2014. február 20., csütörtök

Demagógisztáni napló: Magyar-ukrán kakukktojás

Három hír egymás mellett. Szinte bármelyik lehetne kakukktojás. Csak az nem teljesen egyértelmű, hogy melyik az. A három hír egyike arról szól, hogy Vona Gábort, Rogán látszattiltakozása mellett, immár a Fidesz egyik polgármestere is a Parlamentbe ajánlja. A másik, hogy Kijevben a tüntetőket lövik. A harmadik szintén a Fideszről és Ukrajnáról is szól. Az országos főgátőr ellátogatott a magyar-ukrán határra. Addig és nem tovább!

A Jobbik elnökének szóló fideszes támogatás végső soron azért lóghatna ki a sorból, hiszen látszólag helyi ügy, és nem köthető Ukrajnához. Vagy nagyon mélyre kellene ásni. Azokban a tömegsírokban akár, ahol az „idegenrendészeti eljárás” áldozatai nyugszanak. Ellenben azt azért tudjuk, hogy a magyar csendőrség részvételét sem nélkülöző tömeggyilkossági gépezet szűzies-fehérre mosdatása a Fidesztől nem oly messzire ültethető kukatörténésznek jutott feladatul. Annak a Szakályak, akinek egyik kedvencei a csendőrök. Mely csendőrökkel kapcsolatos, nem kevés népmesei elemeket is tartalmazó, nosztalgiázásra jócskán épít a Jobbik kampánydemagógiája. Pengetve jócskán a gárdás húrokat is ebből az alkalomból. S persze emlékezhetünk arra, hogy a gárda-esküvést a Pintér Sándor irányította belügy erői vigyázták. Alkalmasint Pintér Sándor is meglátogatta a keleti határt. De ez egy későbbi történet része. Jelenleg még csak Vona Gábor ajánlásánál tartunk, mely a fentiek alapján már nem is annyira lehet idegen elem a hírhármasból Sem az EU-pártiság motívumait is tartalmazó kijevi eseményektől. Sem a nemzetiségi ellentétektől, melyből Ukrajnának is kijutott. S persze a Fidesztől, de Orbán Viktortól sem. Talán már az sem meglepő, ha Varga Mihály egykori irodavezetője egy nyíltan szélsőséges párt képviselő-jelöltjeként bukkant ki a latrinából.

Forrás: Új Szó
Egyébként most megpróbáltam rákeresni a hírre, amiben Orbán Viktor, mondjuk az elmúlt napon, elítélte a kijevi tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszakot. Nem mondhatnám, hogy túl sok találati eredménnyel jártam. Holott neki, aki a 2006-os hazai események egyik politikai haszonélvezője, szinte naponta kellene harsognia az elítélő nyilatkozatokat. A tüntetés halálos áldozatai aligha gumilövedék-találatba haltak bele. Esetleg Révész Máriusz is próbálkozhatna az „Így provokáld a karhatalmat” című zsebkönyvvel. Természetesen Kijevben. De, számolva a várható következményekkel, inkább mégsem. Mert Kijevben most lőnek, és ölnek. Az, hogy Orbán nem megy el Kijevig, aligha meglepő. Annak idején Prágáig sem sikerült elforradalmárkodnia magát.

Azért persze hozzátartozik az igazsághoz, hogy a V4-ekhez csatlakozva azért született külügyi nyilatkozat, és felkészülés a menekültekre. A V4-ek hivatalos aggódásához Orbán Viktor is csatlakozott. De érthető, hogy a Putyinnal kötött atom-biznisszel a nyakában nincs nagy ugrálási játéktere a kormányfőnek. Cinikusan azt is mondhatnánk, hogy kis országgal baltában, naggyal atomban utazva korlátozza a kormány önmagát. Illetve adja el gerincét. De ez nyilvánvalóan nem a kijeviekről szólna. Nem azokról, akik könnyen példát mutathatnak másoknak cselekvési mintából. Arról, hogy minden alaptörvény, minden diktatórikus kezdeményezés, minden kényszeres korlátozás felülírható. Csak ez az utcán sok áldozatot követel. A tüntetések esetleges leverése után pedig valóban számolni lehet a menekültekkel a környező országokban.

Ez mindenképpen indokolhatja a belügyi apparátus felkészülését, és az illetékes operatív vezetők határkörnyéki terepszemléjét. Orbán Viktor megjelenése az adott határszakaszon tehát azt sugallhatja, hogy ő az az első számú operatív vezető, aki itt a menekültek ura leszen. Bár lehet, hogy a kampányaláíró-íveket vitte csak. Amin az érkezők mindjárt támogatásukról is biztosíthatják. Ellenkező esetben még azt kellene feltételezni, hogy személyes közreműködése felér egy csodálatos géz-szaporítással. Ami azért nem csak a menekültek esetében férne rá az egészségügyre. De ezen lovagolni méltatlan lenne azokkal szemben, akik elesettségükben minden emberileg nyújtható támogatást megérdemelnének. Már akkor, ha Magyarország felé menekülnek. Bízva abban, hogy az atom-mutyi ellenére sem éri őket diszkrimináció. Egy országban, ahol a Fidesz és a Jobbik éppen a lokális koalíciókötések korát éli a látszatok alapján. Az egykori „idegenrendészek” vérfoltos múltját mosva a patakban. Miközben Ukrajnában friss vérrózsák fakadnak a flaszteron.

Ja, hogy adós maradtam a kakukktojás megjelölésével? Nos, azt a kedves olvasóra bízom.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése