2016. október 8., szombat

Népszabadság-végóra

A népszavazás, különösen ár-értékarányban, a kampányba ölt milliárdok fényében fényes orbánista kudarccal végződött. A jelek szerint meg is indult a bűnösök keresése. Az is valószínűsíthető, hogy a saját komplexusaiba zárt vezérben felizzhatott a bosszúvágy. Így könnyen lehet, hogy az ellenzéki sajtóterméknek ismert Népszabadság-felszámolás is ennek a része.

Mármint Orbán személyes bosszúhadjáratának a része. Mert az, hogy a kihirdetett diktatúrának mindenki intézményesített ellenségévé válhat, az rendszerszintű működés. Márpedig Orbán már a népszavazás estéjén gyakorlatilag meghirdette a nyíltabbá váló diktatúrát. Az pedig már inkább az ország, és benne az ellenzék állapotát jellemzi, hogy akkor nem voltak órákon belül, százezrek az utcán. Kétségtelenül felbátorítva a hatalmat. Arra is, hogy minden köntörfalazás nélkül megnyitható egy szélesebb front a nép szabadsága ellen. Részben az ellenzékiséggel szembeni térnyerés, részben az erődemonstráció érdekében. A Népszabadság esetében nagyjából így lehet elsőre értelmezni azt, hogy bejelentették a megjelenés szüneteltetését, a kiadásában közvetlenül részt vevő újságírók munkavégzésének felfüggesztését.

Holott a Népszabadságot is kiadó Mediaworks Zrt felvásárlása nem új keletű hír. Augusztusban már tudható volt, hogy Orbán Viktor arany-nyelvdíjas, és sokszorosan lefizetett, legkedvesebb gázszerelője és a kiadó között kihúzták az első pányvákat. Az, hogy ezt követően egy bármikor meghúzható pórázzá válnak ezek a kötelékek, aligha jelenthetett meglepetést. Így aztán valószínűleg nem történt több, mint a vereségért bűnösért kiáltó, és bosszúért lihegő kormányfő kérésére, vagy talán csak őt szolgáló gesztusként, meghúzták ezt a pórázt. Ha már, felelőtlenül, annyi minden kellemtelenséget voltak képesek okozni a népszavazás környékén. Ami kétségtelenül egy gerinces publicisztikai teljesítménynek tekinthető. A bármikor lecsapni kész bárd árnyékában. Mely most lecsapott. Szilárd-kartárs sűrű bólogatásainak közepette. Ami viszont azt is megerősítheti, hogy ismét Orbán személyes akarata lehet a háttérben.

A bezárás módja is elég sajátosnak tűnhet. A székhelyváltozásra fogva. Bezárva az egyik helyen, és a dolgozók jó részét kitiltva a másik székhelycímről. Az események pikantériájának is betudható, hogy annak idején, 2009-ben éppen a Nol.hu számolt be egy csótányirtásos nagytakarítással egybekötött, tömeges elbocsátásról. Egy hazai nagyvállalatnál. Ez valószínűleg a véletlen műve. Az azonban nem, hogy a motiváció valószínűleg olyan szintű az ilyen esetekben, amely nem bírná ki a szemtől-szembe való közlés okozta konfliktust. A „csak” ugyanis aligha vitaképes érv. A „megteszem, mert megtehetem” sem. Holott az autoriter és kritikát nem ismerő hatalom érvrendszere gyakran esik az említett két kategória valamelyikébe.

A Népszabadság tehát bezárt. Ezen az sem változtat, ha demonstrációt szerveznek az aktus, vagy akár a hatalom ellen. Egy széles platformot felsorakoztatni képes akció inkább az ellenzék beágyazottságát, illetve a társadalom diktatúra-ellenességét jelezné. Aminek különben legfőbb ideje lenne. Mielőtt a vérszemet kapott hatalom gárdái nem kezdenek monokli-osztogatásba.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése