A gépfegyveres és a politika

Forrás: Kisalföld.hu

Pálvölgyi Péter 46 évet élt. Hősi halottá nyilvánították, és a belügyminiszter kitüntető szándékának köszönhetően előléptették rendőr alezredessé. Kint van vele az összes vizekből. Azok is, akik gyászolják. Nekik a gyász, másoknak a tanulság marad. Óhatatlanul politikai felhangokkal.

Ezek egy része nyilvánvalóan a rendőrség, illetve a belbiztonságért általában is felelős szerveket, illetve irányítóik felelősségét, tenni akarását, és kirakatbeli létüket érinti. Nem véletlenül. Ahogy a Teréz körúton történtek esetében is. Mert lehet, hogy egy bombánál benne van a pakliban, hogy felrobban, de egy ismerten szélsőséges gondolatokat valló fegyverbirtoklónál is előfordulhat, hogy a gépkarabély elsül. Csak remélni merem, hogy az akcióért felelős parancsnok, illetve a fegyvertartónál elrendelt házkutatást előkészítők mindent megtettek, ami ilyen esetben technikailag és emberileg megtehető. Mert a gépfegyverek, illetve általában véve a harcászati lőfegyverek és a konyhakés közt van egy igen komoly különbség. Gyilkolásra tervezték azokat. Nem igazán lehet hirtelen felindulásból felkapni a vacsoraasztalról és belevágni a szomszédba.

A jelen gyilkosságért alaposan gyanúsítható egy ismert hungarista, a szélsőséges nézeteiről ismert Gy. István. Az ítéletet remélhetőleg egy bíróság méri ki. Akkor, ha a bűnössége bebizonyosodik, és az eljárás is lezáródik. Kellő cinizmussal hozzátehetném: még időben. Mert az említett figura jelenleg 75 év feletti korral bír. S ugye még emlékszünk arra, amikor egy háborús bűnös elleni eljárást csak sikerült addig húzni, míg a biológia megoldotta a bíróságok összes dilemmáját. A tettest a jelen bűntett esetében a győri kórházban műtötték meg, miután hasi lövéssel a győri kórházba vitték. A Magyar Nemzeti Arcvonal vezérének tehát a jelenlegi információk szerint van esélye, hogy elinduljon a bírósági eljárás. Majd. Addig azért előfordulhat, hogy pánikolgatnak kicsit mindazok, akiknek a személyes vagy politikai felelőssége esetleg felmerülhet az ügy kapcsán. Mert az említett militáns szervezet elleni átfogó, országos hajtóvadászatról eddig nem igazán hallottunk. Ahogy az egyéb paramilitáns egyletek kapcsán is igancsak fékezett volt habzás.

Annyira, hogy még arra is emlékezhetünk: a Hősök terén a belügyi erők óvták és védték a gárdautánzatok esküdözését. Ahelyett a bizonyos sokat emlegetett két pofon helyett. Amelyek helyett máshol is legfeljebb az igazoltatások látszatáig sikerült eljutni. S azt sem vitatom, hogy a leginkább decibelben jó majdnemgárdisták nem azonosak a nyilasokkal. De annak idején, Gyöngyöspata példáján, látszott: a határ nem túl éles. A maradék emberség egyre vékonyodó kérge gyorsan beszakadhat a lélekben feldübörgő csatazaj hatására. Még akkor is, ha nem egy esetben a populista hominidák által szándékosan gerjesztett gyűlölet, az előítéletek felkorbácsolása, a saját képességek hiányának okát is másban kereső szimpla irigység összetett hatása kell mindehhez. Elvégre nem minden státuszirigy senki ragad fegyvert. Szerencsére. Ahogy sokan az egész életüket leélik úgy, hogy az előítéleteik a kocsmai zsidózáson nem terjednek tovább. Szintén szerencsére. De összességében mégis igaz lehet, hogy amikor a politikai programokat a pogromok láza kezdi leváltani, akkor alapvetően egy összefüggő folyamat egyes lépéseiről van szó.

Amikor az országos politika hallgatólagosan elviseli a rasszizmust, nem is hallgatólagosan plakátol a gyűlölet szellemében, akkor ezzel hallgatólagos támogatást ad mindazoknak, akik mindezt felhasználva toborozhatnak. Amikor mindezek mellett „biztonsági cégek” izombábuit használhatják a civilek, illetve a kormány ellenzékének megfélemlítésére, akkor egy idő után elég nehéz feladattá válhat szétvakarni a formálódó „Torna és sportrészleg” egyes szakágait és a regnáló hatalmat. Még akkor is, ha egy rendőrgyilkosság adott esetben nagyon rossz reklám. Különösen azoknak a szervezeteknek és pártoknak, amelyek ismertek a paramilitáns szervezetekkel ápolt múltbeli, illetve jelenidejű kapcsolataikról. Érthető tehát, hogy a Jobbik, például, nagyon gyorsan igyekezett elhatárolódni a bőnyi rendőrgyilkosság elkövetőjétől.

Ugyanakkor persze a kormánynak is rossz reklám. Nem csak az esetleges inkompetencia-gyanú, miatt. De akkor, amikor ezerrel migránsoznak, milliárdokat költenek a bűnbakkeresésre, akkor kínos lehet azzal szembesülni, hogy a terroristák nem a kapu előtt, hanem a határokon belül vannak. Valamint cseppet sem migránsok. Hacsak be nem ismerik majd, hogy rossz elkövetőt fogtak el. Vagy azt, hogy jó elkövetőt, de nem a szélsőjobbos hungarista felel a tettért, mert őt a világ migráns-összeesküvésének agyközpontja delejezte meg.

Andrew_s