2012. november 21., szerda

Biztosítódiszkrimináció lex-Járaiként.

Forrás: nol.hu
A biztosítási adó intézményén biztosan sokat lehetne vitatkozni, s alighanem a gazdasági szakemberek fognak is még egy darabig. A biztosítók is alighanem változó lelki nyugalommal fogadják a véglegesedő törvényt. Véglegesedő, mert a módosító javaslatok korát éli a Parlament. Alaptörvénytől akár az eb-oltás szabályozásáig, ha a kormányzati erők érdekei úgy kívánják. S bár kevés publikus információ van a kormánytagokhoz közeli szereplők kutyatartási szokásairól, biztosítója tudjuk, hogy Járai Zsigmondnak például van.

Ez a biztosító a CIG, mely aligha tekinthető piacvezetőnek. Nem véletlen tehát, hogy az adótörvények legújabb változásai kapcsán először ezzel a biztosítóval kapcsolatban merült fel a kedvezményezetti szerep. Az eset előzményéhez persze hozzá tartozik, hogy a biztosítási adók erős díj-differenciáló hatását korábban is jelezték. Így végső soron a legújabb Papcsák-paksamétának lehet annyi alapja, hgy ezen akart a kormányzat valami módon változtatni. A változtatás módja lehetett volna például a biztosítási díjaktól függő adó. Ez azonban nyilvánvalóan a szerződő, a lakosság felé jelenthetett volna kiegyenlítő hatást. Már akkor, ha valamiféle progresszív adózás alakul ki. Magasabban adóztatva azt, aki nagyobb értékre, magasabb díjjal köt biztosítást. A megoldás hátulütője nyilvánvaló. Ráirányítaná a figyelmet arra, hogy a jövedelemadó sem így működik, és jelentősebben terhelheti ezáltal az alacsonyabb jövedelemmel rendelkezőket. Az említett biztosítási adómodell tehát teljesen nyilvánvaló, hogy nem kedvez a kormányzati kommunikáció szakembereinek.

No meg persze a kisebb biztosítóknak sem használt volna, melyek közül a már említett CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. esetében a veszteségek növekedéséről szóltak a hírek az adótörvény-szavazás környékén. A veszteségeknek különben racionális okai is lehetnek, hiszen a biztosítási díjak csökkenésének nyilvánvaló alsó, technikai határa lehet. Egy letört visszapillantó-tükör aligha lesz olcsóbb attól, hogy az autós kinél köt biztosítást. Így aztán egy kisebb biztosítónál hamarabb előfordulhat, hogy a nem tudja állni a költségeket amikor beszáll a biztosítási díjak leszállításának versenyébe, és ezáltal túl alacsonyra sikerül esetleg belőni a bevételeit. Különben ugyanez a mechanizmus teheti enyhén szólva is hibássá a túlzott megadóztatását a biztosításoknak. A biztosítók fokozódó lefosztása ugyanis óhatatlanul kár-kifizetéseken csatolódhat vissza a szerződők felé. Olyan biztosítási konstrukciókat eredményezve, melyek egy káresemény bekövetkeztekor már érezhetően nehezíthetik a biztosítottak életét is. A kormányzat részéről azokon a „végfelhasználókon” ütve ezáltal, akiket a kormány populizmus-gyárosai szerint nem ér ezáltal kár. Részben erre is utalhat az, hogy már korábban jelezték a biztosítási szektor réséről a törvénytervezet nem túl előnyös voltát. Ezen, a károsultakon, aligha segít az, ha a biztosítókat differenciáltan, vagy inkább diszkriminálva fogják megsarcolni. A tükrök nem lesznek attól olcsóbbak, ha belenézni nehéz is néhányaknak.

Márpedig a legújabb adóverzió, mint ezt az Index is hírül adta, a differenciált adóztatásról szól. Jobban megadóztatva a nagyobb biztosítótársaságokat. Annak ellenére, hogy korábban az egységes adóról szóltak a főcímek. Igaz, akkor talán még nem voltak ismertek Járai Zsigmond biztosítójának üzleti adatai. Márpedig, mivel az ágazati bevételei alacsonyak és alighanem tovább csökkennének a tényleg minden piaci szereplőt egységesen kezelő adózás hatására, Papcsák Ferencnek lépnie kellett. Illetve írnia kellett. Még mindig nem a lemondását, hanem annak elkerülésére adótörvény-változtatást. Így a „lex” sorába egy lex-Járai reloaded is becsatlakozott. S most már az adó sem úgy működik a kormány közeli örvényben, mint azon kívül, a társadalom tengerében S hamarosan lehet banánt is termeszteni.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése