2017. október 18., szerda

Párbeszédes amneziológia

Hoppá! A Párbeszéd Magyarországért üdvözölni látszik, hogy a Közös Ország Mozgalom mindenkit szeretettel lát az október 23.-i eseményére. Hurrá! Háromszor. Valamint hipp és hipp! Hogy átadja a helyét a hüpp-hüppnek. Mély sajnálkozással. Ha nem is a részvételi felhívás miatt.

Inkább amiatt, hogy a PM prominensein sajnálkozzunk kicsit. Vagy a választókon. Most az üzenték, hogy Karácsony Gergely, a Párbeszéd miniszterelnök-jelöltje, illetve a párt vezetői, tagjai, szimpatizánsai ott lesznek. Korábban azonban azt üzenték, hogy ők aztán nem. Ugyanakkor nem rémlik a széles körű kommunikációja annak, hogy „bocsánat, tévedtünk”. Felvetve, hogy vagy a híreket olvasókat nézik egy kicsit hibbantnak, vagy a PM háza táján harapódzott el az amnéziás roham. Amitől függetlenül még akár üdvözölhetnénk is a közös részvétel ígéretének vízióját. Már csak valami értelmesen kommunikálható program kellene. Olyan, amit nem kétszázan, hanem több millióan éreznek támogathatónak. Amihez, lássuk be, kicsit kevés az üres és nem túl időszerű szólamok ismételgetése.

Ugyanúgy kevés a választások megnyerése előtt a választási rendszer nyomorát emlegetni program helyett, mint a pozitív üzenetekkel meg nem támogatott tucatnyi tanárpont sokszorosan repetázott világgá kiáltása. A színpadon megjelent „civilek” részéről. Mert azért szakszervezeti vezetőket, szervezeti tisztségviselőket ugyanúgy nehéz „civilként” tekinteni, mint amikor az LMP-ből télakot vett politikus lépett fel, korábban, mint „csak” magyar állampolgár. A civil megszólalás az én, talán tév-, képzetem szerint az, amikor azok szólalnak meg, akik a tömegből fel akarnak szólalni. Ahogy az a Népszabadság búcsúztatásakor már majdnem kialakult. Bár azzal, hogy „Gulyás Márton ma reggeli bejelentésének” alapján a „színpadra civileket várnak, de a közönség soraiban minden párt szimpatizánsait jó szívvel látják”, szinte mindegy.

De majd csak kialakul valami. Ha a közös, a Fidesz lózung-polzikkájával szemben valós alternatívát kínáló programok talán nem. Legalább összejönnek az érintettek, megveregetik egymás vállát, majd csendben hazamennek. Mert az utóbbi idők tüntetéseinek a gyakorlata nagyjából ilyen forgatókönyvek mellett zajlik. Legfeljebb megfigyelhetjük majd, hogy ki lesz az a civil, aki a színpadon majd papírról olvassa a gyújtóhangú spontán mondanivalóját. Azoknak a százezreknek, akik nevében majd megjelennek azok, akiket még meg tud szólítani az önszalámizásban világbajnok ellenzék.

Mert közös programok, pártközi kompromisszumban érlelt szakmai anyagok mintha még mindig nem lennének. Csak az idő telik.

Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése