2018. március 15., csütörtök

Demagógisztáni napló: zombi-szentek menete

Forrás: Városi kurír
A március idusára szervezetten tervezett Békemenet kapcsán számos, a külföldiek részvételét is kiemelő írás jelent már meg. Ezen polemizálni tehát korántsem tekinthető hézagpótlásnak. A busszal érkező eseményturisták korántsem titokban érkeznek. Migránsoknak sem tekinthetők. Szimplán turisták. Ha nincs is tudálékos körtefából készült varázsládikájuk.

Van azonban sokaságuk. Amellett van egy hatalmas előnyük is. Valószínűleg nem mind beszélik anyanyelvi szinten a magyart. Talán konyhanyelven sem. Így korántsem kell zavartatniuk magukat a magyarországi viszonyok ismeretétől. Pontosan úgy megetethetők az eléjük szórt, szűrt információval, ahogy az egyszeri kormánypártinak is elég, ha a hatalomnak lengőbordáig benyalók szerkesztette híreket ismerik. Holott elolvashatnának, megismerhetnének más nézőpontokat is. De az emberi élet véges. Nem lehet minden információt megszerezni. Marad a kisebb ellenállás. A kisebb ellenállás meg korántsem az önismereten, a helyzetértékelésen és a felelősségvállaláson keresztül vezető úton van. Ezt pontosan tudják azok akik olyan rendezvényeket rántanak össze, mint most a Békemenet.

Amely menetelés első alkalmával is az volt az eszmei kínálata, hogy „nem Te nem gondolkoztál a hitelfelvételkor, hanem a bankok a hibásak”. Mindenben. Nem csak abban, amiben tényleg sárosak, hanem mindenben. Pontosan ugyanazt a logikát követve, hogy nem az a baj, ha az adott ember járt az iskola mellé, ha a kocsmába gyűjti a tapasztalatot, ha nem tanult idegen nyelveket, ha nem ismer más kultúrákat. Nem kérem, nem hibás. A cigányok, a zsidók, a migránsok, illetve „természetesen” Soros tehet róla. A törvényekkel támogatott korrupcióról pedig az ellenzék. Még véletlenül sem a kormány. Mert a kormányban olyan emberek ülnek, akik felmentést adnak minden rossz döntés, minden egyéni kudarc érzése alól. Csak el kell menni egy kicsit menetelni, és eközben a feszültséget is le lehet vezetni. Azt a belső feszültséget, amit a saját rossz döntésekkel, elégedetlenségekkel, kudarcokkal, a megméretéskor tapasztalt könnyűségekkel való szembenézés okozhatna.

A felelősség áthárításának a mechanizmusa egyébként remekül megfigyelhető az iskolákban. Amikor elkezdődik a tanár hibáztatása a diák egyéni megfelelésképtelensége miatt. Amikor az a tanár a hibás, aki gondolkodásképességet, a házi feladat elvégzését várja el, és nem az a gyerek, aki nem végzi el a feladatot, aki csak a címszavak felmondását tekinti tudásnak. Ahogy az a szülő sem válik vétkessé, aki nem a tudás felé haladást várja el a csemetétől, hanem a követelmények lazítását a hatalomtól. Amikor a hatalom enged ennek, csökkenti a tankötelezettséget, szétveri, alacsony színvonalú egyen-szellemi esztergapaddá szervezi az oktatást, akkor nem tesz mást, mint erősíti a fenti folyamatot. Azt, amelynek a végén felesleges rácsodálkozni, hogy a feladatokkal megbirkózni képtelen, nem egy esetben funkcionális analfabéták jelennek meg tömegesen a munkaerő-piacon. Akik aztán szembesülnek a saját színvonaltalanságukkal, és megtartják a maguk kis békemeneteit. Agresszívek és konfliktusgenerálók.

Amellett biztos utánpótláscsapatai a nagy békemeneteknek is. Elvégre ott vannak az általuk sosem látott migránsok, akik elveszik azt a munkájukat, amit tudásuk sem lenne elvégezni. Ellenben menetelni még tudnak. Hangosak is tudnak lenni. Ellenségesnek lenni sem nehéz. Mindenkivel szemben, akik el akarják venni a nekik szellemi placebót adó hatalmat. Aki azt hiszi, hogy a békemenetek valami újdonságot jelentenek, az nyugodtan ábránduljon ki. A tömegek frusztrálása, majd a generált frusztrációk tömeges levezetésének, illetve a saját felelősséget áthárító összegyűlés felajánlása nagyon is ismert recept. Aki nem hiszi, az mélyedjen el Helene Bertha Amalie Riefenstahl, 1933-1934 évi, munkásságában. Amely munkásság nem csak azt demonstrálja, hogy az említett recept nem új, hanem azt is, hogy általánosan alkalmazható. Nem kötődik országokhoz, ha közös ellenséget, vagy közös vezér-eszmét, illetve akár mindkettőt lehet találni.

Hitlernek is voltak számos országban követői. Magyarok is. A közelmúltban magyarok is részt vettek a lengyelországi rasszisták felvonulásán. Most külföldiek jönnek, esetleg nagyobb számban is, eseményturistának. Felzaklatott, frusztrált, helyismerettel, magyar nyelvtudással nem feltétlenül rendelkező emberek. A maguk igényeivel, decibeljeivel, kultúrájával. A hipotetikus migránsok helyett a valóságban. Mindenki fogadja őket szeretettel. Mert tudjuk, hogy a békemenetre csupa akadémikusi tudással felfegyverzett, szerzetesi fogadalmat tett, absztinens és galamblelkű ember fog idebuszozni. Illetve buszozott ide.


Andrew_s

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése