2017. január 2., hétfő

És mi lesz a szőrös gyerekekkel?

Foto: EISimay
Szinte még csak most kezdődött az év, de már ég a világ kommunikációja a halálhírektől. Tömegesen. Isztambulban. Megrázó. De a halál mindig megrázó. Még akkor is, ha nem mindenki halála hallatán morzsol szét az ember néhány könnycseppet. Azonban talán nem mindenkit utál mindenki.

Annak, akit mégsem szeret senki, nagyon rossz lehet az élete. Ha a családja, az ismerősei, a távolabbi rokonai egy emberként utasítják el, akkor ez a magány lehet a legmagányabb. Talán nem is véletlen az, hogy az új év kezdete körül legalább annyian gondolják saját kezűleg bejezni az evilági pályafutást, mint ahányan Karácsony táján. Bár az év vége tényleg inkább a személyes ténykedések mérlege. De valószínűleg ez sem ér fabatkát sem, ha nincs kinek elmondani. Befele fordulva az a mérleg sem az igazi. Ám ettől a mérlegtől most mégis tekintsünk el. Még azoktól a mérlegkészítőktől is, akik egyfajta passzív öneutanázia-program gyanánt nem szoknak le a dohányzásról, az alkoholról, az evés nélküli kávézásról, a világ-, de inkább a család problémáinak önkéntes, és egyoldalú felvállalásától. Úton a gyomorfekély, a tumorok, a stroke, illetve az infarktus felé. Olykor talán elfeledve. Olykor a környezetük által simán tudomásul véve. Amíg ki nem szállnak a világból. Azt nyilvánvalóan nem tudhatom, hogy a világon hányan haltak meg így 2016-ban. Valószínűleg sokan. S valószínűleg többen, mint ahányuknak kellett volna.

Azt sem tudhatom, hogy a Neves Személyek (NSz) közül hányan távoztak a jelzett előzmények hatására. NSz-nek tekintve most mindazokat, akik halálhírén illik a médiában megemlékezni. Csettintve, illetve szörnyülködve. Aggódva, vagy csak csendben bólogatva. Elvégre egy NSz olyan valaki, akit ismernek. Aki látszólag nem halhat meg mindenkitől elfeledve. Holott ez valószínűleg marhaság. Nagyon kevesükről tudhatjuk, hogy a kifele mutatott arc mennyire maszk. Ahogy a Maszk című film dokija írja: mindenki álarcot visel. S valóban sokan álarc mögött élnek, illetve halnak. A sokak által ismert emberek is lehetnek befele piszok magányosak. Akkor meg különösen, ha rendre újabb embereket idegenítenek el maguktól. Márpedig a gőzerővel hajszolt ismertség mögött nagy űr keletkezhet. Látszatbarátok, látszatismerősök. A látszathősök körül. Akikkel tele a világ. Sokaknak meg a hócipője. Akkor is, ha erről nem illik megemlékezni.

De mindez nem a 2016-os év sajátja. Ez úgy általában igaz. A 2016-ra nézve csak azt mondhatjuk: ez sem rét el az előzőektől. S ebből a tekintetben a 2017 sem lesz jobb. De talán rosszabb sem. Azért persze a nagy személyes leltárak közepette, az új év alkalmából akár az év elején is lehet leltárt készíteni. Talán akkor az év végén egyszerűbb lesz. Szerencsére ezt sem tudhatom. Ahogy azt sem, hogy az egyes embereket kik mások, és hányan búsulják meg. S nem csak emberek. Mert akikről gyakran megfeledkeznek, azért még léteznek. Azok a kedvencek, szőrös gyerekek, akik hátramaradnak. Akik számára ettől még eljön a másnap. Az, amikor a gazdi háza, ágya már üres. Véglegesen és végletesen. Ám kint ettől még hideg van, és a másnap éhséget is hoz.

Foto: EISimay
Költői a kérdés, de azért persze ki-ki megkeresheti a választ magának. Mi lesz azokkal a kutyákkal, macskákkal, és minden más „fogadott családtaggal”, akik ellátása a család, a hátramaradottak felelősségévé válik. Megélhetik-e az új napokat, vagy éhesen megfagynak? Mert a hideg nem válogat. S a halál egy igen demokratikus intézmény. Nem csak az anyagiakra, de a lábak számára, illetve a kültakaró szőrözöttségére sincs tekintettel. Az NSz-ek esetében sem igazán szokott a média megemlékezni arról, hogy mi a sorsa ezeknek a jószágoknak. A hétköznapok ilyen árváira meg aztán végképpen nem szoktak sokan gondolni. Tisztelet a kevés kivételnek.

De, talán most, az új év, a 2017-es elején talán érdemes szólni az ő érdekükben. Azért, hogy a 2016-ban eltemetett testek szellemeire emlékezve ne kelljen senkinek a lelkiismeretét az elvesztett rokon megmaradt lakótársait illető leltárral is konfrontálnia majd egy év múlva. Már annak, akinek van. Lelkiismerete. De legyünk optimisták. A madarak, a macskák, illetve a kutyák és a többiek nevében is. A holnapjuk érdekében.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése