2013. szeptember 19., csütörtök

Koncepciós hatásvadászat 2006 jegyében

A Gyurcsányra kiköpött jobboldali kultúra
Fotó: MTI / Kovács Tamás
A 2006-os eseményekkel kapcsolatos rendőrpereket, természetesen teljesen véletlenül, az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének évfordulóján kezdték meg. Nyilván teljesen véletlenül, mert ellenkező esetben koncepciót kellene sejteni mögötte. Márpedig egy demokratikus jogállamban nem lehetnek koncepciós perek. Ahogy ugyanezért csak valami szakmai félreértés lehetett az oka annak is, hogy a perindítás idejére társas összejövetelt rendezhettek a 2006-os események látszólagos főszereplői.

Azok, akik talán maguk is elhitték, hogy saját felháborodásuk kiélése gyanánt rohangáltak a városban, vagy éppen ücsörögtek a Parlament előtt. Márpedig az utóbbihoz tényleg nagy elszántság kellett. Különösen a Nagy Őszi Pisis Forradalom utolsó napjaiban. Nem véletlenül kellett ugyanis azt követően talajcserét végrehajtani a téren. Elvégre az ember biológiája nem kevés melléktermék kibocsátásával jár, melynek illatorgiáját az is kiélvezhette, aki csak ügyei intézése kapcsán vetődött a környékre. De ezt nyilván megszépítik a közös TV-székházgyújtogatások és kukaborogatások emlékei az ultrák, és az egyéb szélsőségesek elemrészeinek a szemében. Mert azért a 2006-os események legjellemzőbb tünetei közé azért ez is beletartozott. A TV-székház, és az előtte felvonult vízágyú felgyújtása. Az utóbbit nyilván a felháborodás tette égetően szükségessé a tömeg szemében. Az előbbiért pedig alighanem Böbe-baba kommunista múltja tehető felelőssé. Wittner Mária Kossuth téri vendégszereplésének nyilván semmi hatása nem lehetett erre. Ellenkező esetben ugyanis a bíróságon alighanem a honi gyűlölet nagyasszonyának is meg kellett volna jelennie.

Márpedig a csőcselék előtt felszólaló fideszes nagysága ugyanúgy hiányzott a bíróság vádlottaknak, vagy legalább tanúknak kijáró székeiről, mint a TV-székházat felgyújtók. Ahogy egy újságírószervezet elítélő etikai döntéséről sem szóltak a hírek azzal a „riporterrel” kapcsolatban, aki örömtől könnyes szemmel közvetített a hrTV nevében a gyújtogatásról. De mindez szintén csak valami eljárásjogi véletlen lehet. Ellenkező esetben ugyanis mégis csak valami koncepciót kellene sejtenünk a jelen bírósági eljárás mögött. Márpedig demokráciában nem lehetnek koncepciós ügyek. Hessentsük el tehát a gyanút magunktól! Még akkor is, ha a rezsikkel kapcsolatos, akkor még hihetőbben független, bírósági döntéssel kapcsolatban maga a miniszterelnök adta le a további eljárásokkal kapcsolatos megrendelést a Parlamentből. De hessentsük el a gyanút magunktól. Bízva, hogy a hatóságot is elhessenthetjük ezzel.

Ha már a hatóság a köpködő tüntetőket nem hessentette el a Demokratikus Koalíció tanúként megjelent képviselőitől. Biztosítva ezzel, hogy a bíróság környékén még véletlenül se érezhesse magát biztonságban az, akire a HATALOM haragszik. Hacsak nem valami véletlen következménye volt a hatósági elemek fel nem lépése. Mely véletlen nyilvánvaló, hiszen ellenkező esetben fel kellene tételeznünk, hogy a demonstratív megfélemlítés a hatalom tömegmanipulációs eszközeként jöhetett létre a belügyi erők támogatásával. Márpedig a hatalom ilyenfajta erődemonstrációjára egy demokráciában sem szükség, sem lehetőség nem lenne. Miközben azért sem lehetett más, mint véletlen, mert a másik lehetőség a helyzet mögötti koncepciós eljárást sejtetné. Az pedig, nem győzöm hangsúlyozni, demokráciában nem szokott lenni.

Ellenben nem csak a demokrácia, hanem a józan ész, szabályai szerint is a város feldúlása, egy közintézmény felgyújtása, egy közpark tönkrehugyozása, a karhatalom megtámadása, illetve provokációja esetén az ebben résztvevők kerülnének először bíróság elé. S nem tanúként, hanem vádlottként. Kivizsgálva a részvételük súlyát, a motivációkat, és az okozott kárt. Megállapítva a szervezők felelősségét, és megnevezve a felbujtókat. Majd az elkövetői felelősségek megállapítása után, annak fényében megállapítva az arányos védelem mértékét, illetve a védelem, a személy és objektumvédelem során elkövetett aránytalanságokat, szabálytalanságokat, és túlkapásokat. Ellenkező esetben ugyanis egy betörés esetén is azt lehetne megállapítani, hogy a betörőnek volt alanyi jogon igaza. Mert miért ne érezhette volna úgy, hogy neki a hirtelen betörhetnékje egy jogos felháborodásának következménye. Elvégre a betörés helyén van TV, és mi az, hogy neki nincs.

Az csak hab a tortán, hogy éppen az a hatalom próbál meg rendpártinak tűnni legalább a szélsőségesek szemében, amelynek képviselői korábban kordonokat bontottak, és vitatható szereppel bírtak a 2006-os fővárosi zavargásokban. Egyes vélemények szerint maguk szervezve meg a „spontán” zavargásokat. Miközben belügyminisztere kétségeket félretéve biztosítja a gárdaszerű képződmények eskütételét. De nyilván ez is csak érzékcsalódás. Ellenkező esetben a demokráciáról kellene azt hinnünk, hogy érzékcsalódás. Hacsak az egész akció nem az az emlékeztető, hogy erre számíthat ismét a főváros, ha az ország meri nem megszavazni Orbán Viktor dinasztikus uralmát is akár.

Andrew_s


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése