Tisztelt Társasága azoknak, akikre a
sporteredményeik révén felnézhetnénk!
Nem szokásom nyílt levelet írni, de most
mégis azt hiszem: muszáj. Muszáj azért, mert hazánk sportolói kemény munkával
mutattak példát sokaknak évtizedeken át. Igen, elismerem, hogy az olimpiai
érmek, de még egy szimpla pontszerző hely eléréséhez is kemény, sokszor
önsanyargató munka vezet. Elismerem annak ellenére, hogy legfeljebb a
játszótéri asztaliteniszig jutottam a sportok garmadái közt ténferegve. Vagyunk
még így páran. Jó páran, akik a haza nevében könnyezik az aranyérem mellé
felcsendülő Himnuszt. Akkor is, ha legfeljebb a megállóban veszteglő busz „lefutása”
a maximális napi sportteljesítményünk.
Ám mi vagyunk az ország. Az a többség, akik
összedobják a többséget a sportban képviselőknek a pénzt. Még akkor is, ha azt
a jól-rosszul megválasztott vezetők mérik a sportolók zsebébe. Többet, vagy kevesebbet.
De mégis a miénk. Cserébe azt várjuk, amit már említettem. Azt, hogy az ország
nevében büszkék lehessünk a sportolóinkra. Azt, hogy nyilvános eredményeikkel
példát mutassanak. Nem csak fizikai példát, hanem morális példát is. Mert
tisztességes küzdelemben gerincesen lehet alulmaradni is. Ahogy egy vizsgán
tisztességgel bukhat meg az, aki elmondhatja: mindent megtett, ami tőle telt. Nem
véletlen, hogy a sportolók közt a TV előtt ülők is megvetik azt, aki a
futóversenyen lerúgja a másikat. Ahogy kevés a becsülete a bundázó bíróknak, az
övön alul ütő bokszolónak is. Mert érezzük: a küzdelemnek a szabályok
szerintinek, tisztességesnek kell lenniük. A sportban és a magánéletben is.
Így igen furcsa volt, amikor Schmitt Pál plágiumügye kapcsán a sportvilág jobbára hallgatott. A volt sportoló, immár
államfőként, morálisan megbukott. Szomorú volt a hallgatás, melyen szépségflastromként
díszelgett csupán a csalással szerzett doktori cím megvonása. A sportolói
példamutatás most újabb pofont kapott. Ha a híreknek hinni lehet, immár a Nemzet
Sportolója a csalfa címmel megfogott egykori szállodaigazgató. Ha a híreknek
hinni lehet, a plágiumbotrányba keveredett talpnyaló mellett szinte a végsőkig
kitartó miniszterelnök „megismerve és
tudomásul véve a Nemzet Sportolóinak javaslatát” ültette be a kiemelt körbe
Schmitt Pált.
Tisztelt Társasága azoknak, akikre a
sporteredményeik révén felnézhetnénk!
Önök tényleg kiálltak és kiállnak egy ilyen
javaslat mellett? Önökben tényleg nincs egy szemernyi önérzet? Önök mind
megengedhetőnek tartják a csalást? Önök mind morálisan megsemmisült tagjai a
sportéletnek? Önök közül senki sem érzi úgy, hogy maga a kormányfői „kinevezés”
is megalázó? Önök közül senki nem érzi úgy, hogy morális példamutatásként meg
kellene szólalnia? Önök közül senki nem érzi úgy, hogy ki kellene állni tisztesség
az évszázados nimbusza jegyében? Önök közül senki nincs, aki úgy érzi nem
vállalhat közösséget egy ilyen „csapattal”?
Tisztelt Társasága azoknak, akikre a
sporteredményeik révén felnézhetnénk!
Nem várok kimerítő, sallangoktól díszes
válaszokat. De várom, nagyon várom, hogy valaki felemeli a hangját Önök közül.
Nagyon várom, hogy valaki visszaadja a címet Önök közül. Nagyon jó lenne, ha
azokra, akikre egykoron büszke lehetett az ország nem opportunista
csúszómászókká degradáltan maradnának meg a későbbi emlékezetbe.
Tisztelt Társasága azoknak, akikre a
sporteredményeik révén felnézhetnénk!
A döntés az Önöké! Az Önöké kellene, hogy
legyen! A közé a vélemény! Önökről! Ha mindez szó nélkül marad. Ha pedig szó nélkül marad, akkor tessenek elmenni a fészkes fenébe. Mert futhatnak gyorsabban, üthetnek nagyobbat, úszhatnak mélyebben, mint az emberek többsége. De csak ennyi.
Ja, és a görény egy aranyos állat.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése