Garázda-áldozat-tan

A Lendvay utcában savazással fenyegetődző bácsi ellen eljárást kezdeményeztek, és kihallgatták. Az izraeli zászlót elégető jobbikos képviselő ellen ugyancsak elindult valami. Ez lehet természetesen az emlékezetes két pofonnal jelképezett heteken belüli hazazavarása a szélsőségeknek. Annak értelmezve a garázdaságot, ami. Miközben tényleg nem árt kiemelni, hogy nem a szélsőségek ellen általában, hanem egyes emberek ellen indult eljárás.

A savazást ígérgető bácsi esetében ez különösen szembeötlő, mivel a fellépése önmagában alig veszélyesebb, mint a szomszédjával összekapó nyugdíjasé. Elfajulhat, és akkor természetesen veszélyes is lehet. De alapvetően nem más, mint a feszültség, a megfelelni akarás kipüfögése abba az irányba, amerre a hatalom éppen támogatást sejtet. Jól látszott ez az esetről készült felvételen, amikor is a kirohanása után nagyon gyorsan visszasorolt a tömegbe. Szinte megrémülve a saját bátorságától. S bár egy más ország zászlójának elégetése egyáltalán nem udvarias gesztus, és valóban érdemes a hivatalos megtorlásra, a közösségek elleni fellépésnek sokkal nagyobb erőt ad az, ha a parlamenti hatalom tűri, vagy támogatja. S ebből a szempontból kormányzati pártfogást sejtet a miniszterelnök távolmaradása egy, szintén jobbikos megnyilvánulásra választ adó, antifasiszta nagygyűlésről. Különösen, ha másnap burkolt, a rasszistáknak tett, gesztussal reagál a Parlamentben.

Miközben természetesen nem érdemes szem elől téveszteni azt sem, hogy a Lendvay utca eseményei között nem a savat emlegető bácsika volt a legerősebb. Szó szerint sem. A fegyvertelen diákok ellen erőszakkal fellépő, és jogilag szintén civilnek minősülő, hős védők elleni eljárásról ugyanakkor nem igazán hallunk. Miközben természetesen nem feledkezhetünk meg arról a kettősségről sem, ami a szélsőségesekkel szembeni fellépéseket jellemzi. A motoros felvonulás orbáni betiltásának előzményeként azért ott van a Hősök terén lezajlott gárda-esemény, és a belügyminiszter, nagyjából óvodai ejnye-bejnye erősségű, fellépése Gyöngyöspatán. Márpedig ezek az utóbb említett események azt sejtetik, hogy a miniszterelnök személyes, és pillanatnyi ötletei nagyobb erővel esnek latba, mint következetes fellépésre való törekvés. Így aztán sajnos motozhat a gyanú, hogy a jelenlegi, izolált, és inkább személyek ellen indult eljárások sem feltétlenül egy következetes pálfordulás nyitányát jelzik.

A szélsőséges eszmék térnyerése ugyanis nem mindenki számára szimpatikus folyamat. Ugyanakkor Orbán Viktor pávatáncainak egyik kísérő mítosza kifele, hogy ő lenne a biztosíték a Jobbik vezette radikális jobboldal fékezettebb szájhabzására. Ezért a miniszterelnöknek nagyon is jól jön a felszín azon kapirgálása, hogy kirakateljárásokat indítsanak néhány, a médiában nagyobb hanggal emlegetett fellépés ellen. Bízhat ugyanis abban, hogy az említett, garázdasággal való hivatalos meggyanúsítások szintén nagy visszhangot keltenek. Különösen, ha szóvivőit és a fórumokon aktív híveit is mozgósítja annak bizonygatására, hogy: „Ím’ a bizonyság minden előtt, megfékezte Orbán a menetelőt”. Miközben a menetelést szervezőkkel, a tényleges hangadókkal, a hangadók mögött álló politikai erőkkel továbbra is a távolról támogatás gesztusnyelve alkalmazható.

Ezzel párhuzamosan tulajdonképpen egyfajta erődemonstráció is meghúzódhat a hátérben. A kevésbé rendpárti, de a „rend” iránt mégis igénnyel rendelkezők számára alkalmas Orbánt, illetve Polt-féle ügyészséget bemutatni abban a szerepben, akik hazaküldik a radikálisokat. Mindezt komoly vezéráldozat nélkül. A pesszimista forgatókönyv tehát szólhat úgy, hogy Orbán betüremkedik a radikálisok felé a jobboldalra, és ezt megpróbálja úgy eladni kifele, hogy ő tartja féken a szélsőségek előretörését. Alkalmasint akár sikeres eladási kísérlettel. Ugyanakkor burkolt fenyegetést is életbe léptetve akár mindenkivel szemben, aki nem tapsol elég hangosan. Mondván: „ha leváltotok, elszabadul a szélsőjobb az utcán”. Ami nyilvánvaló előremenekülés is lehet a részéről. Előre bejelentve azt, hogy amennyiben veszít, akkor az utcán számítani lehet a feketeruhások felvonulásaira éppen úgy, mint az ultrák gyújtogatásaira. Hasonlóan ahhoz, ahogy Bajnaival közölték, hogy bemehet ugyan Felcsútra, de nem garantálják a biztonságát. Ami a konkrét esetben lehet nevetséges. Indokként éppen úgy, ahogy Bajnai sem potens politikusként mutatkozott be a visszavonulással. Ellenben retorikai főpróbának bevált.

Márpedig a recept nagybani beválása esetén egy-két személyes áldozat igazán nem lehet nagy ár a kormányfő szemében. S persze az eljárásokat is el lehet húzni a választások utánig. Aztán majd csak találnak valamit, ami alapján megszüntetik azokat.

Andrew_s