Az eredetileg talán elterelésnek szánt
internet-adós ötlet lassacskán önálló életre kel. A felröppentet digitális
csalimadár szép lassan hozzászoktatja az embereket a bevezetés tudatához.
Annyira, hogy hamarosan csak a mértékéről lesz vita. A kádárista nosztalgia
jegyében. Az ellene szervezett tüntetés előzetese alapján ez a kép mit sem
változik.
A tüntetést a Facebook-on kezdték szervezni,
és e sorok leírásakor, délelőtt 11 óra körül, még csak a szervezés, a
jelentkezők toborzása zajlik. Oldal letiltással, Facebook-reakciókkal tarkítva.
De zajlik. Olyan felhívással is tarkítva, ami szerint: „Ha vasárnap 18 órakor mind eljöttök a József nádor térre, akkor meg
tudjuk akadályozni az internetadót!” Ami azért felveti legalább annak
kérdését, hogy maguk a szervezők elhiszik-e ezt. Az ugyanis világos, hogy a
tüntetésnek önmagában még demokráciában sincs nagyobb hatása, mint a jelenlét
megmutatása. Diktatúrában még annyi sem. A hatalom képviselői ugyanis egy laza
legyintéssel intézhetik el. Mindaddig, amíg nincs valószínűsíthető cél, és
látszata sincs a cselekvésnek, addig mindenképpen. Utána még mindig erőből
lefújható a tüntetés, és vádhatóság elé citálható a résztvevők egy része. Addig
azonban nagy szívességet gyakorol a tüntetés a kormányzatnak. Valós és látható
cél nélküliséggel legitimálják demokratikus flastromukkal a diktatúrát.
Márpedig az eddigi tüntetéstörténet igen
szkeptikus nézőpontokra predesztinálhat. Az Operaháznál lezajlott, és végül semmibe
hullott tüntetésen sokan voltak jelen. Számosan akkor még komolyan vették, hogy
ennek van értelme, de a szervezők között ezek a hangok nem igazán zengtek.
Ellenben, mire valóban értelme lett volna a tüntetésnek, addigra fegyelmezetten
levonultak. Nehogy zavarják az Operában önmagukat ünneplők hangulatát. A
Bajnai-féle visszatérésnél szintén sokan voltak. Az ott még meglevő tömeges
szimpátiát hosszú és kemény munkával zilálták szét. Alig másfél év alatt. Nem
mintha a flaszterhajigálás nagyon hiányozna. Azonban ez is egy helyén maradt kockakő
volt azon az úton, ami mélységes érdektelenségbe ejtette az ellenzék, vagy az
ellenzék által felkarolt szervezők szervezte tömeges megjelenéseket. Mert
amikor a szervezők sem tesznek mást, mint kipipálják a rendezvényt, majd
elsunnyognak a kertek alatt, akkor mi várható a támogatóktól.
A hosszas felvezetésre azért ragadtattam magam,
mert nézem azt a tüntetést, ami egy különben nyilvánvaló baromság ellen
szerveződik. Az internetforgalom adóztatása ugyanis kétségtelenül az.
Eltekintve a véleményszabadság és információcsere korlátozásának szándékát. Mert
ez egy nyilvánvaló, megfogható hatalmi cél lehet. Olyan, aminek védelmében akár
tüntetni is érdemes. Ha az internet adóztatása elleni felszólalás keretében,
akkor akképpen. Ez azonban azt is jelenti, hogy a toborzó oldalon leírva,
pontokra szedve lenne értelme kifejteni azt, hogy mi végre is a tüntetés. Olyan
kérdésekre is választ adva, mint:
- Milyen cselekvési tervet szeretnének pártfogoltatni a jelenlevőkkel?
- Mi az A-terv?
- Mi a B-terv?
- Mi az elérendő cél, illetve mi a minimálcél, amit mindenképpen el szeretnének érni?
Az ugyanis kevés, hogy „el kell jönni”,
mert csak. Ha tépelődsz, akkor is el kell jönni. Miért? Csak. Ezen az sem
segít, ha a szervezési evolúció immár használt kütyük elvitelére is sarkal, és
kéri a pártjelvények otthonhagyását. Amely utóbbi érthető törekvés, ha a
kölcsönös békesség jegyében akarnak maradni a részt vevők. Feltéve, hogy a
szervezők feltételezik: a megjelentek a B-közép szellemiségében, a másikon
vizsla szemekkel keresett pártjelvények okán gerjedő indulat és gyűlölet
jegyében képesek csak előfordulni. Ez azért egyfajta önkritika is a szervezés
részéről. Azért mégis érthető a törekvés. Még a szervező pártpolitikustól is. S bár a szervezők szerint nemzeti és
uniós zászlók rendben vannak, kérdéses, hogy kellenek-e oda? Mert alapjában véve
az is egy marhaság.
Az internet, a szólás szabadságának
megadóztatása ugyanis alapvető felhasználói érdekeket sért. Nem zászló kérdése,
hogy kiét. Mindenkiét. Ezért akár azt is megérhetné, megérhette volna
kommunikálni, hogy mit is szeretnének elérni. Túl azon, hogy „ne legyen adó,
wazze”. Megérhette volna azért is, hogy kétség se férjen a tüntetés célját
illetően az egészhez. Eszébe se jusson senkinek, hogy egyfajta pszeudo-ellenzéki
gesztus az felvezetőben említett flastrom kiragasztásával, és a valós cél nélküli
hazasunnyogás záró-gesztusával.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése