Orbán feloszlatná az EU-t

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

A halálbüntetés, mint olyan nem éppen életpárti büntetési forma. Amellett elég irracionális is, ha az esetleges döntnöki tévedések lehetőségét tekintjük. A bíróságok és diktátorok sem tévedhetetlenek. Legfeljebb az utóbbiak, kellő számú verőlegénnyel elérhetik, hogy tapsoljanak is a hülyeségeikhez, és akár istennek is tekintsék.

A magukat istennek hívők szép példái az egykori fáraók. Alkalmasint arra is példák, hogy a népek mennyire emlékeznek rájuk. Nem szívesen, vagy szívtelenül, hanem általában. Amitől persze az uralkodásukat nyögőknek nem voltak a hétköznapjaik jobbak. A mai piramisépítő stadion-mániás vezérrel is így lehetnek sokan. Alapjában véve fütyülnének arra, hogy ki a miniszterelnök, ha a hétköznapokat nem a közmunkasággal megspékelt munkanélküliség árnyéka lengené be, és a gazdaság dübörgését a piaci bérekkel megfinanszírozott beruházások zaja biztosítaná. Az ünnepségekre kirendeltek parancs-vastapsa helyett. Ellenben legalább lehet hozzá is imádkozni: „Mindennapi gumicsontunkat, ad meg nekünk! Ó, Orbán”. Amely gumicsontok sorába szánta valószínűleg a halálbüntetést is.

A veje villanyvilágításos üzletei, a lánya köz-sajátlábon tipegése, a saját kiszólásai, a megjelenő hatalmi konkurencia, a putyini lealázás, és hasonlók elleni figyelemelterelésként például remek ötletnek tűnhetett a halálbüntetés előrángatása. A megfelelő pillanatban leporolva a témát. A saját pártja által megszavazott trafiktörvény egyik, az egész országot felháborító gyilkosságban elhunyt, áldozatának sírján táncolva. Némi gesztust gyakorolva az embertelenségben hívőknek, és meglegyezgetve saját isteni küldetéstudatát is. Ott, a keresztfolyosón. A Napóleonok és Jézusok termei közt. Egyben, a halálbüntetés belengetésével üzent az ellenzéknek is: „lesz majd nemulass, csak ugassatok”. Egyelőre azonban az Európai Unió az, amely elég erőteljesen beintett. Amíg ugyanis itthon a hívő orbanistáknak, illetve a hitetlenek való üzengetések, és a Jobbik elé kacsintók felé tett gesztusok sorában esetleg elsikkadt volna a halálbüntetés felélesztésének ötlete, addig az EU komolyan vette a pávatáncos fekete és barna tütüben ellejtett lépéseit. Még az Európai Parlament jogi bizottságban a néppárti csoportja is elhatárolódott Orbán Viktortól. Ami azért elég tekintélyes maflás.

Nem véletlenül. Az EU egyik alapvetése ugyanis éppen az, hogy: halálbüntetés márpedig nincs. Annyira, hogy az ellenzésnek európai emléknapja is van. A bevezetése egyben az uniós kizárást is jelenthetné. Ami, minden nemzeti lózungtól függetlenül igen komoly csapás lenne az országnak. Nem ideológiailag, hanem gazdaságilag. A jelen erőviszonyok ugyanis azt jelentik, hogy az uniónak nem okvetlenül van szüksége egy gennyedő kelésre a Kárpát-medencében, miközben Magyarországnak igencsak szüksége van az onnan érkező beruházási támogatásokra, kereskedelmi megrendelésekre, és technológiákra. S ezen az sem segít, ha a hazai innovációk motorját jelentő újabb generációt sikerül kiutálni az országból. Ahogy lehet, és kell is büszkének lenni az amerikai atom-csapat tagjaira, de az mit sem von le abból, hogy gyakorlatilag kiüldözték őket az országból. Alkalmasint az időközben, talán a baltermelés hiányosságai miatt, megfeneklő keleti irányú nyelvcsapások sem váltják ki az uniós forrásokat. Ahogy a hangossá parancsolt vastapstól is éhen lehet halni.

Nem véletlen tehát, hogy Orbán Viktor, a királyi rádióban szokásos vezér-beszédben megpróbálta értelmezési tartományában bővíteni a kijelentését és annak EU-s reakcióját. Nagyjából a „kurvának állni, de szűznek maradni” gondolatnak az implementálását idézve. Azt fejtegetve, hogy javaslata szerint „a halálbüntetés bevezetésének kérdése legyen tagállami hatáskör az Európai Unióban”. Ami, tekintve a az egyik uniós normáról való közösségi lemondást jelentené, gyakorlatilag az EU feloszlását is jelentené. Orbán Viktor tehát tulajdonképpen megpróbált selyemzsinórt küldeni az EU-nak. De a politikai prostitúcióra visszatérve: úgy szeretne tag maradni, hogy közben alapnormákat sérthessen. Nyilvánvalóan nem a hirtelen felszínre tört szép lelke miatt, hanem mert a pénz nagyon is jól jön. Elvégre sosem lehet tudni, hány éhes hűbéri zsebet kellhet még megtölteni. Elvégre ő az élet pártján van. A saját hatalmi élete pártján például feltétlenül. Ha az ország bele is döglik esetleg.

Andrew_s