Gáspár vagy Viktorfi, ez itt a kérdés

Az elmúlt napokban egy, talán akarata ellenére közszereplővé tett fiú körül keringett sok szöveg. A tényközléstől, a neki írt nyílt levélig lereagálva a tényt, hogy Orbán Viktor fia kicsit túlreagálta a róla szóló híradásokat. A levelét megírta, magyar állampolgárként szignálta. Talán most kicsit csúsztassuk el a vizsgálati ablakot az ember irányába. S egy kicsit felejtsük el Orbán Gáspár orbánságát, és a hatalmi, illetve anyagi lehetőségeit.

Ebben az esetben, noha csak közvetettek az információk, elképzelhetjük, hogy adva van egy csemete, akit gyakorlatilag agyonnyom az apuka árnyéka. Az ok érthető. A kedves papa olykor értelmetlen és kiszámíthatatlan dührohamokkal kísért szigorú nevelésben részesült. Ráadásul olyan alkattal látta el a genetika, amitől önbizalom-építő családi környezetben is sok gyermek szenved kisebbrendűségi komplexusban. Amit nyilván inkább erősített az atyai szigor, mintsem gyengített. Ahogy nyilván az sem javított, hogy egyetemi és mozgalmi életben sem éppen az első vonalat képviselhette. Ellenkező esetben nem szorul rá a Fidesz létrehozására ahhoz, hogy saját hatalmi, befolyási vágyát kiélhesse. S kibontakoztassa azt, amiben valós tehetsége van. A populista, kommunikációs manipuláció. De ezt már sokan leírták, kár is tovább cizellálni. Ahogy a semmivé vált futballista-karriert sem. Megpróbálta. Nem ment.

Amikor tehát Gáspár emberi környezetét nézzük, akkor ott van a kedves mama, aki lehet, hogy kiváló ingatlankufár, de alighanem egy retorikai vesztes a családban. S ott van a kedves papa, aki nem tudja, miként kell jó szülőnek lennie. Legfeljebb látott olyat, akinek volt fényképe egy normális apáról. Minta és pozitív példa nélkül alighanem beleszállt abba a csapdába, amibe nála komolyabb képességekkel megáldott szülők is belelépnek. A saját meg nem valósult vágyait a gyermekeiben próbálta megvalósítani. Neki nem ment a foci-karrier, de majd a fia. Cseppet sem lenne meglepő, ha a Videoton FC-nél nevelkedett Orbán Gáspárról kiderülne: alapvetően egy közepes focista. Amivel a hazai mezőnyből még ki lehet persze emelkedni. Különösen, ha az ember apja miniszterelnök, és a futballban is befolyásos barátokkal rendelkezik. Az is nyilvánvaló persze, hogy az utóbbiaktól nem lesz valaki tehetségesebb. Csak nem rúgják ki a csapatból. Cserében talán sosem fogja megtudni, hogy mennyit is ér valójában.

S ebből a szempontból, noha akaratán kívül, de Orbán Viktor talán az egyik lehető legtöbbet tette a fiáért, amikor kivitte a VB-döntőre, és beültette a VIP-páholyba. A reakciók ugyanis ráébreszthették a fiút arra, hogy önmagában jelenleg egy senki. Akkor is, ha a tehetségétől akár valaki is lehetne. Tehát ráébredhetett arra, hogy az apja nagyzási hóbortja, a sajtónyilvánosságra kürtölt sonkázások a VIP-páholyos VB bizony csak arról szólnak, hogy ő attól valaki, maholnap attól ember, attól parti bárki számára, mert az apja iránti nyalásból, az apja hatalmából erre futja. A slepptől és a papától. Így talán a felnövés első jele volt a maga sutaságával megírt levele a VIP-páholyos világszemle után. S talán ennek egyik állomása, hogy otthagyja a labdarúgást is. Az arról szóló hírben említetten ugyanis állítólag a saját teljesítménye alapján szeretne megítéltetni. Ami egy érthető emberi igény. Elvégre elég ciki csajozós duma lehet, hogy „add meg a telefonszámod, vagy megkérem a papát, hogy kérdezze meg a nemzetbiztonságiaktól”. Az persze más kérdés, hogy talán még az ország is kicsi lehet ahhoz, hogy tényleg önerőből bizonyítsa be a valakiságát.

Sajátos módon, minél nagyobb a papa, annál kevésbé lehet egyik gyermeke sem biztonságban. Nem fizikailag, mert nyilván még a káromkodásoktól is megvédik őket, ha kell. Hanem emberileg. Márpedig elég kellemetlen lehet, még egy király gyermekének is, ha emberi bizonytalanságban, önértékelési vákuumban él. Már akkor, ha valakiből nem ölték ki idejekorán az önállósági igényt. Az tehát, hogy most Orbán Gáspár szinte egy zaklatott gyermek gesztusával látszik lemondani a fociról, akár egy függetlenségi nyilatkozat is lehet. Az persze egy más kérdés, hogy meddig tud, meddig képes és meddig hagyják elmenni. Mert Orbán Viktornak és talpnyalóinak korántsem biztosan érdeke fiú „felnövése”. Akár túl sokat tudhat a család belügyeiről, az ismerősökről, és általában az orbanizmus belső működéséről. Könnyen lehet, hogy az igazi megoldás nem az innen-onnan való kilépés lenne, hanem mondjuk csatlakozása William Booth 1865-ben alapított szervezetéhez. S nem idebent, hanem odakint.

Ott valóban önmagát kellene adnia, és biztosan önmagával mérnék. S még az is lehet, hogy amikor a világ elesettjeivel foglalkozik, rájön a hazai világ kétszínűségére is. Már akkor, ha Gáspár valóban nem Viktorfi akar lenni örök életében.

Andrew_s