2013. november 28., csütörtök

A közmunka-tervgazdálkodás Sztahanovjai

Néhány önkormányzatot kitüntettek a közmunkások foglalkoztatásában elért nagyszerű teljesítményért. Jutalmat kaptak a sok közmunkásért, és ötvenhárom önkormányzat vezetője most elégedett mosollyal veheti szájára Pintér Sándort. Valószínűleg nem abban a formában, ahogy sok közmunkás kívánja nekik, de az ilyen apróságokat most hagyjuk figyelmen kívül.

Érdemes talán a sorok közé is bekukucskálni inkább, mivel a sikerpropaganda fekete szilánkjai oda vannak beékelődve. Az ugyanis látszólag nagy siker, hogy egyszerre 217 ezer közileg munkáltatott ember dolgozott. Azonban az teljesen világos, hogy a megélhetési minimumot is alig fedező közrabszolga-bérrel megfizetett állást más helyett töltik be. Mármint más olyan állás helyett, ami biztos egzisztenciát, szolgáltatások megvásárlását is biztosító bért garantálna. A fenti szám tehát egyben azt is jelzi, hogy ennyien biztosan a szegénységi határon tengődnek, szolgáltatást nem vesznek, mert gyakorlatilag felélik a fizetést, és megtakarítások híján nem képeznek tartalékot. Egzisztenciálisan kiszolgáltatottak, és egy vekni kenyér képével is sakkban tarthatóak. Táplálva a szegénységükön keresztül hatalmi függőségbe kényszerítettek táborát, akikkel szemben Pintér Sándor már korábban felvillantotta az unortodox workfare talaján álló kényszermunka árnyjátékát. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy az említett szolgáltatásvásárlás-megtagadás a szolgáltató szektorra kiterjedő fokozott kereslethiányt jelent. Előrevetítve a munkanélkülivé válás, és elszegényedés spiráljának újabb fordulóját.

Ugyanakkor érdemes elidőzni a jutalmazás tényén. Az teljesen világos, hogy akkor érdemes jutalmazni, ha az adott szervezett pozitív elvárásokat teljesít. Tehát a jutalom azt sejteti, hogy a kormányzat nem tekinti a közmunkára kényszerülést, a mögötte álló tömeges munkahelyvesztést, illetve a valós foglalkoztatás-bővülés stagnálását negatívumnak. A pozitív üzenet az lenne, ha azt az önkormányzatot jutalmaznák, amelyik a legtöbb, piaci munkabérrel megfizetett állás létrehozásához tudott segédkezet nyújtani. A jelenlegi jutalom ennek ellene hat. Azt sugallja, hogy „akkor teljesítesz jól, ha elszegényítesz”. Ennek az oka nagyon egyszerű. Ha, mondjuk, az önkormányzat felbontja a szerződést egy, a területén parképítéssel foglalkozó céggel, vagy felmond a saját kertészeinek, akkor az ott foglalkoztatottak munkanélkülivé válnak. Azonban a füvet továbbra is csak le kell majd nyírni. Tehát a feladat megmarad. Nosza, alkalmazzuk a kertészt közmunkásként. A korábbi bérének a felét helyből megtakarítottuk. Az önkormányzat tehát eleget tud tenni a központi forráskivonási elvárásoknak. Esetleg az egy fizetésből felvesz két közmunkást. Egy a füvet nyírja, míg a másik a torzsát festheti zöldebbre, ha valamelyik főcsinovnyik arra jár. Van tehát egy fő bérmegtakarítás és két fő közmunkás. Pintér Sándor már emelheti is a kezét egy magas fokú buksi-simogatásra. Ha sikerül az egész projektet kiszervezni és szociális szövetkezetnek eladni, akkor puszit is osztogathat a meleg kézfogás mellé. Papíron, a működési költségek kiszervezésével, még a közmunkások nyakába lehet sózni ugyanis az adminisztrációt, és minden egyebet is.

De a jutalmazásnak ez nyilvánvalóan csak az egyik oldala. Egyike csak, a munkanélküliség-generálást jutalmazó fejezetnek. A következő fejezetben az olvasható, hogy nem csak a tendenciát jutalmazza a kormányzat, hanem a teljesítményt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy rangsort felállítva lehet csak jutalmat osztani. Leginkább akkor, ha van egy elvárás, és egy ahhoz mért teljesítményszint. Következésképpen az valószínűsíthető, hogy van egy elvárt szint abban, hogy az önkormányzatnak hány embert kell közrabszolgásítani. Világos, hogy amennyiben teljesíteni akarja a kvótát felfele, akkor nem érdekelt másban. Nem érdekelt például más jellegű munkahelyteremtésben sem. Ez a hatás természetesen kölcsönhatásban van az előzőekben elmondottakkal is. De magyarázat lehet arra, hogy a pártja és kormánya felé mindenáron teljesíteni akaró polgármester miért fog minden más kezdeményezésnek keresztbe feküdni esetleg. Miközben helybéli kegyúrként természetesen a haszonélvezője is a kiszolgáltatottságnak. Pusztán jó lenne tudni, hogy amennyiben van egy elvárt munkanélküli-, illetve közrabszolga-szám, akkor ez hol, melyik önkormányzatnál mennyi. S ehhez képest mennyire kell sztahanovistának lennie az önkormányzatnak a miniszteri dicsérethez, valamint a vele járó extra-pénzekhez.

Mert az is valószínű, hogy a kiosztott 148 millió forint, elosztva az 53 önkormányzat között csepp a tengerben. Ha jutalomként kerül kifizetésre, akkor könnyedén elszivároghat az önkormányzati vezetés irányába. Ha pedig elfogadjuk, hogy Pintér Sándor csak adóban nyolcvanmilliós összeget csengetett ki tavaly, akkor van az egész gesztusban valami cinikusan nagyképű. Egy olyan mértékű jutalomnak a globális kiosztásával, ami a belügyminiszter jövedelmét akkor sem biztosan karcolná mélyen, ha saját zsebből fizetné. Tulajdonképpen reklámkampány-statisztává silányítva még a saját táborából verbuvált polgármestereket is. Akik talán igen, a közrabszolga-programba kényszerítettek viszont biztosan nem érdemlik meg ezt a fajta közszolgálati lenézést.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése