Orbánnak, kérem, komplexusa
van. Biztos több is, de úgy tűnik búvópatakként tört ki a felszínre az egyik.
Az egyik napon még az a baja, hogy baj van a magyar férfiakkal. Ami felett még
napirendre térhetünk. De most itt a következő kitétel. Ami alapján demográfiai
megoldásokat sürget a munkaerőhiány megszüntetésére.
Na, jó! Ez így némileg persze
csúsztatásnak tűnhet. De azért emlékezhetünk, hogy Orbán hány, de hány
alkalommal élt olyan szófordulatokkal, ami a férfiasság valamilyen
hangsúlyozását jelentette. Így a riói értékelésben
felbukkanó szólam már-már önvallomással is felérhet. Fenntartva, hogy szép
férfias gondolatai vannak, de azért „valami
baj van velünk, magyar férfiakkal”. Mert „válámi van, válámi mindig van”. Legfeljebb, mint tudjuk: nem az
igazi. Olykor a nap zöld, olykor a kesztyű ujjatlan. Olykor a demográfiai
adatok nem stimmelnek. Amelyekkel kapcsolatban Orbántól már halottunk olyat is,
hogy a gyermekeknek az ő miniszterelnöksége miatt volt kedve nagyobb számban
megszületni. Csak úgy! Mintegy parancsszóra. Amelytől a narancs is érhet. Akkor
is, ha kicsi, sárga és savanyú. Annyira, hogy a száj összehúzódását, esetleg
heves rángatódzását okozza. Ami elől aztán nem győznek elvándorolni a
szülőképes korosztály tagjai. Az orbanizmusban sokszor emlegetett szerepjátékot
játszva. Eredményesen alakítva a gazdasági menekültek szerepét. Angliától
Ausztráliáig.
Komoly, tized-ezrelék
alatti arányban hazatelepülve a pár hónapos hakni után. Elfogadva az
évekre, esetleg évtizedekre szerepfelkéréseket. A gazdasági menekült szerepébe
belefáradva az állampolgári, illetve a szülői szerepeket is kipróbálva a világ
különböző tájain. Fittyet hányva a neoratkoizmus
hazai ötletparádéira éppen úgy, mint a párt választó
párt-bulikat. Kétségtelenül csökkentve persze mindazok számát, akik itthon
a munkanélküliek statisztikájában jelennének meg. Már akkor, ha nem fésülnék
annak az optikáját csillogóbbá a közmunkásokkal. Mely talmi csillogás alapján persze
nagyon jó a hazai munkaerőpiac helyzete. Nem kis strukturális munkaerőhiánnyal
is megverve. Mert persze jobbára nem banánhámozási verseny vesztesei távoznak
az országból. Azokból itthoni politikus lesz. A távozók nyomán aztán üresen
maradnak azok a helyek, ahol a pofázás, az ökölrázás nem elég egy informatikai,
orvosi, vagy lassan tetszőleges szakipari munka elvégzésekor.
De Orbán megoldja! Orbán meg
fogja oldani! Tapsot neki. Elvégre olyanokat mond, hogy „ha majd több gyermek születik, akkor többen fogunk dolgozni
Magyarországon”. Ami így persze, a jelen helyzetben, esetleg a romló
helyzetben, nem teljesen így igaz. Az, hogy a férfiakkal és nőkkel ne csak a
baj legyen, kell még pár dolog ehhez. A határok átjárhatósága esetén például
két dolgon lehet csavarni. A lét-, és egzisztenciális biztonságon felfele,
illetve a képzési szinten lefele. Az oktatáspolitika inkább az utóbbit
vizionálja. Alkalmazkodva ahhoz, hogy a miniszterelnök már másfél éve is az
olcsó magyar munkaerővel házalt az arab
ember-bazárban. De természetesen kár lenne a határokról is elfeledkezni.
Különösen, mert a péntek reggeli orbániáda keretében a déli kerítés megduplázásáról
beszélt a kormányfő. Újabb kerítéssort vizionálva, a legmodernebb technikai
eszközökkel. Feltartandó a százezres tömegeket. A retorika szerint a kívülről
érkezőket. Azokat, akiknek különben eszük ágában sincs itt maradni.
Közösséget mutatva azokkal a
százezrekkel, akiknek szintén eszük ágában sincs itt maradni. S akik mászkálása
ellen szintén építettek már kerítést. Az akkori kor legmodernebb, de
mindenképpen a megfizethető legmodernebb technikai eszközeivel. Esetleg ötvözni
is lehetne a különböző ötleteket. Soltész Miklós egykori ötletei nyomán lehetne
ismerkedési pártbulikat szervezni. Ahol DNS-teszttel biztosítanák, hogy Kövér
úrnak is megfelelő tenyész-állomány jelenjen meg. Annak érdekében, hogy a
buliban ne csak Orbán, és sleppje jelenjen meg, lehet totális határzárat
alkalmazni. A vonakodó ifjakat esetleg kettős kerítés közt terelve a
hágató-helyekre. Pasolini
nyomán. Utána már csak azt kellene elérni, hogy a terhesség ne kilenc
hónapig tartson, és a következő generáció mindjárt közmunka-képes korban
szülessen.
Közben persze valaki
csengethetne a nővérkének is. Mert lassan a szájrángás lesz megint a győztes.
Andrew_s
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése