Varga Mihály caponásodása

A nemzetgazdaság szolgálófiúja, Varga Mihály egy igen ellentmondásos személyiség lehetne. Már akkor, ha következetességgel és gerincbántalmakkal múlatná az időt. Mely utóbbi azt jelezhetné, hogy a hatalom ruhatárába nem adta le ő is a gerincét, amikor a miniszteri szék felé elindult. De mert a jelek szerint leadta, valószínűleg nem bántják az esetleges önellentmondások, valótlansági látszatok. Ez már a Vida-ügyben is kiderült, és most az adópolitika terén folytatta a licitet.

Pár napja még arról szóltak a hírek, hogy a jövő évi társasági adó csökkentéséről is dönthetnek. Ez abból a szempontból biztosan nagyon hasznos, hogy fel lehet mérni például a még gazdálkodni képes táraságok számát. Azokét, amelyek túlélték az orbanizmus fokozódó kiteljesedésének eddigi éveit, és nem vonultak ki az országból. A baráti cégek adómegtakarításairól legfeljebb tipp-versenyt lehetne rendezni, de továbbra sincs kedvem erőhátrányból pereskedni. Tehát nem tippelek. Sőt! Leszögezem, hogy a Fidesz holdudvarának cégei mind tisztességes, és nagyon rendes állampolgárok által vezetett cégek. Élen a NER-ben, élen a tisztességben! Élen a NER-ben, élen az adózásban! Élen a NER-ben, élen a disznók között! Izé! Természetesen az élenjáró disznóhizlalókra gondolok. Eszembe sincs megsérteni bárkit a sertésekkel való összehasonlítással. Főleg a disznókat nem. Na de hagyjuk a transzparenseket május elsejére, vagy valami hasonló nemes ünnepnapra. Maradjunk annál a fránya társasági adónál. Meg a csökkentését beharangozó hírnél.

Már csak azért is, mert abban a miniszter, akit Varga Mihálynak hívnak, azt is megfogalmazta, hogy a bankadó is csökkenhet. Hurrá! Annak fényében, hogy Matolcsy házipénztára átveszi az MKB-t ez igazán viszonylagos örömhír. Az egyik oldalon például szinte biztos, hogy az MKB majdani veszteségét a közpénzből fogják kipótolni, és a bankot esetleg feltőkésíteni. Mielőtt rájönnek, hogy az sem megoldás, és majd csak sikerül találnia Orbán Viktornak olyan vazallust, akinek pont egy MKB hiányzik a kabáthajtókára. Addig pedig szolgáljon figyelmeztetésként minden pénzes-kukában turkálónak, hogy az állam igenis megszerzi, ami az övéinek kell! Ha kell, a kukát, ha kell, akkor a pénzt. Ha kell, akkor a köztéri kukákban turkáló hajléktalanok, és éhező gyermekek rovására is megszerzi a pénzt. A bankokat meg majd csak sikerül államosítani. Majd csak kiderül, hogy egy MKB mennyire csinál kedvet. Varga Mihály bejelentése tehát akár annak az előfutára is lehet, hogy nagy kedvet csinált, és mégsem járja, hogy az állami kezelésben levő pénzintézetek csak úgy különadókat fizetgessenek. A gazdasági miniszter bejelentése tehát akár egyfajta előrejelzés is lehetne.

Amiért mégsem biztosan az, annak egy még frissebb közlemény az oka. Ennek, pontosabban az alapjául szolgáló interjúnak, az értelmében A kormány éppen engedékeny korszakát éli. Például, a bankadóval kapcsolatban, „a kormány kész olyan rendszer kialakítására, amely a hitelezésért cserébe hajlandó engedni a mostani terhekből”. A pár nappal korábban nagy lelkesen bejelentett adócsökkentés tehát átalakulni látszik. Szó nincs arról, hogy a kormányzat belátta volna a túlsarcolás káros hatásait. Egészen egyszerűen beállta sarki zsarolók morális színvonalára. Az ugyanis egészen világos, hogy a hitelezés lefékeződése csökkenti a gazdasági növekedést. Az is világos, hogy a túladóztatás szintén visszafogja a növekedést. Az sem titok, hogy az egyes szektorokra kiszabott különadókat nem a Mars-ról idepottyant alien-ek vezették be. Az ugyanis humánusabb lett volna. A sallangoktól lecsupaszítva a bejelentést: vagy fizettek, vagy fizettek. Vagy megtartja a magas adószintet, és abba rokkan tovább a szektor, vagy elkezd hitelezni, és abba rokkan tovább a szektor. Különösen azért, mert amennyiben hitelt helyez ki, egyáltalán nem lehet biztos egy bank sem, hogy másnap Orbán Viktor, két szellemi szélgörcs között, nem dönt-e a hitelezés tisztességtelenségéről. Akkor pedig éppen úgy bottal lehet ütni a pénzek nyomát, mint az adók esetében.

Hasonló ez a mentalitás ahhoz, amit annak idején a trafikok kapcsán Orbán Viktor már egyszer elejtett szavakkal ecsetelt, és ami alapvetően egy egészen más gazdasági szektorból ismeretes. Abból, amelynek igen emblematikus képviselőjét Alphonse Gabriel Capone névre keresztelték annak idején. Abból, amelynek működési módjától egyáltalán nem áll messze a „fizess, vagy szétverjük az üzleted” mentalitás. Varga Mihály tehát, bármilyen szép köntörfalba is csavarta, alapvetően védelmi pénzt kér, illetve követel a pénzintézetektől. Pénzintézetek tönkremenetele felett kárörvendően „Éljen Orbán”-ozóknak pedig javaslom a négy alapművelet némelyikének kiterjedt használatát. Ha ugyanis a pénzügyi szektor utcára bocsátja az embereket, akkor lehet kárörvendeni a magasabb fizetésüket elvesztőkön, de aztán sűrűn sajnálni azokat a szolgáltatókat ahol ez a vásárló erő nem jelenik meg. Ahonnan ismét mehetnek a híd alá a dolgozók. S így tovább.

Andrew_s