Ha elindul a vonat...

Forrás: Gépnarancs

Ha elindul a vonat... Na ugyebár, a vonatok elindultak a Keleti pályaudvarról. Lehet persze azt mondani, hogy van, akinek már semmi sem elég jó. S tényleg. Ahogy a kerítésállítás kapcsán egy szociológiai provokáció képe rajzolódott ki, a rendőrség visszarendelése, visszalépése a vonatoktól sokkal inkább az aljas szocioprovokáció szintlépésére hasonlít.

Fenntartva, hogy a kormányzati döntések, függetlenül attól, hogy milyen körmondatokkal veszik körül, alapvetően a menekültek csapdába ejtését szolgálták.  A valós okokat talán soha nem fogjuk a maguk valójában megtudni. De talán jobb is, ha nem. A végeredmény szempontjából különben szinte mindegy is. A frusztrált tömeg feltartóztatása a pályaudvarnál azt mindenképpen elérte, hogy a vonatok elérhetővé válásakor a tömeg rászabaduljon a felszabadult felszálló pályára. Az az érzésem, hogy erről bőségesen készültek felvételek. Olyan felvételek, amelyekkel az egyik oldalon majd demonstrálni lehet a kormány hihetetlen humanizmusát, míg a másik oldalon a tömegjelenet segíthet a menekültekről kialakítandó dehumanizált ellenségkép megerősítéséhez. Aljas húzás lenne. Az. Mert a nagy humanizmus-mítosz építésekor nyilván nem fogják hozzátenni, hogy ez olyan, mint a morbid vicc a macska faroknál fogva történő pörgetéséről. Arról valószínűleg nagy hallgatás lesz, hogy a tömegjelenetek, a bizalmatlanság, az azonnali távozni-akarás nem jöhetett volna létre, ha a kormányzat nem a nemzeti ketrecbe terelt, szabadon frusztrálható baromként, hanem emberszabású lények, emberi méltósággal rendelkező sokaságaként kezeli a menekülteket.

Nem feledve persze azt sem, hogy eközben gőzerővel megindult azoknak a törvényeknek az előkészítése, melyek gyakorlatilag mindenki ellen szólnak. Nem kifejezetten a menekülteket helyezve a célkeresztbe, hanem a menekültsokkra hivatkozva, de a teljes társadalom sakkban tartását szolgálva. Többek között erre is felhasználható volt a kialakított csapda-helyzet. Az ugyanis kalkulálható reakció volt, hogy a frusztrált tömeggel való packázás előbb-utóbb kiéget pár biztosítékot. Akkor pedig máris lehet hivatkozni arra, hogy a szemét menekültek miatt kell megnyirbálni a mindenkit érintő szabadságjogokat. Már júliusban borítékolható volt, hogy „a rendpárti fordulat irányába kellően megdolgozott gombnyomogató félautomaták meg fogják szavazni” ezeket a törvényeket, és amennyiben ez bekövetkezik, a menekültek vonatoztatása is új értelmet nyerhet.

Mégpedig azért, mert a vonatok nem juthatnak el a jelen ismeretek szerint Nyugat-Európába. A menekültek tehát hiába szolgáltak akaratlan statisztaként a dehumanizáló filmforgatáshoz. A valós, általuk elérni kívánt célt ezekkel a vonatokkal, ha más döntés addig nem születik, nem fogják elérni. Ez nyilvánvalóan csalódást keltő és a frusztrációt fokozó hatással fog bírni. Van azonban pár egyéb hatása is ennek a félútig vonatoztató megoldásnak. Olyan hatások, amelyekre szinte biztosan számítani lehet, és amelyek sokkal inkább egy előre kidolgozott, és a humanizmustól igen távol eső forgatókönyvbe illeszkednek.

Az első nyilvánvaló hatás, hogy a Budapesten megnyilvánuló, a tömeges szolidaritást kinyilvánító civil csoportoktól fizikailag eltávolítják a menekülteket. Tulajdonképpen egyfajta elszigeteltséget idézve elő. Az elszigeteltség pedig köztudottan rombolja a személyiséget. A menekültek bizonytalanba utaztatása különösen azok felé aljas húzás, akik fokozottan kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ilyenek a traumatizált felnőttek, és mindenképpen ilyenek a gyermekek. A menekültekkel utazó gyermekek esetében civil segítség esélyének csökkentése persze nem csak a személyiséget, hanem akár az egészségi státusz alakulását is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Arról ugyanis nincs hír, hogy a határt át nem lépő vonatok utasait összkomfortos tábor, minden igényt kielégítő orvosi szolgálat, és teljes ellátás várná. Az eddigi gyakorlat alapján a kormányzat inkább arra számít, hogy most elindultak Budapestről, aztán majd csak lesz valami.

S ezzel elértünk egy második nyilvánvaló hatáshoz. Az infrastruktúra, akár csak védett aluljárókban megnyilvánuló, hiánya esetén a tömegesen érkező menekültek a nyugati határ közelében spontán, vagy alig szervezett tömegként jelenhetnek meg. Eltekintve persze attól, hogy a belügyi erők majd csak megoldják legalább a formális szervezést. Ami óhatatlanul az egyenruhás tömeg fokozott vizuális megjelenését okozza. Ami önmagában is provokálólag hathat a csalódott tömegek szempontjából. Ugyanakkor rossz előérzettel tekinthetünk a jövőbe akkor, ha a paramilitáns hordák odakeveredésére is számítani lehet. Nem vitatva persze azt a várható hatást sem, hogy a környékbeli lakosságot is frusztrálni fogja a mesterségesen ott megakasztott tömeg.

Itt léphet képbe a törvénykezéshez visszacsapódó harmadik hatás. A megfelelő törvényi előkészítéssel regionálisan vagy akár országosan meghirdethetővé válik egyfajta rendkívüli állapot. Abban a pillanatban, ha a menekültek részéről az első pofon elcsattan. Bármennyire is a hatalmi provokáció kiszámítható eredményeként. Ez ugyanis akár láncreakció-szerű hatással is bírhat. Márpedig ebben a pillanatban minden összeállna ahhoz, hogy egy akár szélsőségesekkel támogatott hatalmi puccs bekövetkezzék. Mondhatni úgy, hogy a kerítésépítéssel megkezdett csapda tetejét végképpen lecsukják. Mindenkire, aki az országban van.

S a legújabb hírek szerint megállt a vonat...

Andrew_s