2012. szeptember 10., hétfő

Másfél milliós mese a munkahelyekről.


A munkahelyvédelmi páros
Forrás: parameter.sk
Matolcsy Györgyöt meghallgatták a foglalkoztatásért felelős bizottságban, és ő el is mesélte vágyálmait. Mert az, hogy teljes foglalkoztatásról és ehhez másfélmillió munkahelyről fejtette ki a véleményét, aligha több valami ködös vágyálomnál. Még akkor is, ha a megvalósításhoz szükséges időintervallumot nem szabályozzuk be olyan polgári huncutságokkal, mint amilyenek például szabad választások. Elvégre a választási rendszert szép lassan, de biztosan folyamatosan alakítgatja a kétharmados parlamenti hatalom. Elfogadva az előzetes regisztrációt is, melynek indokoltságát többen, például Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök is, vitatják. Ez azonban nyilvánvalóan csak közvetve hat a gazdaságpolitika alakulására, és inkább a hatalmi rendszerről mondhat valamit. A gazdasági illúziók alighanem ettől részlegesen függetlenek.

Így a teljes foglalkoztatottság, a munkanélküliség teljes felszámolása is elég meseszerűnek tűnik. Bár a mesék világában Matolcsy Györgynek meglehetős rutinja van, tehát nem kirívó ez sem. Nyilvánvalónak tűnik ugyanis, hogy a gazdasági recesszió, és az erőforrás-elvonáson alapuló gazdaságfinanszírozási rendszer nem kedvez a munkahelyek számbeli bővülésének. Márpedig a fel-felröppenő hírek sokkal inkább az elvonásokra koncentráló adóötletekről szólnak. Annak ellenére, hogy legutóbb a bankadót tekintve, meglehetősen komoly fiaskóról szólnak a hírek. Így az úgynevezett versenyszférában alighanem mérsékelten lehet számítani arra, hogy a gazdasági miniszter által vágyott, és miniszterelnök választási kampányát is felüllicitáló munkahelyszám előálljon. Maradnának tehát azok a munkahelyek, melyek léte, létesülése közvetlenül a kormányzat befolyása alatt áll. Márpedig ezek tekintetében sincs kiugró munkahelyszám-bővülés, és még a meglevők tekintetében is jelentősen a közmunka irányába, és nem a piaci áron megfizetett munkahelyek irányába van elmozdulás. Ez pedig nem annyira építi, mint amennyire rombolja a munkahelyeket, és a kommunikált szándékkal ellentétben a munkavállalási morált is.

A közmunka ugyanis, akárhonnan nézzük, aligha alkalmas arra, hogy az egyes egyének, vagy családok kilábaljanak a személyes egzisztenciális gödörből. Ez különben kormányzatnak is nagyobb rövidtávú kommunikációs sikert, mint hosszú távú munkaerő-politikai eredményt jelenthet. Rövid távon ugyanis lehet azt mondani, hogy kevesebb a statisztikai munkanélküli, de hosszú távon a megélhetési minimum szintjén, vgy alatta finanszírozott munkaerő a belső piacot is érintetlenül hagyja. nem jelenik meg fizetőképes keresletként. Így a gazdaság önerős megpörgetésére is alkalmatlan konstrukció. Miközben az akit gyakorlatilag kényszersoroznak a munkaerőpiacon, és azt elvégzett munka eredménye sem jelent előrelépést, az érthető ellenszenvvel, kényszermunkaként éli meg ezt a fajta foglalkoztatást. Ugyanakkor azokon a területeken, ahol a képzett munkaerő is megjelenik a közmunka-piacon, végső soron egzisztenciális visszaélésre ad lehetőséget ez a foglalkoztatási forma.

Azon egyszerűnek látszó okból kifolyólag, hogy semmi akadálya annak, hogy a családja, kiskorú gyermeke okán gyakorlatilag, spontán módon röghöz kötődő tanárt, önkormányzati adminisztrátort kitegyék az állásából. Felszabadítva az aktuális fizetését, mely ugyan egyébként sem magas, de elég arra, hogy abból akár két közmunkást is felvegyenek. Ha legalább ezek egyike alkalmas a munka elvégzésére, akkor statisztikailag máris nettó egy emberrel nőtt a foglalkoztatás. Miközben a korábban kitett dolgozó is megjelenik a munkaerőpiacon, és közmunkásként a korábbi bére töredékéért kényszeríthető akár a korábbi munkája elvégzésére is. Így aztán a matolcsyzmus tervszámainak normatív teljesítése közben számos területen a csicskáztatás, a matolcsicskák, korszaka köszönthet be. Függetlenül attól, hogy a másfél milliós foglalkoztatási növekedést alighanem így sem lehet majd teljesíteni. A teljes foglalkoztatás ettől még persze összejöhet, ha elég sokan hagyják el az országot azok közül, akik nem kívánnak ebben a folyamatban a bot rossz végén tartósan részt venni.

Az is valószínű, hogy a kormányzati szabadságharcba a közmunka frontján hadba lépők számára a családi adókedvezmény is írott malaszt marad. Lévén, hogy az adókedvezmény csak azoknak számít, akik elegendő jövedelmet szereznek ahhoz, hogy azt igénybe vegyék. Ez azt is jelenti, hogy a KDNP által pártolt ötlet végső soron rétegkedvezményként értékelhető. Alig bírva hatással azokra, akiknek a számát a korábban említett gazdaságvezetői ötlet növelni fogja. A választást érintő bevezetésre is reflektálva, 2020-ig bezárólag. Bár kétségtelen, hogy Matolcsy György nem jelentette ki nyíltan és egyenesen, hogy a közmunkások számának növelésével szeretné bővíteni a foglalkoztatottságot. Más lehetőség jelenleg azonban aligha áll közvetlen befolyása alatt a kormányzatnak. A közvetett lehetőségekhez pedig elsősorban szavahihetőség és bizalom, no meg évekre kiszámítható gazdaságpolitika kellene. Olyan, amivel szemben jelenleg csak az adóötletelés, és bűnbakot kereső kiszámíthatatlanság az egyetlen kiszámítható tényező. De ez majd a parlamenti munkálkodás következő hónapjai során fog részleteiben körvonalazódni. Melyben majdcsak részleteiben is előkerülnek mindazok a minden szabadságharcot előre megnyerő nagy mondások, melyektől a legújabb mesék megvalósulását remélik. Azt pedig igazán nem kell önkritikaként kezelni, hogy az Origo tudósítása szerint legelőször a szemétről szavaznak a tisztelt házban.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése