A mutyi és a hatalmi függőség

Szabó Ákos: Dark madonna

A trafikok ügye új törvényeket is fialt. Az egyik a mutyiban nyertes feleknek a garantált jövedelem. Ez sem semmi persze, mivel menet közben változtatni a játékszabályokat nem illik. Persze, sok mindent nem illik, amit a kormányzat mégis meglép. A leltár sajnos aligha teljes jelenleg. Bár kétségtelenül olyan ponthoz ért a hatalom, ahonnan már nincs visszaút. Most visszakozni annyira a gyengeség jele lenne, hogy gyakorlatilag kizárt.

Lázár János, a híres kaparós beszédével megüzente, hogy a kormány a győztesek kormánya. A győztesek kormánya pedig nem tűri veszteseket. Holott Lázár János akkor még korántsem volt annyira magas szinten megmondóember, mint manapság. A szemlélet azonban maradt, és a kormányzat nem tűri a veszteseket. Az egzisztenciális vesztesek semmiképpen, míg a morális veszteségekkel sem sokat törődik. Olykor ugyan megengednek egy-egy erkölcsre utaló megjegyzést, és kötelező tananyag lett az erkölcs tanítása. Azt sugallva,hogy az könyvből, teljes értékkel megtanítható. Azt sugallva, hogy az aki nem tanulta meg, az erkölcstelen. Holott ez természetesen nem igaz. A gazdasági sorozatgyilkosoknak is van erkölcse. Csak az nem olyan, amit mindenki tanítandónak, következményeiben elszenvedendőnek tart. Amikor azonban a többség tudomásul veszi, akkor onnantól az válhat erkölcsi normává. Ez értékeli fel az ellenzék, de akár az egyes emberek felelősségét. A többség által elfogadott erkölcs ugyanis közerkölcsé válik. Akár fásultságon, akár beletörődésen alapul is ez az elfogadás.

Ahogy az a szemlélet is, ami egy legalább ilyen veszélyes üzenetet hordoz. Az, ami szerint: „a tied az enyém, de az enyémhez semmi közöd”. Holott az adatok megtudakolhatóságának új törvénye ezt üzeni. Szintén a trafik-mutyi által generálva, mivel a kormány a korrupciót esetleg leleplező valamennyi adat kiadását megtagadhatóvá tette. Nem véletlen az, hogy sok kommentben megjelent a szabadrablás, és közlopás törvényesítése ennek kapcsán. Úgy téve, mintha nagyon meglepődtek volna egy ilyen törvényen. Holott az szinte törvényszerűen érkezett. A hatalom ugyanis nem tűri a veszteseket. Márpedig abban a pillanatban, amikor nem csak lelepleződik, de bizonyítható is a korrupció, a hatalom a vesztes oldalon találná magát. Ezt pedig nem engedheti meg magának. Így válhat minden, az átláthatóságot segítő adat visszaélésre alkalmassá. Alkalmassá azzal, hogy a hatalom szempontjából visszaéljenek vele. Lázár János szavainak tartalmát érvényesítve, ebben a szemléletben a hatalom is annyit ér, mint amennyit kapar magának. Ezt pedig veszélyezteti minden, ami a veszélyezteti a hatalmi struktúrát. S mi más veszélyeztetné jobban, mint az információ, az adatokon alapuló vélemény.

Nem véletlen az, hogy a tényfeltáró vizsgálat réme alapjaiban okoz lúdbőrözést a hatalom haszonélvezőinek. A kaparás veszélyeztetése, a hatalmi birtokviszonyok kikezdése önmagával szemben, önmagához képest okozna veszteséget. Az az emberi viszony, amiben a tévedés joga is adott, és az érvelő vita elengedhetetlen érthetően szemben áll azzal a helyzettel, ahol a vesztes semmit sem ér. Az pedig aki korábban mindent megtett azért, hogy hatalmat szerezzen, nem kockáztathatja azt, hogy könnyűnek érezze magát. Még akkor sem, ha ehhez korábbi morális normákat kell felrúgni. Pontosan úgy, ahogy egy drogfüggő is áthág számos olyan morális elvet, amit korábban esetleg maga is hirdet. Prostituálódik, és akár jogsértés árán is megszerezni próbálja a napi adagot. Ha tehetné nyilvánvalóan törvénybe iktatná azt, hogy neki mindenki pénze jár, de az övét senki nem számolhatja meg. Egy átlagos függőségbe szenvedő ezt nem teheti meg.

Egy ország kormányzata, ha előtte kiiktat minden kontrollt, ellenben megteheti, hogy törvényileg szabályozza azt, hogy kit szeret, és kit nem. Foglyokat pedig nem ejt.

Andrew_s