2013. augusztus 11., vasárnap

Vizionáljunk Nemzeti Kampánypersely-Hivatalt!

Most mit nem lehet érteni?
Fotó: Népszabadság / M. Schmidt János
A választási rendszerrel kapcsolatos vitában a választásokért felelős Nemzeti Választási Iroda vezetője megmondta a nemzeti miheztartás nemzeti mércéjének nemzeti aduját: bízni kell az emberekben. Egy látszólag ettől független hír, az ombudsman trafik-állásfoglalása szerint viszont kérdés, hogy a kormányzati politikus, ebben az értelemben, mennyiben sorolandó az emberek közé. Mert mennyiben lehet megbízni a hatalomban akkor, ha kinevezett felügyelője szerint a tisztességtelenséghez van csak alanyi joga sokaknak.

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala frissen, melegében ugyanis azt közölte, hogy Szabó Máté szerint szó nem lehet arról, hogy felül kellene vizsgálni a trafik-mutyit. A döntés nyilván teljesen független attól, hogy az egykor, a Fidesz által gyakorlatilag kikényszerítetten megválasztott, Sólyom László egyéni döntése alapján hivatalba lépett ombudsman megbízatása hamarosan lejár. Mert igazán csak a bizalmatlanság jele lenne azt feltételezni, hogy a kormányzatnak gyakorolt gesztus mögött egy ismételt jelölés vágya, vagy a leköszönést követően is jól fizető baksis igénye húzódhat meg. Nem lenne egyedül. Különösen annak fényében, hogy a jogi biztos szerint is „a pályázat és pályázati eljárás több szempontból sértette a tisztességes eljáráshoz való jogot”. Ám Szabó Máté szerint ennek ellenére nem szükséges jogorvoslat. Világosan megüzenve, hogy az ország jelenlegi alaptörvénye szerint a tisztességes jogi, gazdasági eljáráshoz való jog nem szükségszerűen biztosított. S a tisztességtelenség nem is igényel felülvizsgálatot. De, mint tudjuk, fő a bizalom. Kondérban. Nemzeti gulyásunk mellett. Apróra vágva. Mint a fermentált dohány.

Érdekes lenne tudni ebben a kérdésben Pálffy Ilona véleményét. Arra nézve, hogy akkor kell-e bízni az emberekben, ha azok politikusok, vagy sem? Bár könnyen lehet, hogy azt a véleményt hallhatnánk tőle, amit egy másik Pálffy sugallt megoldásként. Azt, hogy ő sem ért trafikul. Elvégre egy választási szakembernek miért éppen a trafikokhoz kellene értenie? Neki a bizalomhoz kell érteni. Mondhatni: bizalomügyi népbiztos. Ebben a minőségében pedig nyilván arra nézve sem kell állást foglalnia, hogy a politikusokban érdemes-e megbízni. A Fidesz, illetve a kormányzat szóvivői úgyis megmondja majd, hogy éppen akkor kiben kell megbíznia. Amennyiben a külföldiek szavazását érinti a kérdés, akkor például világos, hogy most éppen az ellenzékben nem szabad megbíznia. Baloldalt azért nem írnék, mivel a baloldaliság meghatározása és értelmezése kapcsán a kormányzati politikusok fejében uralkodó erőben is zavar lehet olykor. Azonban nem szeretnék igazságtalan lenni a hölggyel kapcsolatban.

Valójában teljesen mindegy, hogy kivel szemben gondolja egyetlen garanciális pontként az ősbizalmat. Ugyanis az ország következő éveit meghatározó szavazás kapcsán más szabályrendszer érvényesül, mint a szobából távozó anyuka visszatérésre. No meg nem is Erik Erikson pszichoszociális fejlődéselméletének a részeként kerül megrendezésre. Azonban személy szerint eszembe sincs Pálffy Ilona alapvető bizalmát megingatni az emberekben általában. Míg ennek kiterjesztését a politikára kicsit inkább az ősnaivság kategóriájába sorolnám. Már akkor, ha ez tényleg független attól, hogy a kormányzat centrális erőtere most éppen milyen irányba állítja a tisztségviselők belső iránytűit. Miközben persze a globális bizalom eufóriáját megosztva még lehetne néhány javaslat, amire ezt ki lehetne terjeszteni. Az alacsonyabb szinteken például talán nincsen többé szükség jegyvizsgálókra, és –ellenőrökre. Tulajdonképpen a közlekedési eszközökön meg lehetne valósítani a becsületkasszás fizetést. A perselypénz mintájára.

S amikor ez már teljesen bevált, és trafikhoz nem értő Pálffy István pártjának is elnyerte tetszését, akkor ki lehetne alakítani a nemzeti perselypénz-felügyeleti hatóságot. Természetesen az adóhatóság helyett. Elvégre az emberekben meg kell bízni, és egészen biztosan mindenki befizetné az adót. Talán még Selmeczi Gabriella is. Az adótörvények betartását felügyelő hivatalra, Pálffy Ilona szellemében, semmi szükség nincs. Persze, tulajdonképpen, az adótörvényekre sincs szükség. Elvégre a kormányzat bejelenti a költési igényét, és az emberek, belátva annak égető szükségszerűségét önként szaladnak a sarkokon, a Nemzeti SzexDohányboltokban felállított perselyekhez. Szaporán dobálva bele azt a pénzt, amit a Fidesz kampánypropagandájára önként felajánlanak. Bár lehet, hogy a bizalom ilyen teljes kiterjesztése csak akkor hozna a nemzeti perselylovagok zsebébe némi pénzt, ha az önkéntes felajánlás mellé a lakossági bizalom is meglenne. Az, ami a megélhetés tekintetében jelenleg sokaknak ahhoz is kevés, hogy az országban maradjanak.

Márpedig ez elég sokakban hiányzik akkor, amikor kérdésessé teszik a Fidesz számára, hogy bevonásukkal a választásba mennyire láthatják biztosan az újraválasztásukat. Ahogy a hét szépének megválasztása kapcsán is legfeljebb a hozzászólásokban megnyilatkozó keserű anyázásokra futja a távozni készülővel kapcsolatban. Mert a fentiekből pár pont megvalósul azért. A kormány bejelenti a költési igényét, és azt szinte bármi áron behajtja. Akár a pályázati tisztesség megsértése, a jogbiztonság megszüntetése, a diktatórikus rendszer bevezetése árán is. S talán ez az, amiért a Nemzeti Választási Iroda vezetője is inkább valami homályos, bizalmi rizsát tálal fel a jogi garanciák helyett. Az utóbbiban ugyanis talán maga sem hisz. Szabó Máté üzenetének szellemében: joggal.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése