2012. december 12., szerda

Semjéni szummárium.

Mert én vagyok az úr, az etika, és a norma.
Forrás: Blikk


Semjén Zsolt által készített különböző dolgozatok sorsának alakulása szinte naponta változik. Az azonban kétségtelen, hogy a gumicsont-darabok annyira röpködnek szerte és széjjel, hogy szinte már nem lehet tudni, hogy ki, kibe, mikor és mivel kíván kimosakodni valamiből, amit ráborítottak. Esetleg agyonkommunikálni valamit, hogy a háttérbe szorítson pár dolgot. Ami az egész képből kibontakozni látszik, az egy nagyon komoly morális válsága felsőoktatásnak és a hatalomnak. Eközben, mintha pár alapvető kérdés elsikkadni, elmaszatolódni látszana, melyek akár az etika-oktatás nagy lobbistáinak válaszadási kényszert jelenthetne. Ezek közül próbálok néhányat, akár az önismétlést is vállalva, összeszedni:

  1. Az alapvető felvetés az volt, hogy Semjén Zsolt potenciálisan plágiumot követett el abban a dolgozatban, amit Pázmány Péter Római Katolikus Hittudományi Akadémián készített, és amit a jogutód Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorinak fogadott el. Amit Jobbágyi Gábor egyetemi tanár a Pázmány nevében előadott az inkább a vizsgálat távoltartásának szándékát jelzi. Egyfajta, Semjén érdekeit védő, politikai, ideológiai behódolást jelezve a Pázmány részéről. Marad a kérdés, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem fel meri-e vállalni egy vizsgálat kockázatát akár Semjén Zsolt ellenében is?
  2. A Pázmány jelenlegi hallgatólagos állásfoglalása az, hogy egy jelentős részben másoktól átvett gondolatokat tartalmazó dolgozat alkalmas a tanulmányok igazolására. Ez felveti azt a kérdést, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktori címei mennyire alkalmasak a tudományban való elmélyülés képességének igazolására? 
  3. A Pázmány részéről elfogadható-e az előző kérdés nyomán, hogy az ott folyó képzés színvonala nem igényel több hozzáadott értéket, mint egy valamikori kódexmásoló esetében?
  4. Az ELTE részéről Tausz Katalin, először semmilyen vizsgálatot nem tartott szükségesnek. Majd lefolytattak egy vizsgálatot, melynek eredményét kétségeket ébresztő formában tálalta. Mindkét lépés egyértelműen Semjén Zsolt érdekeit inkább szolgálta, mint a helyzet tényleges tisztázását. Adódik a kérdés, hogy történt-e politikai háttéralku Tausz Katalinnal? Akár Hoffmann Rózsa, akár Semjén Zsolt, akár más politikus részéről?
  5. Amennyiben köttetett ilyen háttéralku, vagy akár informális megegyezés, illetve akár ezektől független obstrukció Tausz Katalin részéről, akkor az ELTE továbbra is alkalmasnak tekinti-e a dékáni tisztség betöltésére?
  6. Az ELTE vizsgálata nem terjed ki a tanulmányi következményekre. Holott egy jelentés másolt részt tartalmazó dolgozat azért is lehet bírálható, mert kétségessé teszi a képzés anyagának elsajátítását, adekvát ismeretét. Igaz lehet-e tehát, hogy az ELTE másoddiplomás képzései, mivel diplomát lehet szerezni nagyrészt máshonnan hozott anyagokkal, alkalmatlanok további ismeretek elsajátítására?
  7. Amennyiben igen, akkor az ELTE kívánja-e felülvizsgálni a saját minősítési, képzési rendszerét?
  8. Amennyiben nem, akkor az ELTE kívánja-e felülvizsgálni, hogy milyen politikai nyomás hatására adta ki a szociológiai diplomát Semjén Zsoltnak?
  9. A kialakult helyzet a teljes felsőoktatási és minősítési rendszer lejáratására is alkalmas, mint az már felmerült Schmitt Pál doktorija kapcsán is: „Miszerint a bírálók sokkal inkább a hierarchikus státusz, mint az elvárható szakértelem alapján kerültek kiválasztásra. Tovább erodálva ezzel az egész tudományos közéletbe vetett maradék bizalmat. Egy füst alatt jelentős kétségeket támasztva az egyes fokozatok mögötti valós tudásban és tartalomban.” Kívánnak-e a rektorok egyfajta közös nyilatkozatot megfogalmazni az ügyben, vagy ez a zavarosban halászó helyzet megfelel-e az egyetemek vezetőinek? Az, hogy az ELTE professzorai kiadtak egy óvatos érvénytelenítő nyilatkozatot, az ebben az esetben bíztató, kevés. Egy olyan közös nyilatkozat kellene, ami az ilyen eseteken automatikusan kötelezővé teszi a teljes körű vizsgálat lefolytatását. Az etikai és szakmai hitelesség nem kegy, hanem kötelesség lenne a felsőoktatásban.
  10. Semjén Zsolt visszautasította az erkölcsi, etikai vádakat. Arra hivatkozva, hogy a történet régi, és miért nem szóltak korábban. Ez azonban felveti, hogy vajon egy politikai közszereplő elutasíthat-e magától bárminemű etikai felelősséget?
  11. Amennyiben elfogadható, hogy a kormányzat tagjai mentesek az etikai számon kérhetőségtől, akkor milyen morális alapja van annak, hogy iskolai tantervben tegyék annak oktatását kötelezővé? Illetve, milyen normarendszer átadására alkalmasak?
  12. Amennyiben nem elfogadható, hogy a kormányzat tagjai mentesek az etikai számon kérhetőségtől, akkor Semjén Zsolt meddig tarthatja meg pozícióját a kormányzatban?
  13. Amennyiben nem elfogadható, hogy a kormányzat tagjai mentesek az etikai számon kérhetőségtől, akkor Orbán Viktor, mint egyszemélyi kormányzati felelős meddig tarthatja meg pozícióját?
  14. A Semjén Zsolt ellen megfogalmazott plágiumgyanút Pálffy István a keresztényüldözéssel, és Semjén Zsoltot ezzel a kereszténység hazai letéteményesével azonosította. Ettől Semjén Zsolt nem határolódott el. Elfogadható-e a hazai keresztény egyházak vezetőinek, hogy egy párt vezetője föléjük helyeződjön?


Természetesen nem áltatom magam azzal, hogy minden itt feltett kérdésre gyorsan érkezik meg valamilyen válasz. Holott a hazai oktatás státuszmegőrzése szempontjából, és a politikai vezetés hitelességének helyreállítása érdekében talán nem lennének a válaszok érdektelenek. S azt a kérdést is felvetik, hogy vajon nem lenne-e szükséges a politikai funkciót betöltők életútjának vizsgálatakor a személyes és etikai hitelességet is felvenni a menükártyára? Még akkor is, ha Orbán Viktor szakdolgozata sem lenne minden kérdésektől mentes ebben az esetben. Azonban az sem jó, ha egy politikus pillanatnyilag látott hitelessége mások hallgatásától, zsarolási potenciáljának érvényesítésétől függ.

Simay Endre István

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése