2016. december 5., hétfő

Demagógisztáni napló: kézcsókot tízezerért

Forras: http://gepnarancs.hu/
Nyugdíjasnak lenni ma Magyarországon, a jelek szerint, a froclizás céltáblájává válást jelenti. Annak alapján mindenképpen, ahogy a nyugdíjasoknak szánt tízezer forintot körbekerítik a különböző nyilatkozatokkal. Melyek közül talán ismét Kósának sikerült az alulmúlhatatlan teljesítményt kimaxolni. Mondván: ez nem jár, és ne is higgyék azt a nyugdíjasok.

Vegyék csak tudomásul, hogy a kormány igenis kegyet gyakorol. Akkor, amikor a hazai gazdaság rendkívülinek beállított teljesítményéből valamit csorgat az idősebbeknek is. Elvégre a fergeteges demokrácia egyik legbiztosabb jele nyilvánvalóan az, hogy vannak egyenlők, és vannak nem annyira egyenlők. Az utóbbiak nyugodtan dögöljenek meg. Lehetőleg a saját fűtetlen lakásukba. Mert nehogy azt gondolják, hogy Stadionisztánban számítanak bármit is. Akkor sem, ha a töküres lelátókkal pangó építmények árából kicsit alá lehetetett volna támogatni az egészségügy rogyadozó felépítményét. Amely alatt szintén jobbára az idősebbek, a nyugdíjas korosztály tagjai halnak bele valami kórházi fertőzésbe, a krónikus orvoshiány okozta várólistába, valamint a hatalom hasonló jótéteményeibe. Amelyhez képest a tízezer forint talán tényleg apró pénz. Kósának például egészen biztosan az. Alig valószínű ugyanis, hogy valaha a büdös életben megpróbálkozott volna a mindenkori minimálnyugdíjból megélni. Sőt! Akárcsak túlélni. Noha megtehette volna. Arról most talán nem is beszélve, hogy a politikusi teljesítménye alapján leginkább ő tekintheti alamizsnának, kegynek a fizetését. Nem tízezer forintot, hanem az egészet.

De nem csak Kósa nyilatkozgatott az ügyben, hanem elég sokan érezték úgy, hogy ezzel a pénzzel érdemes labdázgatni egy kicsit. Ha más szempont nem jut éppen eszébe valakinek, akkor a kézbesítés módját érdemes kicsit feszegetni. Mert van ugyan egy erre alkalmas postaszolgálat hazánkban, de ez nem elég jó. Vigye csak ki a közszolga. Legalább is az első verziók szerint. Ha másért nem, akkor a Kósa-féle emlékeztetés gyanánt. Tanulja meg az a hülye nyugdíjas, hogy kinek pitizzen a pénzért. Esetleg csókoljon kezet. Lehetőleg csapatostól. Ha másért nem, mert Orbán orcája valószínűleg minden pénzt megérne. Ha már évekkel ezelőtt képes volt egy fennhéjázó előcsücsörítéssel kézcsókra nyújtani a pracliját, akkor milyen képet vágna vajon most?

Addig is, amíg kiderül, levelezgetni fog a nyugdíjasokkal. A kilátásba helyezet kegy-utalványok mellé levelet is ígérnek a nyugdíjasoknak. Ha már a postás viszi majd ki az éppen aktuális álláspont szerint, akkor tulajdonképpen tényleg vihet levelet is. Remélhetőleg szépet, vereteset. Amiből aligha fog hiányozni a hatalom öntömjénezése, a lózung-gesztusok a nyugdíjasok felé. S szinte bizonyosan hiányozni fog az, hogy hova lettek a fiatalok, az orvosok, a mérnökök, a szakasszisztensek, vagy akár csak a jó szakemberek százezrei. Holott ők azok, akik a ma még csak leendő nyugdíjasok öregkorát biztosíthatnák. Valamint azt, ami az ország jövőképét, és a ma nyugdíjasának jelenét is megalapozhatná. De ezzel aligha fog felvágni a hatalom. Már csak azért sem, mert ez bőven túl lenne azon a látóhatáron, ami a felcsúti kertvégen álló stadion VIP-lelátójából még befogható. S ameddig a szotyihéj elköphető.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése