Gulyás esete a lólábbal

Ahogy többször, úgy a jelen nemzetközi helyzetben is előfordulhat, hogy jobb a hallgatás. Nem azért, mert arany, hanem azért, mert a pártfeladat nem okvetlenül fedi le a realitásokat. Néha, és erre a mai 45+ -os korosztály bőven emlékezhet, még a tartós állásfoglalásokat sem. Mert a politikai szél forgandó. Még akkor is, ha a pártvéleményt egy diktátor bélszelének állapotjelentése befolyásolja. Így aztán Gulyás Gergely is könnyedén az öntökön-rúgás állapotában találhatja magát. Vagy a pártját.

Mert a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség frakcióvezető-helyettese a jelek szerint nem tehette meg, hogy befogja a száját. Esetleg egy, profi politikushoz méltón, velejéig semmitmondó körmondattal üsse el a Brexit-szavazás kérdését. Nem azért, mert nem lehet róla véleménye. Hanem inkább azért, mert a jelek szerint még az angoloknak sincs teljesen kialakult véleménye. Amit mindennél jobban mutat a szinte azonnal elindult ellen-kezdeményezés. Amelynek az azt támogató, aláírói „létszáma” alig egy-két nap alatt millió felettire növekedett. S növekszik folyamatosan. Valószínűleg annak hatására is, hogy az elszakadásra voksolók egy része legalább utólag felméri, hogy mi a fészkes fenére is hagyta magát befűzni. Amely jelenség különben akár tényleg sarkallhatja is a Fidesz vezetését. Arra, hogy addig üsse a retorikai vasat, amíg legalább langyos. Mielőtt esetleg a híveinek egy része szintén elkezd utánanézni annak, hogy a jelen kormánypártra szavazva tulajdonképpen mihez is adja a támogatását.

Akár az olyan hírek nyomán is szétnézve maga körül, amelyek egyike legutóbb arról szólt, hogy a házelnök gyakorlatilag lehülyézte a Fidesz brüsszeli kiküldöttjét, Navracsics Tibort. Azon az alapon, hogy az utóbbi szerint nincs kötelező betelepítési kvóta, ami ellen Orbán és háza népe népszavazással is ágálni szeretne. Kövér az ilyet nem tűrheti szó nélkül. Az ő idolja azt mondta van kvóta. Akkor pedig ne jöjjön egy Fidesz-kegyelméből megélő politikus azzal, hogy nettó pénzkidobás az ez elleni népszavazás. Különösen akkor, amikor egy teljes kommunikációs rendszert építettek már ki ennek a támogatására. S amelyet alapjaiban rengetne meg, ha a hívek egy része esetleg elkezdene gondolkodni. Úgyhogy Gulyásnak esetleg tényleg nem volt más választása, mint beszélni valamiről, amellyel kapcsolatban még az érintetteknek sem sikerült egymással dűlőre jutni. Elvégre lehet, hogy őt erre tartják. Mert valakinek csak el kell mondania a napi mantrát.

Beleértve azt is, hogy „ha az Európai Bizottság továbbra is ezt a fajta bevándorláspolitikát képviseli, ennek más tagállamokban is hasonló következménye lehet”. Elvégre olyan apróságokkal nem kell okvetlenül foglalkozni, hogy az angliai népszavazásnak legfeljebb egyik populista szólama foglalkozott a bevándorlókkal. Azt meg a Fidesz nyilván el akarta mondani, hogy az unió érezze magát megzsarolva általuk. S ezt akkor is el kellett mondani a jelek szerint, ha ezzel a kvóta-szavazás alól nem csak a lóláb, de a villás farok is kilátszik ezáltal. Mert ezzel világossá tették, hogy a valós alapot Navracsics szerint nélkülöző népszavazást a Fidesz az unióból való kiválás indoklására akarja felhasználni. Ezt eddig is sejteni lehetett. Gulyás tehát ebből a szempontból nem tett mást, mint lerögzítette az eddig inkább csak sejtett orbáni álláspontot.

S talán az egész sajtótájékoztatónak ez a leglényegesebb üzenete. Mert az olyan lózungokkal, nem igazán lehet mit kezdeni, hogy „a magyar gazdaság erős alapokon áll, az uniós költségvetés mintegy nyolc százalékát állja Nagy-Britannia, ennek az összegnek egy tört része az, amelynek Magyarország a haszonélvezője”. Mert a magyar gazdaság olyan erős alapokon áll, hogy a fiatalok százezrei menekültek el a gazdasági exodus nyomán. Többek között Angliába is. S akik hazacsábításával kapcsolatban a re-migrációs kormányzati siker ezrelékes nagyságrendű. Ellenben a fiatalok által hazaküldött milliók alig hiszem, hogy ellenére vannak a kormányzatnak. Melynek bevételeit az itthon elköltött pénz áfája garantáltan bővíti. A fenti Fidesz-frakciós véleménynek tehát mindkét „lába” sánta. Aztán ott van például az orbanista örökbecsűk egyike: „Magyarország továbbra is határozottan azt a véleményt fogja képviselni, hogy nem akar Európai Egyesült Államokat”. Amely legfeljebb annyiban árulkodó, hogy az „állam én vagyok” kijelentésre rímel.

Lévén, hogy legfeljebb a magyar kormány véleményéről lehet szó. Tekintettel arra, hogy nem emlékszem olyan népszavazásra, amely az Európai Egyesült Államok (USE) létrejöttével lett volna kapcsolatos. Amellett, hogy az USE létrejötte, mint azt korábban írtam, valószínűleg legfeljebb elodázható gazdasági és történelmi kényszer lesz. Legfeljebb az odáig vezető utat lehet rögösebbé tenni. S áldozatosabbá. Mely utóbbit a magyar kormány szinte biztosan szívesen meghoz. amennyiben nem Orbánnak és oligarcháinak kell állni a számlát.

Andrew_s