Orbán: A Jobbik a valósabb pánik-ok

MTI Fotó: Kovács Attila

A Jobbik bekanyarodott a célegyenesbe. Ez a cél nem túl szép, nem túl vonzó, de hamarosan a mienk lesz. Mármint azoké, akik akkor még az országban laknak és élnek. Ha pedig valakinek a befordulás kapcsán kétségei lennének, annak elegendő Orbán Viktort meghallgatnia. Akár elfeledkezve arról is, hogy vannak apróbb szakadékok a mondatai, meg a megtapasztalható valóság között.

Így a Hóman-szobor felállításának ténye körül is vélhetünk némi ellentmondást a jelenlegi ellenzés, valamint a korábbi hallgatás, valamint az olykor az antiszemitizmussal rokon megnyilvánulások között. Az el nem határolódásokról már meg sem emlékezve. Például attól a Boross Pétertől, aki most éppen a horthyzmusban találta meg önmegvalósításának kulcsát. De kanyarodjunk vissza a Jobbikhoz. Amely párt ugyan veszíteni látszik a támogatottságból, de a közvélemény olyan, mint tudjuk, mint az asszony. Ingatag. Főleg, ha magának méri, méreti valaki. Mármint nem az asszonyt. Azt a Fidesz környékén szülésre szokták fogni. Ingatatlanul. Szóval! Jobbik. A mostani közvélemény-kutatástól függetlenül, már a választások előtt is érezhető volt, hogy a lólábuk belelóg az ajtórésbe. Még nem a levesbe, de már majdnem. Nem kis részben annak is köszönhetően, hogy bírták a Fidesz hallgatólagos támogatását, és a többi ellenzékinek tekinthető erő tevőleges tétlenségét. A Fidesz hallgatólagos támogatása még hosszan fennállt. A kerítésépítés kapcsán gyakorlatilag ki is egyezve egymással. Illetve olykor egymásra licitálva.

Azonban minden barátságnak vannak árnyékos napjai. Ilyen az is, amikor egy hatalommániás vezető félteni kezdi a hatalmát egy technokrata vezértől. Talán nem is teljesen függetlenül attól, hogy a saját, nem kevésbé technokrata trónkövetelőjét, Lázár Jánost a partvonal mellé küldte. Ami lehet persze egyszerre demonstratív gesztus, de akár egy önveszélyes lépés is. Például akkor, ha van egy háttérközeledés a Fidesz és a Jobbik között. Így akár ennek egyfajta megelőző csapásaként is értékelhető, hogy Orbán nekiment a Jobbiknak a Parlamentben. Függetlenül attól, hogy formálisan a kérdésekre adott válaszok keretében következett be ez az ökölrázás. Előszedve párttámogatást, korrupciót, és minden mást, ami neki, vagy beszédírójának éppen eszébe jutott. Kifejtve például Vona Gábornak, hogy nem hajlandó Romániát csinálni az országból. Ami lehet, hogy igaz a parlamenti igazságszolgáltatás kapcsán, de például Scornicesti-ben is épült stadion. Mely település nem más, mint Nicolae Ceausescu szülőfaluja. Így az összehasonlítás esetén az időtényezőről és a helyekről mindig meg kell emlékezni. Mielőtt valaki azt hinné: a miniszterelnöki tiltakozás a jelen, a korrupciókat kivizsgáló Románia elutasításának szól. Bezzeg az a másik...

Miközben a kimért vezéri indulat is felszínre került. Amely alapján az az orbáni megfogalmazás kezdett keringeni, hogy a kormányfő szerint a „Jobbik tele van bűnözőkkel”. Amely megfogalmazással csak az a gond, hogy a bűnözővé sorolást általában bírósági ítélet szokta megtörténtté tenni. Orbán Viktor kijelentése tehát, nem először, úgy is érthető, mint egyfajta megrendelés az ügyészség, illetve a bíróságok felé. Amely értelmezés szintén „azt” a Romániát idézi. Sőt! Azt az egész korszakot. Meg azt is, ami ellen különben a Jobbik sem szokott nagyon ágálni, de szintén diktatúra volt. S alkalmasint háborúba sodorta az országot, és olyan embereknek adott szabad terepet, mint Hóman. Akinek, ellentétben Orbán Viktor sugalmazásaival, nem sok német bíztatás kellett az antiszemitizmushoz. De maradjunk a Jobbiknál. Mely párt nem okvetlenül a szociálisan érzékeny, rasszizmustól teljesen mentes, és a különböző embereket, köztük a cigányokat is keblére ölelő humanisták gyűjtőhelye. Elég Mirkóczki Ádám, jobbikos képviselő cigányokkal kapcsolatos felszólalására tekintettel lennünk ennek megállapításához. Talán a Jobbik sem a szentek egylete. Mégis, általánosságban, megnyugtatóbb lenne, ha nem Orbán Viktor pillanatnyi elmezöngéitől függne, hogy kit tekintenek bűnözőnek.

Akár a korrupció kapcsán is. Mely Orbán Viktor szerint nincs is. Hofi szerint pedig „az a korrupció, amiből kihagynak”. A magyar korrupciós relativitáselmélet alapján pedig az, amire nem sikerült időben törvényt hozni. A gombnyomogatásban jártas, kétharmadot kitevő droidoknak parancsolva pedig igazán nem lehet ok panaszra. Legfeljebb az ellenzék részéről. Mely a jelenlegi kérdés-futam nagyját láthatóan átengedte a Jobbiknak. Ingyen reklámhoz juttatva a féligazságok populista bajnokait. Ami azért is kellemetlen lehet, mert ismét azt a gyanút táplálja, hogy egyfajta háttér-alku biztosítja a demokratikusabb, vagy legalább kevésbé rendpárti, és baloldalibb ellenzéki erők nagy részéről Orbánt. Néhány bátortalan és tömegeket aligha vonzó megmozdulástól eltekintve. Márpedig előfordulhat, hogy mégis csak az a népszavazás lesz soron, amelynek szavazócéduláit flaszterkövek fogják alkotni. Nem azért, mert egy polgárháborús krízisnek drukkolnék, hanem azért, mert a történelmi példák alapján a nagyon bevédett uralmakat általában az utca ereje söpörte eddig el. Annak idején, Romániában is.

Márpedig egy ilyen esetben nagyon nem mindegy, hogy a féligazságokra alapozott rasszista, homofób, sovén párt-válasz, vagy egy igazi, a teljes lakosságot maga mellé állítani képes alternatív kormányzat ígérete képviseli a mozgósító erőt. Orbán kirohanása alapján, ő jelenleg a Jobbiktól fél látványosabban.

Andrew_s