2016. április 7., csütörtök

A morális leúszás utóvédharca

Fotó: MTI
A napokban keveredett elő Kiss László évtizedekkel ezelőtti nemi erőszakának ügye. Amit nem elszenvedett, hanem két társával elszenvedtetett. Egy sportoló nővel, aki már „ernyedt” volt, mire Kissre került a sor. A botrány napokig kavargott, és látszólag elülésre méltónak találtatott. A jogilag erkölcsi bizonyítvánnyal bíró szövetségi kapitány és vice-alpolgármester lemondott. Mindkét tisztéről.

Ami persze valószínűleg nem egyből fogja lecsendesíteni a kedélyeket. Nem csak azért, mert kérdéseket vet fel a fél évszázaddal ezelőtt történtek kapcsán, hanem a napi mérlegelések tekintetében is. Az egykori történések mérlegelése azért vethet fel kérdéseket, mert a szocialista erkölcs éber őreinek korában, amikor hivatalosan nem volt prostitúció és nemi elhajlás, meglehetősen szigorúan kezelték a szexuális bűncselekményeket. Úgy általában. De nem úgy Kiss Lászlónál, aki korántsem kapta meg a maximálisan kiszabható büntetést. Miközben a kiszabottat is meglehetős rövidítéssel tudta le. Majd úszott és később edzősködött. Olyan kriminológiai háttérrel, amellyel fiatal lányokkal, egy kerületbe sem biztos, hogy engedték volna másutt. Egyébként valahogy nem kellően tiszte ebből a szempontból az az optika, amelyen keresztül most láttatni szeretné a bukott kapitány a dolgot. Hangoztatva, hogy koncepciós ügy zajlott annak idején.

Azonban éppen a koncepciós ügyek áldozatait süllyesztették el annak idején igen mélyre. De, ha mégis az volt az egykori vád, akkor 1990 óta lett volna pár év arra a perújításra, amit most kezdett emlegetni Kiss László. S amely perújrázási ötlet a jelen körülmények között egy másik sportkörnyéki figurát juttathat az eszünkbe. Aki a plágiumbotránya óta egyfolytában doktorit véd. Miközben Kiss esetében aligha egy elég nehezen bizonyítható bűncselekményt fújtak volna egy koncepcióssá. A konkrét eljárást illetően ugyanakkor egy dolog a jogi büntetlenség, és megint más dolog az, hogy alighanem erős megalázási, uralkodási vágy lehet abban, aki lefog egy nőt, és segédkezik ájulásig erőszakolásában. Miközben maga is él a vád szerint a közösülés lehetőségével. Alighanem minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Mert amennyiben magában bűnösnek tartotta volna magát, akkor alighanem elbujdokol. S persze nem most jut eszébe újratárgyaltatni az ügyet, hanem évekkel korábban.

De annyira pedig fél évszázaddal sem voltak idióták a kriminálpszichológiával foglalkozók, hogy személyiség említett sajátosságát ne mérték volna fel. Ha pedig felmérték, akkor beletették a pakliba. Noha, természetesen mindez csak feltételezés. Az olyan, a Ceaușescu-családdal kapcsolatban egykor felröppentekhez hasonló fantáziálásoknak meg egyáltalán nem ülünk fel, hogy pártprominensek esetleg a sportolók köréből válogattak volna partipárt. Ahogy az is találgatás, hogy egyéb vajdarabkák is heverészhetnek a napon. Akár olyanok is, amelyekhez képest ez a régi ügy, különösen a jogi kihordottsága miatt smafu. Alkalmasint érdemesebbnek bizonyulhatott ezt az ügyet leporolva eltüntetni Kisst a színről, mint egy sokkal nagyobb bombát hagyni, hogy felrobbanjon. Ami esetleg sokkal nagyobbat szólt volna, és nem csak a szövetségi kapitányt söpri el a detonációval. Akit ennyi is kisepert a tisztségeiből. Ellenben talán érdekessé teheti a későbbi sorsát. Amennyiben ugyanis nem mellőzött páriaként költözik el egy messzi falu szélére. Hanem korántsem havi félszázezerből fog tengődve lengődni valami kényelmes pozícióba, akkor szinte biztosan gondolhatunk arra a nagyobb darab vajra.

De természetesen nem csak ennyi a jelenértéke a történteknek. Mely értékkészletből korántsem utolsó az, hogy médiában, illetve az interneten megfogalmazott vélemények alapján ismét felszínre került a nemi erőszak megítélése, és elítélésének kérdése. A „hagyjuk már, régen volt”, és a „minden ilyet ki kellene herélni” értéktartományok közt mozgó véleményekkel. Nem egy esetben akár mentegetve is a megtévedt egykori ifjút. Ami, mint említettem jogilag szinte biztosan értelmezhető. Azonban a húszas éveire azért eléggé kialakult valakinek a személyisége ahhoz, hogy az említett tükröződés nyom nélkül eltűnjön. Különösen olyan helyzetben, ahol a karrierlehetőségekkel való nyomásgyakorlás, a felfokozott tudatállapotok amúgy is „kéznél” vannak. De még akár ettől is eltekinthetnénk a jelenben tett hatásokra pislantva. Ha nehezen is.

Attól azonban még nehezebb eltekinteni, hogy az eset megítélése, illetve magának a helyzetnek a megítélése miként csapódott le az úszók vezetőségében. Gyárfás például, aki valahogy nem érezte morálisan problémásnak az esetet, és azt, hogy fiatal lányokat bíztak a szakira, alighanem kiírta magát az úriemberek klubjából. De alighanem az sem használ a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) megítélése tekintetében, hogy Gyárfáson kívül az edzőbizottság is kiállt Kiss megkímélése érdekében. Aminél még a per újra kivizsgálása melletti kardcsörtetés is jobb lett volna talán.

S persze eközben csak ott lebzsel egy másik kisördög is. Vajon mit akarnak sutyiban elintézni a hatalom oltáránál, hogy ennyire el kellett vinni a média figyelmét az egyik irányba. Tipp gyanánt: a szükségállapotos alaptörvény-hekkelésről például aligha mondott le véglegesen a hatalom.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése