Az átlátszatlansági törvény megszavazásával
többek szerint mérföldkőhöz érkezett a demokrácia alapjainak felcsákányozása.
Holott ez már csak a következménye annak a folyamatnak, aminek csendes
szemtanújaként vonogatják sokan a vállukat. Annak a folyamatnak, melynek az ezt
megelőző korrupciós botrány is csak egy része. Annak a folyamatnak a része,
melyben ott található a szélsőjobboldal csendes támogatása a hatalom részéről,
illetve a saját emberek kulcspozícióba ültetése.
A saját emberek beültetése persze nem
mindig kockázatmentes, de ezt valahogy majd csak kibekkeli Orbán Viktor pártja
és kormánya. Még akkor is, ha a Stumpf Istvánnal is megfűszerezetett
Alkotmánybíróság nem biztos, hogy első körben átengedi azt a bizonyos
alaptörvény-módosítást. Azt, melyet négyes számmal jelölnek. Módosítandó azt a
gránitszilárdságú pacsmagot. Azt, amit az Alkotmány helyet alkottak a saját
hatalmukat bármi áron féltők. Azonban könnyen lehet, hogy jelentéktelenné válik
a taláros, és olykor talányos jogkörű szervezett tevékenysége. Azon egyszerű okból
kifolyólag, hogy a jelenlegi demokrácia-helyzeten alig változtatna egy
Alaptörvény-bíróság létrehozása. Közvetlenül Orbán Viktor személyes
talpnyalóiból és vazallusaiból. Valamint azokból, akik vért, verítéket, és
mások pénzét nem kímélve támogatják a hatalomban maradását. Akár kirakatember
csupán, akár tényleg az a nagy machinátor, akinek hiszi magát.
A szélsőségek támogatásáról annak idején
maga az orbáni publicisztika nagy harcosának nagy házigazdája nyilatkozott.
Széles Gábor a jobboldal
egységének megbontására irányuló törekvésként értékelte januárban a
fellépést Bayer Zsolt elhíresült publicisztikájának mondanivalója, mások
leállatozása ellen. A rasszista kirohanások pedig nyilvánvaló, szélsőséges
retorikai fogások. Miközben maga a miniszterelnök is megengedett magának egy
burkolt antiszemitizmust üzenő beszédet a Parlamentben. Ahogy Pintér
Sándor sem sokat tett a gárda ellen a Hősök terén. Széles Gábor, aki
a Békemenetek szervezésének terén is ismert arca a politikai közéletnek. Tehát
inkább csak kimondta januárban azt, ami más jelekből is nyilvánvaló. A
kormányzati pártok, valamint a szélsőségek, illetve a Jobbik erői végső soron
jobboldali egységfrontot alkotnak. Márpedig a csendőrnosztalgiát, a
neohorthysta szemléletet ápoló oldal trágyahalmán igen komoly demokráciadeficit
alakult ki. A magyar történelemben sem először.
Alapvetően azt, hogy a demokrácia léket
kapott, nem is feltétlenül az mutatja, hogy a parlamenten átment az
alaptörvényi módosító-csomag, a trafiktörvény, vagy a hatalmi korrupció adatait
elleplező legújabb jogi hulladék. Az autokratikus, diktatórikusba forduló rendszert
sokkal inkább jelzi, hogy ezeket a törvényeket egyáltalán megfogalmazták. Azt a
helyzetet jelzi ugyanis, hogy a hatalom képviselői a „bármit megtehetünk”
szemléletre rendezkedtek be. Ellenkező esetben legfeljebb valami fasisztoid
kocsmai beszélgetésnek, az alvilág vágyálmait fejtegető zugcsevejnek képeznék a
tárgyát. Ezt követően, a törvények gyakorlatilag automatikus életbe lépése csak
azt jelzi, hogy a hatalmi centrumban tényleg bármit megtehetnek. Ahogy ezt
jelzi az is, hogy Kósa Lajos minden gyakorlati kontroll, és minden gyakorlati
következmény nélkül adhatja tanújelét
az antidemokratikus megmondó-emberségnek. Ahogy a miniszterelnök is minden
várható következmény nélkül sugallhat
egyfajta védelmi pénzeket a trafik-ügyletek kapcsán.
Mely pénzek beszedése különben teljesen
nyilvánvaló célt szolgálnak a kampányt megelőzően. Az, hogy éppen melyik
kormányzati politikus próbálja mosdatni a szerecseneket, az szinte független
ettől. A csontvázak, miként a CÖF fideszes támogatásának ügye, szép lassan
kimásznak azért a szekrényből. Még akkor is, ha a trafik-mutyit védő legújabb
Bayer-publicisztika csak a bennfenteseknek, a Magyar Hírlapon regisztráltaknak
olvasható. Noha a regisztráció nem megoldhatatlan, és másutt is olvasható a
cikk szemelvényesen.
Még akkor is kitántorognak a csontvázak, ha a közérdekű adatok nyilvánosságra
hozatalának olykor keresztbe is fekszenek. Arra hivatkozva, hogy az
adatigénylések olyan mértékű munkát okoznak a, különben szintén közpénzekből
eltartott, aparatcsikoknak, amit azok nem tudnak ellátni. Amikor ugyanis
védekezésre kényszerül az egyik politikus miatt a másik, akkor könnyedén
kiderülhetnek a sorok között a valós tények, és összegek.
Így jártak a Kósa-féle kirohanással is,
melyre Bayer csak rálicitált a saját irományában. Miközben nagy erővel
próbálják az MSZP-t megdobálni némi sárral, most éppen Hódmezővásárhely
vezetése cáfolta
részvételüket az emlegetett akcióban. Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy
az MSZP megtámadása is lehet egyfajta elterelő művelet. Mivel a folyamatos
támadások felértékelhetik a pártot az ellenzéki létben, az ellenzék megosztását
is szolgálhatja. Miközben azt is jelezheti, hogy nem a támadásokkal
ingyen-reklámot is kapó párt az igazi ellenfél a Fidesz értékelése szerint. De
ez már egy másik történet, aminek jelentősége legfeljebb akkor lesz, ha a
demokrácia megmaradt, rozsdás, és savmarta pillérein még sikerül egy választást
lebonyolítani. S persze akkor, ha egy esetleges vereség nyomán a
szélsőségesekkel is egységes jobboldal nem a fél ország szétverésével áll majd
bosszút. Ahogy Orbán Viktor egykori vereségéért jelenleg is tart a
bosszúhadjárat a hatalmi függőség jegyében.
Andrew_s
<![endif]-->
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése