Demagógisztáni napló: Szakszervezettelen majális - daruval

Fotó: MTI / Kovács Attila

A majális, ami aligha bírhatott komoly politikai tartalommal az ő eredeti állapotában, meglehetősen átpolitizálódott annak köszönhetően, hogy május elsején egyszer a szakszervezetek véresen komollyá vált sztrájkot hirdettek. Amerikában, a chicagói munkás szakszervezetek, 1886-ban. A 2014-es hazai majális szerencsére idáig azért nem fajult.

Ehelyett a hagyományosan munkásmozgalmi, illetve azon belül is szakszervezeti emléknapra a pártok mozdultak meg. Nem kevésbé hagyományosan. De ettől még semmivel sem kevésbé kisajátítva egy ünnepnapot, amely nem a pártokról, és még kevésbé a hatalom pártjairól szól elsősorban. Még abban a korban sem, amikor a hivatalos dogmák szerint a munkás-paraszt hatalom pártja birtokolta a hatalmat. S kihelyezett csápjai mélyen belenyúltak a csak formálisan független, vagy formálisan sem független szakszervezeti mozgalmakba. A tőkés világrend, és a nemzetközi imperializmus és a hasonlók elleni permanens harc jegyében. Hogy a PÁRT vezető ereje mindenütt ott tartsa a szemét, és a fülét, ahol kell. S lecsaphasson vasökle oda, ahova köll. A PÁRT-elit szerint. De nem szeretnék igazságtalan lenni a szakszervezetekkel. Azok egy része igenis ünnepelt. A Városligetben. Egy másik része meg a régi felvonulások útvonalán. Akinek erről a „Brian élete” című film felszabadítási frontjai jutnak az eszébe, vessen magára.

Alighanem a részrehajló média a ludas abban, hogy nem adtak hírt a több százezres, a megalázó közmunkarendszer, vagy a generációkat tanulmányi fekete lyukba taszító oktatáspolitika elleni tömegdemonstrációról. De nyilván ennek eredménye lehetett a pártok meghívása egy kerekasztal-beszélgetésre. Mert az nem lehet, hogy a szakszervezetek előre felnyalják a politikai pártok előtt a vörös szőnyeget, és jelenlétükért is elnézést kérve térdeljenek le a politika előtt. Mert ha mégis, akkor nagy baj van. Ahogy valamiért az sem az igazi, ha a hatalomban levő pártok tartanak önfényező, és öndicsérő gyűlést. Mert túlságosan emlékeztet azokra a bizonyos, sok évtizeddel korábbi május elsejékre. Akkor is, ha a részvétel nem kötelező. Még. S a taps sem. Még. Azért az aktuális kirohanás annak érdekében, hogy érdeket kell érvényesíteni Brüsszelben, már visszahoz valamit a régi fílingből. Ahogy Orbán Viktor meghirdette harcát a multik, és a haveri körébe nem tartozó nagytőkések ellen, most a nemzetközi és akácellenes imperialisták kerültek sorra. A halhatatlan emlékű Hofi Géza, azt hiszem, végtelenül sajnálhatja, hogy kihagyta ezt a kort. Azok, akiknek már közmunkában sem jut kapanyél, talán kevésbé sajnálják. Ők talán inkább egy kevésbé pitiző szakszervezeti mozgalmat szeretnének. Ahogy talán azok is, akik örülhetnek, hogy van munkahelyük. Ahogy azt Bajnai Gordon is emlegette. Egy pártszövetség, az Együtt-PM vezetőjeként. Mert a szakszervezetek nem értek rá. Így megadták a szót és lehetőséget a politikai pártoknak az ellenzék oldalán is.

Az Együtt-PM különben a nagy orbanisztáni szoboremelés szomszédságában majálisozott. Közvetlen közelében annak a szobornak, ami ellen szinte folyamatos a tüntetés. Azért nem teljesen érthető, hogy amennyiben egy komolyan elutasító attitűdöt akartak volt megmutatni, akkor ugyan miért nem vonultak át a szoborépítés helyére. Akár csákánnyal és lapáttal. Így olyan képzetet keltve csupán, hogy az ugróvár is inkább a decibeltalapzaton fújt üres levegő határán végrehajtott semmibe ugrálást szimbolizálta. Miközben a minap már daruk érkeztek a helyszínre. Nem szárnyasok, hanem a szárnyas szobor-torzók emelgetésére valók. Elősegítve azt, hogy a kormányzat szerint hiányzó mozgástérből keveset foglalva helyezzék talpazatára a megszállási szoborzatot. A maradék mozgásteret pedig átengedve a szélsőségeknek ezek szerint. Többek között Jobbiknak, amely párt régóta rendelkezik közel-keleti kapcsolatokkal. Annyira, hogy iráni pénzek pártkasszájukba-áramlása is régóta felmerült.

Márpedig a darunak arrafelé legalább olyan baljós árnyéka van, mint a stadionoknak Chilében. Iránban és néhány más helyen nem egy esetben kivégzőeszköz szerepét tölti be. Ja, hogy pont a május elsejét megelőző napon került oda az a fránya daru. Biztos éppen akkor értek rá, hogy az Orbán Viktor által erkölcsileg makulátlan emlékmű ellen tiltakozók feje fölé emeljék.

Andrew_s