem értenék meg, hogy a szaporodás nemzetstratégiai kérdés. Azon meg kár is vitatkozni, hogy a Biblia Jézust tekinti Isten bárányának, és a pásztor képe is sokkal inkább a hívőkkel kapcsolatban szokott felbukkanni. Amikor tehát Orbán Viktor a politikusokat a nemzeti birkanyáj pásztorának, és magát gondolom főbirkásznak, gondolja, akkor innen már tényleg csak egy lépést kell megtennie. Előtte azért jó lenne összeszámlálni a pásztorokat, mert ha kevesebb, mint egy tucat, akkor jobb lenne ismerni a póttagokat. Míg abban az esetben, ha több, akkor esetleg érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kormányzati pásztorok karában ki a kakukk-tojás.

Az elhangzottakhoz visszatérve inkább a hallással kapcsolatos megállapításra is említhetnénk persze Jézushoz kapcsolódó idézetet: „A kinek van füle a hallásra, hallja." Márk 4:9. De kár lenne abba az irányba menni tovább, mely a végén Orbán Viktor esetleges komplexusainak felemlegetéséhez vezetne. Holott abban sem lehetünk biztosak, hogy sok realitást fogunk látni az európai államokat illető politikai profétálásban. Az teljesen nyilvánvaló, hogy amennyiben az európai kontinens felé új törvények közelednek, az nem Orbán Viktor törvényei lesznek. Hazánk ugyanis az európai kontinensen fekszik. Mivel Észak-Amerika államaiban a hagyományok Európa-közeli szemlélettel járnak, alighanem onnan sem vár a miniszterelnök új törvényeket. Ha a Bakunak tett jelentős baltás-gesztusra gondolunk, akkor inkább Ázsiára gondolhatott Orbán Viktor. No, és ez az amiért bátorkodtam nem teljes mértékben örülni ennek a fordulatnak. Mert nem biztos, hogy azon törvények felé kellene orientálódni, melyek egy társát álmában leölő orgyilkost nemzeti hőssé emelnek. Míg azt sem tartanám célnak, hogy banántalan banániává váljék az ország. Ahol egy baráti kör terelgeti a nyájat, és fújja furulyáját.

Simay Endre István