2016. március 19., szombat

Steve McCurry. A világpillanatok fotósa

Foto: EISimay
Az „Afgán lány” című fotó méltán járta be a világot és a világ sajtóját. Olyankor próbált meg emberekről hírt hozni egy háborús övezetből, amikor az emberek ott csak statisztikai adatok voltak. Leginkább a veszteség-lista oldalain. A Műcsarnokban még pár napig annak a fotósnak a kiállítása látható, aki a képet készítette.

A múzeum saját ismertetője azzal indul, hogy „Steve McCurry a kortárs fotóművészet ikonikus alakja”. A képeit látva azonban talán ez jutott volna az utolsó közt az eszembe. Olyanokra sokkal inkább asszociáltam volna, hogy „fotóriporter” vagy „zsáner-fotós”. Leginkább talán a mégis a fotóriporter. Egy olyan fotóriporter, aki félelmetes szorgalommal és hatalmas kitartással fényképezi le a környező világot. Megörökítve a pillanatokat, és a pillanatok csapdájában élő embereket. Ami talán több is, mint a technika ördögien virtuóz ismeretével varázsló fotóművészet. De mindenképpen más. Nagyon más. S jó is, hogy más. Mert mi lenne a világ dokumentációjával, ha nem lettek volna azok fényképezőgéppel utazó, figyelő emberek, akik lekapták „pont azt a pillanatot”.

Foto: EISimay
Azt, amelynek meglátásához tehetség kell. A helyzet felismerésének a képessége. Annak a helyzetnek, amely az ott és akkor pillanataira igaz csak. Megkülönböztetve műtermet és a való világot, a képzett modell-t és az élet folyásából „kiláttatott” alkalmi portréalanyt. Talán ez az, ami naggyá teszi Steve McCurry-t, és keresetté a képeit. Az ember megmutatása. Ahogy említettem, ott is, ahol nem igazán szoktak az egyedi emberekkel foglalkozni. S nem csak a háborúk ilyenek. A városok, falvak utcái is lehetnek ilyenek. Akkor, ha túl megszokottak. Vagy éppen túl idegenek. Tegyük a kezünket a szívünkre. Egy híres műemlékhez vezető úton, vagy akár egy műemléktemplom megtekintését célzó turista-látogatáson hányan veszik észre az embert a taxi ablakán bezörgető koldusban, vagy veszik észre egyáltalán a templom hátsó udvarán focizó papnövendékeket. Valószínűleg nem sokan.

A McCurry képeiből készült kiállítás azonban jelzi: meg lehet látni őket is. S megörökíteni. Megnézni tehát, 2016. április 3.-ig érdemes lehet. Még akkor is, ha maradandó hiányérzetet okozhat. Az, hogy nincs még három teremnyi belőle.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése