Csontok és véletlenek

Foorás: Új Kelet

Tegnap csak felmerült, hogy Sándor Mária elindult a polcelebbé válás rögös, útján Aztán kiderült, hogy szegényt még a véletlenek is húzzák. Mert az egyik oldalon meghirdetett egy vele szolidáris sztrájkot április idusára. Ami már önmagában egy külön fordulat a visszavonuláshoz képest. Aztán...

De az „aztán” előtt le szeretném szögezni ismét, hogy sajnos pillanatnyi kétségem sincs az egészségügy állapotának siralmasságát illetően. Ebből a szempontból az, amit Sándor Mária elkezdett mindenképpen alkalmas arra, hogy dörömböljön vele a hallgatás falán. Emberileg még az is elfogadható, ha valaki belefárad egy szélmalomharcba, és kiszáll. Az azonban már kevésbé érthető a politikai szerepvállalástól függetlenül, ha valaki a visszavonulást először bejelenti, majd visszavonja. Mégpedig ahhoz kötődően vonja vissza, hogy szolidaritási tüntetéshez köti. Holott Sándor Mária pont ezt tette. Ez azonban igencsak egy celeb-gesztus. Amiben különben semmi különösebben pejoratív nincs. Már akkor, ha valaki ezt tényleg profin csinálja, és jelentős lobbi-erőt tud vele mozgósítani a céljai érdekében. Ha április 15-én, akkor április 15-én. Látszólag az is csak egy dátum a naptárban.

A véletlenek összjátékai azonban mindenféle ördögöket képesek felébreszteni a szunnyadásból. Akik aztán elkezdenek piszkálódni a részletekkel. Ahogy a március 30-i pedagógus-sztrájk is merő véletlenségből teremtett kisebb-nagyobb médiaárnyékot a kormány újabb diktatórikus ötletének. Megosztva a média-kommunikációt. S felértékelve a sztrájkbejelentés arcának előzetesen fideszes szimpátiáját éppen úgy, mint a diktatúrában szintén érdekelt Jobbiktól való elhatárolódás hiányát. De ez elmúlt, és legfeljebb a következő sztrájk esetén érdemes majd körbeolvasni az aznapi egyéb híreket. Ha Gallóné meg nem gondolja magát sztrájkilag. Ami előtt még megtörténhet a feketeruhás ápolók és ápolónők április 15-i akciója. Amely dátumra a véletlen egy tömeges temetést tartogatott.

Akkor fog ugyanis lezajlani az az évek óta húzódó temetési ceremónia, amely a Margit hídnál találtak maradványait hivatott örök nyugalomba helyezni. Azokét, akiket a magyar fasizmus túlbuzgó hívei lőttek a Dunába. Olyan humanoid biológiai izék, akiket a jelen szélsőjobb nem egy esetben könnyes nosztalgiával szeretne saját szellemi elődjeiként ünnepelni. Miközben a parlamenti pártok egyes képviselői sem mindig fukarkodnak az antiszemita, illetve rasszista áthallásokat sejtető megnyilatkozásokkal. Márpedig könnyen előfordulhat, hogy a temetés médiavisszhangjának a csökkentése erősen szimpatikus körülmény lehet ezeknek a köröknek. S kár lenne azt hinni, hogy egy országos nővér-megmozdulás nem olyan esemény, ami alkalmas a média fókuszának, legalább részleges, elvonására a Holocaust Duna-parti áldozatairól.

Igaz, ebből a véletlen dátum-egybeesésből akár profitálhat is Sándor Mária, akit a neten többször emlegettek a Jobbikkal bratyizóként. Szeretnék például eljátszani azzal a gondolattal, hogy az esetleg felvonuló egészségügyi dolgozók, amúgy feketében, elmennek a gyászszertartásra. Esetleg azt követően jelennek meg a temetőben a végtisztesség lerovására azok előtt a zsidók, keresztények, illetve általában, emberek előtt, akiket a fasiszták elveszejtettek. A média-visszhangnak nyilvánvalóan használna ez a gesztus, és a jobbikos kapcsolatokat firtatók vitorlájából is sok szelet kifogna.

Szeretném persze remélni, hogy mindez ne csak egy gondolatkísérlet maradjon. Tíz nap múlva megtudjuk.

Andrew_s