A munkaügyi központok egyik nagy vívmánya
az elektronikus kapcsolattartás az ügyfelekkel. Ez tényleg megóv attól, hogy
oda kelljen menni, és sorba állni, illetve –ülni. Egyben megkíméli az időszakos
jelentkezőt a szembesülés viszontagságaitól. Mikor is az álláskeresők korántsem
kis számát láthatná a kirendeltségeken.
Idáig nincs is gond, és talán ezt követően
sincs, amennyiben az ember álláskeresője kellő rugalmassággal, és a tartós
munkanélküliség pörölycsapásai alatt elporlott önérzettel veszi igénybe ezt a
kényelmi szolgáltatást. Holott a szolgáltatás puszta léte is árulkodó. Kevés,
mondhatni szórványosan előforduló munkanélküliség esetén csak mutyizmusból érné
meg egy külön elektronikus rendszert fejleszteni. Mert a kevés felhasználót az
a pár ügyintéző játszódva és emberségesen fogadni tudná. De ne térjünk el a
tárgytól, és jelentkezzünk elektronikusan. Majd szemléljük meg a választ.
Tisztelt Álláskereső Ügyfelünk!
Tájékoztatjuk, hogy a következő soros
elektronikus jelentkezése és innentől kezdve folyamatosan minden soros
jelentkezése valamint a keresőtevékenység bejelentése a következő linkről
érhető el. ( Linket másolja be a böngészőjébe )
http://www.nyugatrmk.hu/elektronikus/
Idáig rendben vagyunk. Mégsem azt írták,
hogy „Te munkakerülő!”. Húzzuk ki magunkat, hiszen „Ügyféllé” váltunk.
Álláskereső ügyféllé, mely álláskeresésben a hivatal nyilván nem akar zavarni
bennünket. Miként mi se zavarjuk őket. Mert belép a korábban említett külön,
csak nekünk fejlesztett rendszer. Hozsánna néked, Informatika!
„A belépéshez az ön munkaügyi (IR )
azonosítója szükséges, amit most újból megküldünk Önnek :XXXXX”
Igazán kedvesek, hogy elküldik. Ne
keresgéljük a papírok között. Kis szépséghibája az ügynek, hogy a belépés első
bekért adata nem az említett azonosító, hanem a tajszám, és a születési adatok.
Így aztán, vagy a bevezetést követően szinte azonnal változott a rendszer, vagy
a válaszlevél sablonját felejtették el módosítani. Szóval! Annak, aki mégis ezt
választja, egy jó tanács: tudja minden személyes adatát fejből, vagy
készítse oda maga mellé.
„Kérjük, hogy az
fmk[KIRENDELTSÉG]@lab.hu email címet jelentkezésre csak abban az esetén
használja, ha a fenti linken keresztül nem sikerült jelentkeznie.”
Újabb figyelemfelhívás arra, hogy a
munkatársak központi mail-címét ne terheljük a személyes levelezésünkkel. Akkor
sem, ha különben korábban ott helyben tűzték be a cetlit a kis fehér könyvbe az
itt most ignorálandó mail-címmel. De legalább udvariasan küldenek el a fenébe.
„Technikai problémák megoldásában a
kirendeltség nem tud önnek segíteni, de keresheti az alábbi címen a Nemzeti
Munkaügyi Hivatal munkatársait / Help Desk / az alábbi elérhetőségeken :
hd@lab.hu”
Világos. Ha nem megy a böngésző, és nem
megy a levelezés, akkor írj levelet. Esetleg a nem működő böngésző segítségével
keresd meg az itt titkolt telefonszámot. Végszükségben menj be személyesen.
Ahol majd kioktatnak talán, hogy mit kellett volna tenned annak érdekében, hogy
ne kelljen bemenned.
„Köszönjük, hogy a fentiek szerint jár
el.”
Csók, puszi! De mégsem, mert a válaszlevél
második része még csak ezután, pontosabban a következő jelentkezésre vonatkozó
adatok után jön:
„Felhívjuk figyelmét arra, amennyiben
jelentkezési kötelezettségének nem tesz eleget, a kirendeltség törli a
nyilvántartásból.
Abban az esetben, ha jelentkezési
kötelezettségének késve tesz eleget, a kirendeltség válasz e-mailben személyes
megjelenésre szólítja fel és igazolást kér a késedelem okáról.
Ha a felajánlott időpontban vagy az azt
megelőző 5 nap valamelyikén nem tud jelentkezési kötelezettségének eleget
tenni, lehetősége van új időpontot kérni a munkaügyi kirendeltségtől. Az új
időpont kérésére csak a jelentkezési dátumot megelőzően van lehetőség.”
Azaz kaptunk még egy kis záradékot arra
nézve, hogy mi minden szankcióval élhetnek a puszta lustaságból otthon
üldögélők ellen. Először fenyegetve, majd megcsillantva a megoldást. Kicsit
packázósan. De mi így szeretjük. Mert nem úr, aki nem pocsékol, és nem hivatal,
amelyik nem érezteti a hatalmát. Az a lusta disznó, aki akár másfél év után sem
talált munkát, meg vegye tudomásul: egy kis, figyelmetlen senki.
De legalább itt már tényleg majdnem vége a
levélnek. Mert itt már csak néhány, a hivatal szerint hasznos információkat
tartalmazó webcím jön. Köztük, az, amin a hírlevélre lehet feliratkozni, és
tényleg vége a válasznak. Aláírás, Csók! Puszi, miegymás.
Összességében persze egy teljesen tipikus
hivatali levél. Nem lerázósabb, és talán nem is packázósabb annál, amiből
tizenkettő egy tucat. Azonban talán érdemes a közbevetések kapcsán figyelembe
venni, hogy akik ezt kapják, azok jó része amúgy is kiszolgáltatott, mellőzött
helyzetben van. Neki kicsit rosszabbul esik, ha azt olvassa a sorok között,
hogy: „Hagyj minket békén! Van elég dolgunk nélküled is! Old meg magad, ha
nem tetszik!”
S talán az sem igazán szeretne ilyen
levelet kapni, aki ilyen egy kaptafára gyártott leveleket küldözget. Abból a
helyzetből, hogy neki még van állása. No meg abban a tudatban, hogy lesz is. A
zátonyra futott gyorsnaszád fedélközébe szorultak felett egy székkel.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése