Kis szivárványleltár

 A Budapest Pride 2013 kapcsán még alighanem hallunk majd az események utózöngéiről. Nyilván lesz olyan, amely az eseményen résztvevők kétségtelenül nagy számát fogják hangsúlyozni, és olyanok is, amelyek a kísérőjelenségekre teszik inkább a hangsúlyt. Miközben, amennyiben valóban sokan vettek részt a felvonuláson, és ellentüntetéssel tarkított erőszak is történt, mindkettő igaz egyszerre. Ahogy az is tény, hogy sok szempontból már az előjátékok alapján mindkettőre számítani is lehetett.

Értelemszerűen jórészt a politikai folyamatok eredményeként, melyben az ellenzék, és a kormánypártok egyaránt szerepet kaptak. Az ellenzék, kihasználva a kormányzat oldaláról kommunikált, és az ésszerűség határain is olykor túlmutató prüdériát, érthetően megpróbált a felvonulásra hangolódni. Miközben persze tévedés lenne azt hinni, hogy ez valami újdonság lenne. Öt évvel ezelőtt már szintén megjelentek a politikai erők a felvonulás környékén. Azonban kétségtelen az, hogy egyfajta radikalizálódás zajlott le időközben. Ebben nem csak a Parlamenten kívülinek ismert erők kaptak, és kapnak szerepet, hanem a kormányzat, illetve a kormánypártok is. S ez utóbbihoz nem is kell feltétlenül a közvetett adatok sorához fordulnunk. Holott azok sincsenek kevesen. Amikor ugyanis Kerényi Imre nyíltan, és mocsokkal teli szájjal buzizik, akkor nehéz utána elhinni az Orbán-kabinet őszinte elhatárolódását a diszkrimináló szélsőségektől. Ahogy a gárdaeskütétel belügyi segítséggel való végrehajtása sem éppen a rendőrség önbizalmát táplálja a fekete lelkű, és –ruhájú társasággal szemben.

Talán részben ennek is tulajdonítható, hogy amikor szembesültek a menet lezajlása utáni garázdasággal, akkor csökkent cselekvőkészség keríthette hatalmába a jelenlevő rendőri erőket. Különösen azok után, hogy a kormánypártok egyikétől érkezett alig burkolt fenyegetés korábban. Nem a rendőrség, hanem a felvonuláson résztvevők irányába. A KDNP ugyanis kiadta a maga nyilatkozatát arra nézve, hogy arra kérik a Budapest Pride felvonulóit, ne provokálják a velük nem tartó embereket, családokat és közösségeket. Márpedig ugyebár a fekete, egyenruhaszerűségnek látszó szövetdarabokba csavart, embernek látszó objektumok csoportja is tekinthető közösségnek. A KDNP nyilatkozata ettől a ponttól csak formálisan kérés. Világosan, szinte felhívásszerűen szól a közösségekhez, hogy nyugodtan érezzék magukat provokálva. S ezzel pedig szintén világos fenyegetést közvetítve a felvonuláson részt vevők felé. A 2006-os eseményekkel kapcsolatos, a jelenlegi kormányerők részéről indított boszorkányüldözés-szerű jelenségek, valamint az említettek után közrendőr legyen a talpán, aki előbb nem mérlegel, és aztán esetleg ezt követően sem igazoltat. Még akkor is, ha tényleg ott van. Mert a rendőrség és a megtámadottak állításai között jelenleg hézag van.

Miközben természetesen az internetes hozzászólások terén is megfigyelhetőek voltak szinte mindazok a reakciók, melyek már szinte unalomig ismertek a szexuális viselkedésminták különbözőségeivel kapcsolatban. Felhánytorgatva a népesség fogyását, az ebben való részvételt, illetve a szaporodásban való nem részvételt, a biológiai ismeretek hiányának reklámozását, a történelmi ismeretek hasonló mértékű hiányát, és sok mást egyaránt. Sokszor eldönthetetlenné téve, hogy az illető valóban ilyen ostoba, vagy csak provokálja a többieket. Nem egy esetben azokat a lózungokat előszedve, nem egy esetben tovább torzítva, melyeket, például a család fogalmának vitája kapcsán, unalomig koptattak a Parlamentben is. Ha tehát a Pride hatékonyságát ezek felszínre hozásában mérnénk, akkor roppant hatásosnak tekinthető.

Miközben, akár a Pride előkészületeinek keretében megindult nyitottsági mozgalom szellemisége szerint is, egy ilyen rendezvény hatását azt hiszem másban lehetne jól lemérni. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a szexualitás az emberi biológikum része, akkor élhetünk a gyanúval ennek pártoktól semleges voltát illetően. A politika leválását nem, de szorosabb rátelepedését látva, a hatás e tekintetben kétséges. Csökkenthetné esetleg az előítéleteket a szexuális különbözőségekkel szemben. Mivel az előítéletek kialakulása, és megszűnése is hosszabb, akár generációs nevelési folyamat eredménye, a felvonulás hatása kétségesen is csak évek múlva látható majd. Az elmúlt felvonulások óta eltelt éveket nézve a hatás enyhén szólva is csekély. De kétségtelen, hogy akár ennél, akár a szintén csak években mérhető, és sokszor emlegetett orientáló hatásnál sokkal egyszerűbb a létszámot beállítani hatásnak.

Holott a hosszabb távú hatást kellene talán figyelembe venni. Akár a lezárások okozta bosszúságét, akár az egyes kormányzati megnyilatkozásokét, akár a pedagógiai hatásokat pro, és kontra, akár másokat. De napjaink rohanó világában ilyesmivel alig van idő, és kedv, foglalkozni. Maradnak a számháborúk, a populista szólamok, miközben elmondhatjuk, hogy lám, micsoda csoda demokrácia is dúl errefele. Arrafele, ahol, a kormányzat kedvenc Kerényijének szavajárását idézve, még a buzik is vonulhatnak. A valós hatás-leltáron meg lehet évről évre vitatkozni.

Andrew_s