Kósa ismét bölcseket szólt

Az, ha egy polgármester, aki egyben a hatalom birtoklásában egyre inkább kizárólagosságra törekvő párt egyik vezető funkcionáriusa érdekes személyiség, az jó dolog. Az talán már kevésbé, ha az érdeklődést a pártkommunikáció belső ellentmondásainak előtérbe helyezésével irányítja magára. De nem lehet mindenki tökétes. Miért is pont Kósa Lajos, Debrecen polgármestere legyen az.

A korábbi sziporkák közül több megjárta már a hírelemzési hadak útjait, és találtatott igencsak könnyűnek. Akár a nemzetközi sajtóvisszhangok alapján is, melyek közül a legemlékezetesebbek közé tartozik az elhíresült, és Szijjártó Péterrel közös versenyszámuk a forint rontásában elért eredménnyel. Erről 2010. júniusában a The New York Times is megemlékezett a nemzetközi porondon. Itthon pedig a devizahiteleseknek nem ártana néha emlékezni erre az akcióra, miközben a kormány azóta sem győzi azt kerepelni, hogy ők aztán semmiről sem tehetnek. Kósa Lajos azonban nyilván erre sem emlékezik, vagy van az a pénz és beosztás, amitől az emlékezett múlékonnyá válik. Elősegítve azt, hogy a vezér óhajára, vagy csak a semmit is túllihegve mondjon valami nagyot, és bölcset.

Int legutóbb is, amikor a hirTV adásában nyitotta meg szavainak az MNO oldalán is közzétett tárházát, és többek között kifejtette, hogy nincs épeszű magyarázat a Gyurcsány-Bajnai kormányok alatti árképzésre. Ebben Kósa Lajosnak lehet, hogy igaza van, és lehet, hogy nincs. Ellenben erre a magyarázatkeresési problémára lenne egy látszólag roppantegyszerű megoldás. Meg kellene kérdezni. Már akkor, ha valóban érdekli, és nem csak vagdalkozni akar az azeri baltával a sötét szobában. Azonban a Fidesz egyéb kommunikátoraitól tudjuk, hogy kérdéseik költőiek, és valójában a gyurcsánybajnaizás a lényeg. Lévén, hogy alighanem éppen úgy teljesítménybérben számítják be, mint az aláírások gyűjtését a rezsitámogatások ürügyén. Azt pedig annak kapcsán, hogy Bajnai Gordonnal Orbán Viktor hajlandó lenne egy valóban spontán kérdéseket sem nélkülöző vitára, maga Kósa Lajos utasította el a miniszterelnök nevében. Ennek alapján Debrecen polgármesterétől kicsit érdekesnek, mondhatni viccesnek tűnhetnek a számon kérő kijelentések. Olyan kérdések keretében, melyet csak a másik fél háta mögött, a sajtóban üzengetve mer feltenni. A válaszokkal való szembesülés veszélye nélkül.

De ha már korábban szóba került a rezsicsökkentős aláírások szakmányban való gyűjtögetése, akkor érdemes lehet megemlékezni Kósa Lajos ezt érintő legutóbbi kijelentéséről is. Azt mondta ugyanis, hogy: „Nem értem, hogy a szocialisták miért arra teszik fel a politikai krédójukat, hogy jó legyen a rezsiszolgáltatóknak”. Amitől azért csak meg bír állni a kanál a kávé kevergetése közepette az ember kezében. Nem is arra nézve, hogy megkérdezhetné a szocialistákat, ha valamit nem ért. Azért nem, mert ehhez már korábban is láttuk, hogy nincs elég bátorsága vagy szaktudása. Az azonban már más kérdés, hogy valaki úgy akarja csillogtatni mindent átfogó tudását, hogy némileg hézagos fogalmi összefüggésekben beszél. A krédó ugyanis olyanokat jelent, hogy „hitvallás, életelv, alapelv”. Márpedig a politikai alapelvet nem igazán lehet rátenni valamire. Ellenben meg lehet határozni valamiben. A szocialisták esetleg még abban is lelhették volna meg azt a fránya krédójukat, amit Kósa tulajdonít nekik. Ám a Fidesz alelnöke egy mellékmondatban még ezt is alul tudja múlni.

Az ugyanis egy igen érdekes szolgáltatási üzletág lehet, ami rezsit szolgáltat. Lévén, hogy a rezsi az a megélhetési költség. Így aztán a megélhetési költség szolgáltatója maga a költség viselője, mivel ezzel ő szolgáltat azoknak, aki neki ezért kenyeret, húst, gázt, gyertyát, és hasonlókat adnak. Kósa Lajos tehát miközben hihetetlen vehemenciával akarja gyepálni az ellenzéket, tulajdonképpen nekik ad igazat. Ha ugyanis a rezsiszolgáltatókra igaz az, hogy az a fogyasztó, akkor a szocialisták, immár Kósa Lajos által is elismerten, a fogyasztóknak akarják, hogy jó legyen. Ilyen az, amikor valaki annyira, de annyira akar megfelelni a pártjában dúló elvárásoknak, hogy a végén már maga sem tudja, mit beszél össze-vissza. Ráadásul még a saját pártjával sem egyeztet minden tekintetben.

Ha ugyanis Kósa Lajosnak igaza van, és a „rezsicsökkentés nem kampánytéma”, akkor ezt érdemes lenne esetleg Orbán Viktorral és Rogán Antallal is megvitatnia. Az ugyanis, hogy az induló kampány nyitányaként egyikük többet beszél a rezsicsökkentő állóháborúról, mint a másik, talán mégsem véletlen. Ahogy az sem, hogy a frakcióvezető elvtárs úr miért éppen most akarja mindenáron alaptörvényesíteni a lakossági szolgáltatásokkal kapcsolatos ötletrohamát a Pártnak. De talán elfelejtettek szólni az alelnöknek, Vagy csak egyszerűen mostanában Kósára osztották a bohóc szerepét.

Andrew_s