 |
| Forrás: MTI / Máthé Zoltán |
Schiffer András a minap lemondott a további politikai
karrierről. Valamiért az az érzésem, hogy ez inkább az LMP-s politikai
karrierről való lemondását jelenti, de ez magánvélemény. Ugyanakkor csak
mocorog a kisördög, hogy ezt a döntést sokkal korábban. Talán már az LMP
megalakulása előtt kellett volna meghoznia. Még akkor is, ha többen szomorúak
lettek volna ettől.
Ha nem is annyira a kormányzatban, vagy a még
jobboldalibb világban. Tekintettel arra, hogy az LMP esetében a „más politika” kapcsán
nem egyszer inkább azt lehetett vélelmezni, hogy az ellenzékből elkövetett
kormánypártiság képezi a másságukat. Ezzel valami sajátos kapcsot alkotva a
Fidesz és a centrum között. Amely képzetet legfeljebb az kezdhette ki, hogy nem
egy esetben a Jobbikkal is jól elvoltak. Így legfeljebb azokat lephette meg
Szél Bernadett legutóbbi megnyilatkozása, akik elfeledték az LMP korábbi,
hasonló „akcióit”. A legutóbbi együttműködési vízió akként szólt, hogy: „Szövetséget
egyik párttal sem kötnének, de a Jobbikkal és az MSZP-vel is el tudnak képzelni
együttműködést”. S ezzel abból a szempontból semmi baj, amelyik beleillik a
szokásos mantrák sorába. Abba, hogy az LMP annyira azonos távolságot tart
mindenkitől, hogy ezt nem győzik hangsúlyozni. Azért persze még lehetne némi
különbséget tenni a gárdák paramilitáns rendpártisága felöl most éppen közép
felé csoszogó Jobbik és a demokratikusabb pártok közt, de ez szintén lehet magánvélemény.
Azt persze lehetne erre kérdezni, hogy ezen az alapon miért nem sorol fel
minden politikai képződményt, és helyezi el a „szeretem-nemszeretem”
koordinátái mentén?
De azért azt is meg lehetne kérdezni, hogy mit tekint az
LMP nevében felszólaló politikus közös nevezőnek a Jobbik, illetve az MSZP felé
közelítve? Úgy együttműködésileg. Ami azért nem is annyira újdonság, mint
említettem. Ahogy a párt, már 2012-ben elindult önszalámizása
sem. Melyet egy évvel követett a most lemondott, és akkor nem lemondatott
Schiffer sajátos, inkább a kormány mellett történt megszólalása bojkott-ügyben.
Amelyet nem sokkal követett az a közös fellépése az LMP-nek, amely nyomán már
akár egy nagykoalíciós szerep is felderenghetett.
Nem is utoljára. De a Jobbik felé sasszézásban azért elég nyilvánvalóan letéve a
garast. Mely aztán szépen gyökeret vert, kicsírázott, és körbetekeredett.
Annyira, hogy 2015-ben már csak egy utólagosan is gyengécske
szerecsenmosdatásra futotta a Jobbikkal közös fellépés
kapcsán. Melyen nem csak az LMP volt képviselve, hanem több más, jelenleg az
ellenzék köreibe sorolt párt is.
Felvetve persze azt is, szinte csak úgy zárójelben, hogy
mitől ellenzék az ellenzék. Különösen akkor, ha úgy futott neki a
választásoknak, hogy nem igazán tudott alternatív, és közérthető programot
felkínálni. Amellyel nem csak a Fidesz lett volna megszorítható, de a populista
féligazságokkal operáló Jobbik is. Mert formálisan persze ellenzék az, amelyik
ellenzi a kormány működését. De például a kerítéstörténelem azt mutatja: a
Fidesz és a Jobbik között nem is mindig olyan éles a határ. Annyira nem, hogy a
Fidesz nem győz jobbra tolódni a populizmusra fogékonyak megtartása érdekében.
Miközben a Jobbik közép felé cukisodik. Felvetve azt, hogy majd csak
találkoznak félúton. S amennyiben azon fog múlni a hatalom, akkor valószínűleg lesz
Jobbik-Fidesz koalíció. Amely koalíciós kalapon nagyon jól fog mutatni zöldes
bojtként az, ami az LMP-ből megmarad. Olyan szálaival a bojtnak, amely eléggé
kinyúlik balfelé ahhoz, hogy valós nagykoalíciót katalizáljon.
Elősegítve egy olyan egypártrendszer kialakulását, amely
formálisan akárhány pártból is áll a parlamentben. Aki pedig azt hinné, hogy ez
fából vaskarika, az gondoljon, vagy olvasson vissza egy-két emberöltőnyit. A Német
Demokratikus Köztársaságban (NDK) formálisan nem tiltották be, csak fasisztákat.
Választásokat is tartottak. De ettől még a keleti blokk erős kirakatállamaként
működött. Berlini fallal, és bárki ellen élesíthető titkosszolgálattal. Igaz,
ott nem volt olyan erő, amelyik azzal szédített volna bárkit is, hogy a
politika más, mint az irányítói hatalom felé törekvés. Még akkor is, ha a
hatalom gyakorlásában aztán persze lehetnek éles eltérések az egyes pártok
között. Igaz, ennek egyik jeleként a pártok elvi és gyakorlati programjaiban
levő különbségeknek is meg kellene nyilvánulni. Amelyhez persze nem árt, ha
léteznek azok a bizonyos, a társadalom számára kommunikálható programok.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése