2013. július 20., szombat

Mikor védik meg az OTP-t? Avagy, OTP-től Felcsútig

Forrás: Varánusz
Az OTP körüli történések kétségtelenül felkavarták az állóvizet. Azok szemében is világos jelzés lehet, akik eddig nem túl sokat foglalkoztak az országos pénzügyekkel. A tények alighanem leegyszerűsíthetőek arra, hogy Orbán Viktor megfenyegette a bankszektort a különadók fenntartásával, mire Csányi Sándor kivette a pénzét az OTP-ből. Ezzel az OTP részvényei jól érzékelhető mélyrepülésbe kezdtek a piacon.

Az utóbbi következtében az OTP, mint cég értéke nyilvánvalóan erősen lecsökkent. Ha tehát valaki meg akarja vásárolni az ország legnagyobb bankját, akkor itt lehet a kiváló alkalom. Pusztán multimilliárdosnak kell lenni, és nem okvetlenül dzsesszdobosnak. Bár az sem kizáró körülmény. A zene helyett azonban inkább mást idéznék fel. A különböző kormányzati célok számára mindenki mástól megvédett milliárdok kapcsán vetettem fel, hogy: „Azon persze lehet, hogy még tanakodik a kormányzat: mi legyen a következő amit meg kell védeni. A gyógyszerek kapcsán talán az egészségpénztárakat? A lázadó oligarchák, és persze a szemétnyugatimultik miatt, a bankbetéteket? Még nem tudhatjuk.” Így könnyen lehet, hogy Csányi Sándor elég pontos információkat szerzett a takarékszövetkezetek kapcsán felvetett tanakodás végeredményét illetően. Nem mellesleg a devizahitelesek megmentése kapcsán felmerült megoldások és a banki különadók együttes hatása amúgy is könnyedén megingathatja a bankokat.

A kormányzati elhatározások elég egyértelműen mutatnak abba az irányba, hogy megszerezzék a bankszektor feletti teljeskörű befolyást. Erre nyilvánvalóan a legegyszerűbb megoldás, ha államosítják, illetve kormánybarát tulajdonba helyezik a hazai alapítású bankokat. A szemétmultikat pedig ellehetetlenítik annyira, hogy feladják a magyarországi piaci pozíciókat. Az államosításnak pedig ott van az a módja, amikor az állam a részvénypiacon felvásárolja az adott bank részvényeit. Csányi Sándor lépése tehát ebből a szempontból is igen jól időzítettnek tekinthető. A kormányzat felügyelte központi bank képes lehet előteremteni azt a pénzt, amivel az OTP részvényei esetleg kisöpörhetőek a piacról. Akkor is talán, ha elég változatos a tulajdonosi kör. S ebből a szempontból nem csak az lenne érdekes, hogy Csányi eladta a részvényeit, hanem az is, hogy kihez kerültek ezek a részvények. Ha ugyanis kormányzati körökhöz közeli kezekbe kötöttek ki, akkor az is világosabbá tehetné a képet. A tőzsdén ugyanis csak akkor lehet eladni valamit, ha azt meg is veszik. Ugyanez érvényes arra is, hogy amikor zuhanórepülésbe kezdett a papírok árfolyama, akkor vajon ki vásárolt belőle nagyobb mennyiséget?

A takarékszövetkezetekből nyert pénzek ugyanis alkalmasak lehetnek arra, hogy az OTP begyűjtése után támadó rést betömje. Miközben a fedősztori, miként a takarékszövetkezetek kapcsán is, gyorsan összeüthető. A kormányzat egyszerre mentheti meg a részvények áresésének kárvallotjait, és a betéteseket. Az előbbieket akkor, ha egyfajta védőárat kínál a csökkenő értékű részvény-pakettekért. A betétesekkel szemben pedig elég ismételni, kicsit átírva, a korábbi szövegeket. Mutogatva az ingadozó tőzsdére, és azt emlegetve, hogy mennyivel biztosabb kezekben lesznek a betétek, ha az állam van a vonal másik végén. Egyben megelőzve azt a bankpánikot is, ami a betétek villámgyors kivételében nyilvánulna meg. Ami nem lehet érdeke a kormányzatnak. Így a magán-megtakarítások alighanem nincsenek közvetlen veszélyben. Esetleg még kedvezőbb kondíciókat is ajánlhatnak. Sokkal lényegesebb az, hogy a betétek adta pénztömeg felhasználható legyen a kormányzati költségek fedezeteként.

Ebből a szempontból szinte mindegy, hogy Csányi Sándor mibe forgatja át a felvett milliárdokat. Az akciója megmentette számára a tőkét és előkészítette a terepet, hogy kereskedelmi, illetve a lakossági bankszektor lehessen a következő, amit a kormányzat majd megvéd. Akár önérdekből, akár a NER hű oligarchájaként. Egyeztetve a miniszterelnökkel is akár. Miközben persze tudni vélhető, hogy mibe fektet be Csányi Sándor. Nem másba, mint az agrárszektor, illetve az élelmiszeripar. Amire egyrészt ráfér a tőkefrissítés, másrészt tudható, hogy tőkeigényes, illetve kicsiben kiemelten kockázatos szektor. Alkalmasint a befektetés ahhoz a Bonafarm Csoporthoz érkezne, melynek vezérigazgatóját Csányi Attilának hívják. Aki különben korábban milliárdos beruházást hajtott végre Orbán Viktor falujában. Így aligha szakadt meg a Csányi-család és a NER-vezér jó kapcsolata. A trafiktól bankig mindent centralizáló, és kézivezérlő szemléletet látva pedig még Mao-elvtárs is büszke lehetne.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése