Orbánia Kasszandrái nevében: II

- Folytatás az „Orbánia Kasszandrái nevében: I” után, Bajnai visszatérésétől -

Október 23.-án csak megtörtént Bajnai hivatalos visszatérése. Egy eléggé kétfenekű rendezvényen.

2012. OKTÓBER 24., SZERDA

“Az azonban szinte biztos, hogy a kevesebb több lett volna. Azzal ugyanis lehetett előre is számolni, hiszen az előzetes értékelések alapján is nyilvánvaló volt, hogy sokan Bajnai Gordonra várva, és az orbanániai megoldások ellenpontjának megtudása, illetve az említett rendszer elutasítása okán mentek el a rendezvényre. Ebből kifolyólag feleslegesnek és fárasztónak tűntek azok a felsorolások, hogy mit nem szeretünk Orbán Viktor kormányzásban. Nyilvánvaló, hogy az, akinek erről nem voltak elképzelései, az nem ezen a rendezvényen múlatta az időt.”

„Azonban Bajnai Gordon megszólalása ennek ellenére több fontos célt megvalósított. Leginkább a volt kormányfő visszatérésének mikéntjét és kereteit ismertette. Ez azonban kell ahhoz, hogy az emberek ne zsákba macskát érezzenek támogatottnak. Az, hogy ez mennyire jelent majd valós új ellenzéki pólust, az nyilván kicsit a jövő titka.”

Az akkori jövőt már ismerjük. Hosszas huzavona az összefogásról, kampányfinisben elkövetett névváltoztatás, és hasonlók. De ne szaladjunk annyira előre. Bajnai nem igazán tudta elsőre, hogy mit akar kezdeni Orbánnal. 2013. júniusában, például, megvédte. Majd jött az első névváltás.

2013. JÚNIUS 2., VASÁRNAP

„Azzal a beszéddel, melyben megvédte számos, különben tényekkel is jobbára alátámasztható támadástól az Orbán-kormányt, gyakorlatilag behódolt a miniszterelnök egy igen álságos kommunikációs húzásának. Annak, hogy Orbán Viktor azonosítja magát a kormánnyal, és a kormányt magával az országgal.”

„a demokráciától mindenképpen idegen annak az „állam én vagyok” szemléletnek a hallgatólagos elfogadása, amit Orbán Viktor és csapata sulykol egy jó ideje. Amikor tehát az említett beszéddel megvédte a kormányzatot, Bajnai Gordon voltaképpen hatalmas szívességet tett a kormányzatnak. “

“Újra rámutatva arra, hogy Bajnai Gordon legfeljebb a legszimpatikusabb gazdasági szakember, és válságkezelő menedzser az országban. Azonban sokak szemében megerősíthette, hogy a politikai kommunikáció, és a napi közpolitika nagyon nem az ő szakterülete.”

2013. JÚNIUS 15., SZOMBAT

„Bajnai Gordon láthatóan nekiment a falnak a párt névválasztását illetően, amiben azért az évszám már korábban sem volt túl érthető. Mert munkacímnek jó lehetett a Együtt 2014, de azért mégis azt sugallta, hogy a választások után átalakulnak egy zsák hangyává.”

„Alkalmasint most ennek a Fidesznek a tagjai, vezetői foghatják a pattogatott kukoricát, az üdítőt, és hátradőlve röhöghetnek az előadáson. Az arénában izzadó ellenzéket figyelve, amint éppen leszámol saját magával. Lassan tényleg egyetlen következetesen emblematikus vezetőt, Gyurcsány Ferencet hagyva meg potens kihívóként. Aki azonban előre bejelentette, hogy nem kíván miniszterelnök-jelöltséget. Az ellenzék tehát a kétbalkezes, a nem-jelölt, és a celeb triójára korlátozódik jelenleg.”

Szárszón azért mégis csak az önjelölt vezetők álltak a színpadon. S felmerült, hogy tényleg akarnak-e győzni?

2013. JÚNIUS 24., HÉTFŐ

„Azonban a kormányváltáshoz szavazatok kellenek majd. Azok szavazatai, akiknek valójában tele a hócipője az értelmiségi szekértábor-háborúkkal, definíciós vitákkal, és a kimért udvariaskodással. Ezeket a zembereket az utóbbi biztosan nem szólítja meg mialatt a fogát szíva próbál életben maradni. Ha tehát valóban kormányváltást akar az ellenzék, akkor Balatonszárszón talán nem, de a mindennapokban csak meg kéne nézni, hogy ki áll fel egy színpadra, és ott mit mond. Mielőtt ki nem derül, hogy teoretikusan mindennel, a gyakorlatban szinte semmivel kapcsolatban nem sikerült dűlőre jutni.”

2013. JÚNIUS 26., SZERDA

„Bajnai Gordon ugyanis kétségtelenül jó gazdasági szakember. Bőven felmérhette, hogy a jelenlegi gazdasági katyvaszból nem olyan egyszerű lehet az ország kivezetése. Különösen akkor nem, ha azt a Fidesz várható, újabb obstrukciós nyomása ellenében kell megvalósítani. Abban az esetben, ha ennek az állapotfelmérésnek az eredménye párosul a saját térfélen kivihetetlen széles összefogással, akkor lehet racionális döntés a választás elvesztése is. Politikailag mindenképpen.”

2013. Októberére világossá vált, hogy tényleg lehetett egy elvi döntés a választás buktatására.

2013. AUGUSZTUS 24., SZOMBAT

„Mintha most éppen az lenne a legnagyobb ellenzéki hiányosság, hogy vajon közvélemény-kutatással, vagy egy előválasztással döntsenek a fenti kérdésben. Holott előbb talán egyebeket kellene megoldani. Pontosabban már rég túl kellene lenni pár egyéb pont teljesülésén. Néhány ezek közül:

1. Világos, mindenki számára elfogadható, közös platformról támogatható politikai és gazdasági program;
2.  Az előbb említett program világos, az átlagemberek szintjén is mindenki számára érthető kommunikációja;
3. Az emberek meggyőzése arról, hogy az Orbán kormányt nem csak technikailag lehet, de hosszú távon is érdemes leváltani;
4. Az előző pont teljesülése esetén az emberek meggyőzése arról, hogy a megvalósításhoz el kell menniük szavazni;

Az említett pontok teljesülése nélkül ugyanis teljesen mindegy, hogy ki a kormányfőjelölt. Ha nincs mögötte a pártok széles platformja által támogatott program, akkor győzelem esetén sem fogja tudni teljesíteni a vállalásokat. Ha valami elitista elefántcsonttoronyban, zárt ajtók mögött érik ez a program, és a zárt görbe menti integrálás fejben való elvégzése nélkül nem lehet elmondani a lényegét, akkor fabatkát sem ér.”

„Az ellenzék jelenlegi helyzetében nyilván vannak nagyon jó programötletek Bokros Lajostól Mesterházy Attiláig sok mindenki fejében és fiókjában. A jelen sorok írójának a fejében is. De a politikai ellenzék részéről még egységesítési kezdeményezések sem igazán történtek. Szárszó, Farkasházy Tivadar nyilvánvaló jó szándékától függetlenül, ezért volt vakvágány abban a formában, hogy csak Bajnai és Mesterházy állt a színpadon. Úgy tűnik az a kiválasztottság-érzés Szárszó óta is hat. Meggátolva az első pont teljesülését. Így végső soron az ellenzék ott, vagy inkább ott sem tart, ahol októberben. Holott sokat számítana, ha egy befogadó, bárki ötletére nyitott, attitűdöt láthatnának a tömegek az orbáni ellenségkép-gyártással szemben.”

„Eközben, ha tényleg a legfontosabbnak a vezér kiválasztását tekinti az ellenzék, akkor kár fáradniuk. Vezérelvű kormányunk már van.”

Az árnyékkormány nem alakult meg, szó nem esett a feladatokról, és az azokhoz való “castingról”. Az utolsó pillanatokig nem kapott túl nagy hangsúlyt az emberek meggyőzése. Maradt az Orbán Viktor elleni, és nem egy cselekvéssor melletti kampány. Kiszámíthatóan otthon tartva az embereket. Valamint átadva a terepet a féligazságokkal operáló szélsőségeseknek.

2013. NOVEMBER 26., KEDD

“El kell ismerni az állításaik részigazságait. Enélkül az el-, illetve felismerés nélkül ugyanis az ellenzék valójában béna kacsa módjára próbál úszni az olajos ízben. A teljes elutasítással ugyanis megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy szintén reflektáljon a problémákra. Amikor teoretikusnak ható válaszokkal kísérletezik például a közbiztonság, magyarázkodásnak ható nyilatkozatokkal a korrupció terén, akkor az nem kínál valós, a megtapasztalás élményét kínáló alternatívát. Óhatatlanul hozzájárulva ahhoz a fasizálódáshoz, ami a weimari szakácskönyvet forgató hatalomnak egyáltalán nincs ellenére. Holott a féligazságokra adott, és programok helyett szinte pogromokat hirdető válaszok ellen nem lehet szemérmes ákombákomokkal felvenni a harcot. Harcot, mert az emberek lelkéért zajlik maholnap a küzdelem. Mint egy rossz fantasyban.

Az ellenzék felelőssége ebben hihetetlenül nagy. A kormánypártok reakcióit látva megkockáztatom, hogy kizárólagos. Nem fintorogva kikerülni kell a kesztyűt, hanem felvenni. Megtisztítani szélsőséges retorikát az embertelen mocsoktól, és a mélyében levő igazságmorzsákat új keretbe foglalni egy valós és hihető, de nem a fasizmus irányába ható programmal. Ha ehhez először hozzá kell nyúlni a fekáliás kesztyűhöz, akkor meg kell markolni. A szarossá vált kezet meg lehet mosni. Nem kell levágni. Még akkor sem, ha az ellenségek jobban szeretnék levágva látni.”

Zárszó:

A fentiek mind kiragadások. A folyamat egyfajta leegyszerűsítése. De az még ennyiből is látszik, hogy 2013. Végére a színpad készen állt a választási jutalomjátékhoz. A díszletek közt megtaláljuk a le nem csapott magas labdákat az ellenzék részéről éppen úgy, mint a tendenciák folyamatos elmélyülését. Összességében azonban világos volt már jó ideje, hogy ez az ellenzék valójában veszteni indul. Akár akaratlanul, akár kiszámítottan. A választások végére érve már mindegy.

Csak annak illusztrálására szedtem össze, hogy azok az “elemzők”, akik mint valami érdekes furcsaságot kezelik a helyzet, alighanem alkalmatlanok a feladatra. Akármekkora “nevek” és akármekkora a nézettségük. Előre érdemes észrevenni a buckát, mert az segít. Utólag megmagyarázni a hasraesést nem nehéz, és csak a fellépti díj megszolgálását jelenti.

Andrew_s