Szex, suli, adatvédelem. Kétszer

Szexuális migrén-tea

Úgy két napja jelent meg egy hír arról, hogy egy testnevelés-tanár állítólag szexuális tartalmú üzenetekkel csetelt a diáklányokkal. Az Index szerint. A tudósítás címe sokat sejtető, a részletek alapján semmitmondó volt. Felértékelni egy frissebb hír értékeli fel. Ami már arról szól, hogy Egerben a gimnazisták szexuális szokásai közt akarnak turkálni.

Az első hír kapcsán szót vesztegetni inkább arra érdemes, hogy egy kérdéses helyzetből miként lehet akár politikai tartalmat hordozó publicisztikát kreálni. A sajtókészítők nagyobb dicsőségére. Az a sokat sejtető cím „Meg kell tanulni lenyelni” volt, és semmit mondóvá azért vált, mert a képként közölt csetszöveg alapján kiderül: fejfájásra javasolt sós teára vonatkozik. A maga szövegösszefüggésében. Ami persze nem jelenti azt, hogy a publicisztika szerzője ne ábrándozhatna másról. De ez legyen a környezetében élő lányok problematikája. Alkalmasint a cseteléssel meggyanúsított testnevelő tanár első indulatban felmondott, majd a KLIK nyomására (jön a politikai szál) visszakerült az iskolába. Holott lehet, hogy egyszerűen rájött. Hülyeség volt felmondania a pillanat nyomása alatt. Még akkor is, ha bebizonyítható: ő küldte az üzeneteket és nem egy megcsalt, visszautasított kollegina használta ki az esetleg szabadon heverő telefont. Amiről a képernyőképeknek is valahogy le kellett mentődni.

A képek alapján ugyanis nagyon úgy tűnik, mintha ugyanarról a telefonról kerültek volna lefényképezésre. Márpedig, ha igaz lenne, hogy különböző lányoknak küldött üzenetek, és a lányok dobták fel a tanárt, akkor a képek vélhetően a „célban” készülnek. Különböző környezetben. Így aztán marad a kérdés, hogy kinek a telefonjáról készültek a bizonyító erejűnek hitt képek. A tudósításból erre nem kapunk választ. Ahogy arra sem, hogy hány éves leányokról és hány éves tanárról lehet szó, ha a diákok nyilvánvalóan tegező viszonyban vannak a tanárukkal. Amely utóbbi lehet, hogy kétségessé teszi a tanári alkalmasságát, de azért nem okvetlenül minősül szexuális zaklatásnak. Már csak azért sem, mert az üzenetek alapján a csajok „vették a lapot”. A világ összes szmájlija ott virít a képen. Szintén ellentmondásosnak tűnve azzal az állítással szemben, hogy a lányoknak szerepe lenne a „feljelentésben”.

A résztvevők kora különben azért lenne kérdéses, mert ha a tanár nem egy nyálát lánykákra csorgató vénség, és a lányok már nagykorúak, akkor még a szexuális évődés is természetes lehet egy bizonyos szintig. Alkalmasint megjegyezve, hogy a világ számos esetet ismer arra nézvést, amikor a tanár elvette feleségül a tanítványát. Az életkori adatokra szintén nem találunk a tudósításban érdemi adatot. Amikor tehát először olvastam az Index szövegét, sokkal inkább kérdések merültek fel, mintsem valami égbekiáltó borzasztóságot sejtettem volna a sorok közé. Korántsem kormánykitüntetésre terjesztendő a tanárt, akinek tanári alkalmassága a távolságtartó-képesség hiánya miatt mindenképpen kérdéses lehet. Ha tényleg ő a szerző. Mely esetben még mindig maradhatnak adatvédelmi kérdések a telefonokhoz való hozzáférések, esetleges cset-hamisítások környékén.

Mely adatvédelmi kérdések sokkal élesebben merülnek fel az egri gimnazisták tervezett kifaggatása kapcsán. Amely kérdezősködésben a lopási, a szlopálási szokások mellett az óvszerhasználati szokásokra is rá kívánnak kérdezni. A következő felmérés tárgya talán már a kedvenc szexuális testhelyzetre is rákérdez. Hangmelléklettel. Felmérendő az orgazmus során kiadott hangeffektusokat és azok környezeti decibelterhelését. Azért szerencsére itt még nem tartunk. Csak az óvszerhasználati szokásoknál. Egy pillanatig sem vitatva, hogy inkább használják, mint nem. Miközben hallgatólagosan elfogadja a tényt: a gimnazisták élnek nemi életet, és a promiszkuis szexualitást is megelőlegezi. Úgy látszik erről az Index-béli, veszprémi iskolában nem hallottak. De maradjunk Egerben. Amiről tudjuk a dalból: „papok városa”. S bár a fapapucsban nem lehetünk biztosak, a prüdériájáról híres klerikális kormányplatform létéről azért tudhatunk. Amely oktatás, és iskolai egészségügy-politikája úgy állhat fel, hogy „felvilágosítás=NO; suliszex-felmérés=SÍ”.

Az igazság másik arca, hogy a szülők nagy része hozzájárult a kérdezősködéshez. Ami már csak azért érthetetlen, mert az adatvédelmi szakiknak ugyanakkor voltak némi aggályai. A szülői hallgatás tehát két dolgot sejtethet. Egyrészt azt, hogy sokadrendű állampolgárnak érezhetik magukat az iskolai bürokratákkal szemben. Másrészt ellenben azt, hogy inkább az iskolaorvosra bízzák a kérdezősködést, mintsem leüljenek beszélgetni a csemetékkel. Ami szintén nem vigasztaló.

Andrew_s